2015. július 27., hétfő

Erdélyi kirándulás: Torockó - Torda

Újra eltelt egy év. Köszönöm, hogy még mindig kerestek, olvastok! Amikor elkezdtem írni a zsannamannát, nem gondoltam, hogy ennyi embert érdekel a mondanivalóm, és azt sem, hogy ilyen kitartóak lesztek.  Köszönöm!

Szóval ismét eltelt egy év, és mi ismét Erdélyben jártunk.  A tavalyi nyaralás annyira jól sikerült, hogy volt bennem egy pici félsz, de feleslegesen izgultam. Most is remekül éreztük magunkat! 

Az idei úti cél Torockó és Torda volt.  

Torockó, Székelykő az országútról



Ebben a házban volt a szállásunk


A szobákhoz vezető lépcső és a szobaajtók

A házi néni rezidenciájának ajtaja az ötvenvalahány éves függönnyel


A ház építőinek emléktáblája


A Kiskő a Székelykő lábánál


Székelykő Torockó főteréről fényképezve

Az első napunk el is telt a megérkezéssel, szálláskereséssel, a falu körbejárásával és a Kiskő megmászásával. Igaz, ekkor még csak a Fiúk vágtak neki. (Aki nagyon figyelmes, az megtalálja a Fiúkat a fényképen)
A szállás minden várakozást felülmúlt. A 101 éves ház tele volt meglepetéssel: a szobák hűvösek voltak, fürdőszoba helyett fürdőház, és a bónusz: szabad wifi és a néprajzi kiállítás: festett ládák (rózsás, nem tulipáno)s; horgolt terítők, hímzett falvédők, ágytakarónak cserge, és mindenhol csíkos rongyszőnyegek. Sajnos megmutatható fényképet nem sikerült készíteni a szobák belsejéről.

A második nap Tordán jártunk a Salinában és fürödtünk a sóbánya melletti sós tavakban. A bányában készítettünk ugyan fényképeket, de azt hiszem mindenki jobban jár, ha itt vagy  itt nézelődik. Izgalmas kirándulás volt. A bánya gyönyörű. és nagyon ötletesen alakították át látványossággá. A 13 emeletnyi utat lefelé lépcsőn, felfelé üveg falú lifttel tettük meg. A látogató szinten lehetőség van sportolásra (minigolf, biliárd, pingpong, teke) pihenésre, olvasásra, tehetünk egy kört az óriáskeréken. Vagy csak nézelődhetünk. Ha lejjebb haladunk újabb 13 emeletnyi mélységbe egy föld alatti sós vizű tavon csónakázhatunk. Ezt mi kihagytuk. 
 A sós strandról sajnos csak régi képeket találok a neten, mi pedig fürödtünk, nem fotóztunk. A strand a képeken látottnál sokkal hangulatosabb, kiépítettebb.  A parton fedett padok, napernyők várnak bennünket. A tavakba ereszkedve először egy fa padozatra érünk, innen lehet tovább menni a vízbe. Ami igen sós, 1 l víz 260 g sót tartalmaz, ha jól emlékszem. Elsüllyedni nem lehet benne. Igazán úszni sem. Ennek ellenére jó móka volt. A Kicsi ha levegőt vett, derékig emelkedett ki a vízből, ha kifújta a levegőt lesüllyedt nyakig. Ha úszni próbáltunk feldobott a sós víz.

A harmadik nap a hegymászásé volt. Ki-ki tehetsége szerint. A Fiúk nekivágtak a Székelykő meghódításának. Felmásztak minden csúcsra, és kőre. Nagyon élvezték, azóta is erről mesélnek egyfolytában. Nehéz volt őket elengedni kettesben hegyet mászni, de megérte bízni bennük. Figyeltek a másikra, és segítették egymást. Nagyon büszke vagyok rájuk! 

Itt indul a turista út


Látkép a hegyen









Mi, "öregek" csak egy darabig mentünk felfelé. A hegyek lábától visszafordultunk. Aztán, hogy ne unatkozzunk, elindultunk a Kiskőre. Nem , nem a falun keresztül, hanem a hegyoldalon. Mert ahol a birkák és a pásztor el tud menni, ott csak elmegyünk mi is! Át is jutottunk. Árkon, bokron, tökön, paszulyon és sziklákon keresztül. Egyszer azt mondtam, hogy na én itt nem megyek tovább. Aztán rájöttem, hogy se hátra, se le, se fel nem tudok menni, tehát mentem a férjem és a birkák után. Szegény pásztor nem értette, hogy miért vagyunk a nyomában. De átjutottunk. Utána hűsöltünk a Kis kő árnyékában, majd napoztunk a kő tetején majdnem egy órát. Végül megkerestük a nyájat, megnéztük, hogy hol delelnek, meg a vályúkat,  és visszaindultunk a szállásunkra. Mire elmagyaráztuk a házi néninek, hogy a gyerekek majd később jönnek a Fiúk is megérkeztek. Fénykép (szerencsére) nincs a kiruccanásunkról. 

Este tettünk egy rövid látogatást Nagyenyeden. 

Negyedik nap a Tordai-hasadékban jártunk. Kellemes kis séta volt. Eleinte. Aztán jöttek a hidak. Egyik sem volt igazán bizalomgerjesztő. Vagy rengett, vagy ferde volt, vagy csak nem volt szimpatikus. A hidak után pedig jöttek a kövek. Eleinte széles ösvényként, majd egyre keskenyebben, csúszósabban. Végül került kapaszkodó is, drótkötél a szikla oldalához rögzítve. A szoros legvégéig nem mentem el. Az utolsó hídon képtelen voltam átmenni. Egyszer, majd, ha sokkal bátrabb, fiatalabb és erősebb leszek. Ha legközelebb erre járunk.
Számomra döbbenetes élmény volt látni, hogy rengetegen vágtak neki az útnak papucsban, pántos szandában, tanga papucsban, vagy éppen 2-3 éves gyerekkel a karjukon. És azt sem értettem, hogy amikor már dörgött az ég, villámlott és láthatóan sűrűsödtek a felhők miért indulna el befelé a szorosba olyan sokan? Mi néhány égzengés után elindultunk kifelé. Be kell valljam, hogy a visszaút sokkal könnyebb volt! Kevésbé pánikoltam, és bátrabban közlekedtem. Már nem estem kétségbe, ha egy-egy kapaszkodós részen szembe is jöttek. Tehát mi még éppen időben indultunk vissza. Ahogy beültünk az autóba, leszakadt az ég. Ömlött, mintha dézsából öntötték volna..Az ablaktörlők alig győzték a lapátolást.









2015. január 8., csütörtök

A nagy olvasási kihívás

Egy érdekes kezdeményezést találtam a facebookon. Gondoltam csatlakozom is hozzá, hiszen tényleg nagyon szeretek olvasni.

A nagy olvasási kihívás 2015-re



A szabály egyszerű:
2015-ben olvass el egy könyvet, ami

1. egy könyvet, ami több mint ötszáz oldal.
2. egy klasszikus romantikus könyvet.
3. egy könyvet, amiből film is készült.
4. egy könyvet, ami ebben az évben jelent meg.
5. egy könyvet, aminek a címében számjegyek szerepelnek.
6. egy könyvet, aminek szerzője még nincs 30 éves.
7. egy könyvet, aminek szereplői nem emberek.
8. egy vicces könyvet.
9. egy könyvet, amit nő írt.
10. egy misztikus vagy krimi könyvet.
11. egy könyvet, aminek címe csupán egy szóból áll.
12. egy novelláskötetet. 
13. egy könyvet, ami egy másik országban játszódik.
14. egy szépirodalmi művet.
15. egy népszerű szerző első könyvét.
16. egy könyvet, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam.
17. egy könyvet, amit egy barátom ajánlott.
18. egy Pulitzer Díjas művet.
19. egy igaz történeten alapuló könyvet.
20. egy könyvet az „Ezeket egyszer el kell olvasnom!” listám aljáról.
21. egy könyvet, amit édesanyám szeret.
22. egy könyvet, ami ijesztő.
23. egy több mint százéves művet.
24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki.
25. egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom.
26. egy memoárt.
27. egy könyvet, aminek egy nap alatt a végére lehet érni.
28. egy könyvet, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek.
29. egy könyvet, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni.
30. egy könyvet, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem.
31. egy könyvet, amiről rossz véleményeket hallottam.
32. egy trilógiát.
33. gyerekkorom egy könyvét.
34. egy könyvet, amiben szerelmi háromszög van.
35. egy könyvet, ami a jövőben játszódik.
36. egy könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik.
37. egy könyvet, aminek a címében szerepel egy szín.
38. egy könyvet, ami megríkatott.
39. egy varázslatos könyvet.
40. egy képregényt.
41. egy könyvet, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit.
42. egy könyvet, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el.
43. egy könyvet, ami a szülővárosomban játszódik.
44. egy könyvet, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott.
45. egy könyvet, ami karácsonykor játszódik.
46. egy könyvet, aminek írójának monogramja megegyezik az enyémmel.
47. egy drámát.
48. egy betiltott könyvet.
49. egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle.
50. egy könyvet, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.

Fontos: Minden ponthoz külön könyvet olvass, a kategóriákat összevonni nem ér!
Na, kinek van kedve olvasni?


2014. december 29., hétfő

Krumplisaláta


Krumplisaláta:
1/2 kg burgonya
2 hagyma
tartármártás
só, bors

A krumplit meghámozom, fél centis karikákra vágom, és annyi vízben, amennyi éppen ellepi főni teszem. Adok hozzá egy csapott evőkanál sót. Vigyázok, hogy a krumpli ne főjön szét. Ha elkészült a főzőlevet leöntöm róla, és lehűtöm. (Télen ez nagyon egyszerű, fedő nélkül kiteszem a kamrába.) Majonézből és tejfölből tartármártást kavarok, a hagymákat vékony karikára vágom, a kihűlt burgonyához adom, ráöntöm a tartárt, és néhány órán keresztül állni hagyom, hogy összeérjenek az ízek.
Ha van kedved játszani, akkor lehet bolondítani a krumplisalátát. Vöröshagyma helyett elkészíthető lila hagymával is. Szilveszterre, karácsonyra szoktam "formába hozni" is. Ilyenkor 1-2 dl vízben feloldok 1 evőkanál zselatint, a kész salátához keverem és szilikon formába simítom a salátát. Ilyenkor picit több sót kell a salátához adni, mert a zselatintól édeskés lesz.

Emlékeim szerint egyszer már feltöltöttem ezt a receptet, de most mégsem találom, Érdekes, hogy a régi képet megőrzi a Google, de a régi blog valahová eltűnt.

2014. december 26., péntek

Töprengő

Adott egy valamikor gasztronak indult blog, a zsannamanna, amit most olvasol. Valamikor 5 évvel ezelőtt kezdtem el írni, mert úgy éreztem, hogy van a témában mondanivalóm. Az első két évben rendszeresen jelentkeztem, mert tényleg volt mit mondani. A zsannán olvashattatok a konyhámról, a gyerekkoromról, a nyaralásaimról... aztán jöttek szünetek. Sokszor hónapokig nem jelentkeztem. Elkoptak a hozzászólások, de a látogatók száma nem változott. Még mindig naponta 60-100 ember jár erre, és olvassa amit írok, írtam. Visszaköszönnek a receptjeim, néha igen viccesen. Előfordult, hogy vendégségben a saját tortámmal kínáltak meg, és dicsérték a blogot, amit biztos nem ismerek:) Az elején álnév mögé bújtam, aztán úgy egy éve már a saját nevem jelenik meg az írások alatt. Lett szerzőtársam is, bár mostanában ő is elveszett, de majd csak megkerül:) Csak azt akarom mondani, hogy a blog is fejlődik, saját életre kel, az ember is változik. A lassan búcsúzó év nagy változása számomra az, hogy egyre többet foglalkozok kézműves dolgaimmal. Ha az elejétől velem vagy, akkor láthattad, hogy nem álltak ezek a dolgok távol tőlem régen sem. Csak most ezen jár az agyam folyamatosan. Ha pihenni szeretnék, akkor ékszert készítek, vagy horgolok valamit. Keresem az új, Gabis stílust, anyagokat. A kézműves mániám kezdi kinőni a családot, és az ismerősöket. Az új technikák mellett marketinget is tanulgatok, készülök arra, hogy nagyobb körben megmutassam a molyolgatásaimat. Még kézműves blogot (blogokat) is indítottam. Most nem tudom, hogyan tovább. Három bloggal nem birok el. És akkor végre oda jutottunk, amin töprengek. Hogyan tovább? A zsannamannára hozzam a kézműves dolgokat? De akkor mi lesz a receptekkel? Térjek át honlapra? De oda át tudok-e vinni mindent? Vagy a bloggernek van olyan sablonja, amivel egy helyen, de mégis külön tudom kezelni a dolgaimat? Szerintetek?

Gyorsan mutatok egy horgolt karkötőt is:)

2014. december 24., szerda

Mézesek, 2014.

Ebben az évben is rengeteg mézest sütöttem. Ma, az utolsó utáni pillanatban elkészült az itthoni adag is. A sütést még  november végén kezdtem el, egy alapítványi bálra. Oda 200 db pöttyös mézes szívet kellett készíteni. Folytatódott a sor a suliban sütött szív alakú mikulásokkal, de a szokásos mézeskalács mikulások sem maradhattak ki. Utána készült mézes a suli karácsonyfájára, a gyerekeknek csak úgy megenni, adventi koszorú az asztalra. Sütöttem mézest ajándékba és a múzeumban kicsikkel és nagyokkal.


2014. október 24., péntek

Kakaós kalács, a megunhatatlan

Bizony, megunhatatlan. Amíg a Nagy kollégista volt minden vasárnap meg kellett sütni. Egy rudat elvitt, egyet megevett a család még melegen, szóval maradt is meg nem is. Sokáig reméltem, hogy ráunnak, de nem volt olyan szerencsém. Süthettem hétről hétre. A kollégista évek elmúltak, de a Férj kedvence a mai napig a kakaós kalács. 2-3 hetente most is meg kell sütni. A legfrissebb adag a konyhaasztalon pihen konyharuha alatt, és várja, hogy ehetőre hűljön.



Kakaós kalács

Kelt tészta:
(ezt ugyan már többször leírtam, de az ismétlés még sose ártott)
1 kg liszt
6 dkg zsír, vaj, vagy margarin (legjobb a zsír - de csak a házi!)
csipet só
10 dkg cukor
4 tojás sárgája
1 csomag élesztő
5 dl tej

Töltelék:
kakaó
cukor

A szokásos módon kelt tésztát gyúrok,  Letakarva, langyos helyen duplára kelesztem. Ha megkelt négy cipóra osztom. A cipókat vékonyra nyújtom, megszórom 1-2 evőkanál cukrozatlan natúr kakaóporral, 3-4 evőkanál kristálycukorral. Ezeket a kezemmel eldörzsölöm a tésztán, hogy egyenletesen jusson mindenhová kakaó is, cukor is. A két szélen picit behajtom a tésztát, majd a másik oldalról feltekerem. Átemelem a tepsibe, tojással lekenem, Előmelegített sütőben, 200 fokon sütöm. Hamar sül. Letakarva pihentetem a tésztát, amíg ki nem hűl.  

Természetesen ezt a kalácsot is anyósomtól tanultam.

2014. szeptember 20., szombat

Erdélyi kirándulás 2.

Még a nyáron jártunk Erdélyben, nagyon jól éreztük magunkat, és az 1. nap élményeit már meg is osztottam. Most - kicsit megkésve - jöhet a többi is.

2. nap:
Fogarasi-havasok - Fogaras - Brassó

Fogarasi -havasok




Ahogy haladtunk felfelé, eleinte erdőben vezetett az út, alig kilátással. Egy-egy kanyarban aztán megleshettük a már elhagyott, illetve a még előttünk álló utat. Majd egy helyen eltűntek a fák, és megláttuk a patakot. Eltöltöttünk itt bő egy órát, pancsoltunk. A víz nagyon hideg volt, de a fiúk hősiesen bírták, fotózkodtak a jéghideg vízben állva, majd mezítláb elindultak meghódítani a hegyoldalt. (Alföldi gyerekek, meg se kottyan nekik egy köves hegyoldalon meztébláb mászkálni.) Ahogy a gyerekeket ki lehetett szedni a vízből, indultunk tovább.



A  Transzfogarasi út





A Transzfogarasi út volt az egyik legnagyobb élmény mindnyájunknak. A Nagy felfelé vezetett, a Férj lefelé jövet, a Kicsi csodálkozott, én pedig küzdöttem a tériszonnyal és a gyomrommal. De felértünk. A Nagy és a Férj is remek sofőrök, bebizonyították. Felfelé menet még alig volt forgalom, a képek és a videók nagy része ekkor készült. Mikor lefelé jöttünk, már szinte folyamatos volt a forgalom. Rengeteg motorossal találkoztunk.

 Bilea-tó



Amikor felértünk a tóhoz megdöbbenve láttuk, hogy mindenki kabátban mászkál. Aztán a 16 fok és a hihetetlenül erős szél minket is meggyőzött arról, hogy ideje felöltözni.  A hegy zugaiban még hófoltokat láttunk. Felmásztunk a kilátóba is, de olyan erős szél fújt, hogy hamar lejöttünk. 



Kukorica, puliszka és kürtős kalács, az asztalon lekvárok. Ezen felül árultak még sajtokat, kökényt, különféle füstölt húsokat, szalonnákat is. A kukoricát főzés után parázson még át is sütötték.

A fogarasi vár



Fekete hattyú a várárok vizén

Brassó a magasból

 Brassó Fekete templom

A hegy tetején a Brassó felirat (innen készült az első fénykép Brassóról)

Brassóban már kedves ismerősök vártak bennünket, innentől a kirándulás már a barátokról szólt. A belváros nyüzsgő, hangulatos, vidám. A vacsorára evett pizza finom volt, és malomkerék nagyságú.