2008. december 30., kedd

Szilveszterre való

Ezzel a néhány szilveszteri és újévi étellel kívánok minden kedves barátomnak és olvasómnak békés, boldog új esztendőt!


Kígyórétes

Az egyik legegyszerűbben készíthető rétes. Kezdő háziasszonyok is nyugodtan hozzáfoghatnak.






Mini hotdog.
Virslis is, sós is, tökéletes sörkorcsolya








Lencseleves, lencsefőzelék és lencsesaláta

És végül az egyik legkedvesebb versem:

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,

kérdésre választ
Ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet --
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgy is, ha
nem kérem!

2008. december 29., hétfő

Szilveszteri szokások, hagyományok Békés megyében


Ez a malacka az én szilveszteri krumplisalátámat díszítette tavaly :) Most találtam meg a Google segítségével. Megörültem neki!



Étkezéssel kapcsolatos hagyományok:

Szilveszter napján rétest sütöttek a vacsorához. Szokás volt még az úgynevezett szilveszteri linzer sütése is. Ez kétszínű, nagyon kemény linzer. Apróra szaggatták.

Újévkor, azaz január elsején lencsét kell enni, ha gazdagodni szeretne valaki. Leggyakoribb a lencseleves. (Érdekes, hogy a férjem családja ezt a szokást nem ismerte. Mikor én a családba kerültem, akkor kezdtek lencsét enni)

Újévkor nem lehet halat enni, mert elúszik a szerencse. Nem tanácsos szárnyas húst enni, mert a szárnyasok elkaparják a szerencsét. A nyúl sem ajánlott, mert akkor meg elugrik a szerencse. A sertés hús fogyasztása viszont kifejezetten kívánatos, mert a sertés befelé dúrja a szerencsét. A legnagyobb szerencse akkor ér valakit, ha a malac körmét, farkát vagy fülét fogyasztjuk. Gyakran főznek szilveszterkor kocsonyát.

Újévkor egész kenyeret kell az asztalra tenni, hogy az új évben ne nélkülözzön a család.

Egyéb babonák:

Pénzt nem szabad kiadni a házból, mert akkor sok lesz az adósság.

Ha valaki pénzzel mosdik, annak sok pénze lesz. (A mosdóvízbe egy ezüstpénzt, később fémpénzt tettek.)

Szilveszterkor megvárják az éjfélt, hogy az új évben frissek legyenek.

Újévkor semmit nem szabad kiadni a házból, még szemetet sem!

Aki szilveszterkor születik, abból nagy úr lesz!


Szerelmi jóslások:

Ólomöntés - a szilveszter éjjel öntött ólom formájából következtetni lehet a jövendőbeli foglalkozására.

Meglátja a jövendőbelijét az a lány, aki szilveszter éjjel megfordítja a feje alatt a párnát.

Azt is meg lehet tudni, hogy merről érkezik a jövendőbeli: meg kell lesni, hogy merre fordul a kakas, amikor elsőt kukorékol.

Ha arra is kíváncsi a lány, hogy mikor megy férjhez, akkor menjen ki, rúgja meg a disznóól oldalát. Annyi év múlva megy férjhez, ahányat a disznó röfög.

Szilveszteri köszöntések:

Bort, búzát, békességet!


Újév ünnepére
az a kívánságom,
E ház népére
sok-sok áldás szálljon!

Adjon Isten három bét,
három fét, három pét:
bort, búzát, békességet,
fát, füvet, feleséget,
pipát, puskát, patrontást,
meg egy hordó borocskát!

Adjon Isten minden jót,
csörgő diót, mogyorót
ebben az esztendőben!

Adjon Isten minden jót
ez új esztendőben!
Fehér kenyér dagadjon
fűzfa tekenőben!
Bor, búza, kolbász
legyen mindig bőven!
A patikát felejtsük el
ez új esztendőben!

Forrás:
Beck Zoltán: Adjon Isten minden jót ez új esztendőben! (ünneplő népszokások Békés megyében)

2008. december 26., péntek

Karácsonyi szokások, hagyományok Békés megyében


A karácsonynak is megvannak a maga hagyományai, szokásai, jellegzetes ételei minden tájegységünkön.

Betlehemezés
Békés megyében már december elejétől jártak a gyerekek betlehemezni. Ez a szép hagyomány egyre sűrűbben köszön vissza az iskolai műsorokban. Mára már nagyon sok betlehemes műsor forgatókönyvét lehet megtalálni az interneten és a különböző újságokban. Van rövidebb, hosszabb, de mindegyikben szerepelnek pásztorok, angyal(ok), a szent család (vagy legalább Mária) a három király. Hagyományosan a gyerekek házi készítésű betlehemi oltárat vittek magukkal, és ezzel jártak házról házra, mindenhol előadva a műsort. A háziaktól ilyenkor kalácsot, kolbászt, diót kaptak. Ma már főleg csak a karácsonyi műsor része a betlehemes játék.
A kép innen származik.

Kóringyálás (kántálás)
Énekes köszöntés. Szenteste sorra járták az ismerősöket, és karácsonyi dalokat énekelve köszöntötték egymást. (Ez a hagyomány már csak leírásokban él.)

Karácsonyi asztal:
Hagyományosan karácsonyi terítővel terítettek meg, amit csak ilyenkor használtak. A karácsonyi terítő fehér alapon piros csíkos háziszőttes terítő. Az asztal alatt egy kosárban széna volt. Ez a vacsora elfogyasztása alatt "megszentelődött". Ezzel kellett megetetni a jószágot, hogy egész évben egészséges legyen. Egyes helyeken a szénát vízkeresztig az asztal alatt tartották, és ebbe gyűjtötték az ünnep alatt a morzsát. Úgy tartották, hogy minél több morzsa gyűlik össze, annál gazdagabbak lesznek.
Az asztalról nem hiányozhatott a só, a kenyér, a dió és a méz. A kenyér és a só a bőséget, a dió és a méz pedig az egészséget szimbolizálta.
Sok családnál fogyasztottak a vacsora után almát, mégpedig úgy, hogy a ház ura egy almát annyi darabra vágott, ahányan ültek az asztal körül. Úgy tartották, hogy ha együtt fogyasztanak el egy almát karácsony estéjén, akkor a következő évben is együtt marad a család.
Szokás volt még sült tököt is enni karácsonykor. Úgy tartották, hogy egészségesek lesznek tőle.

Hagyományos vacsora:
Húsleves, töltött káposzta, hurka, kolbász, kalács és aprósütemények. A hal és pulyka csak később jött divatba.
Karácsonykor kóstolták meg az új bort is.



2008. december 24., szerda


Békés, boldog karácsonyt kívánok minden kedves barátomnak, és olvasómnak!

2008. december 23., kedd

Mézes


December eleje óta nagyon sok mézest sütöttem. Gyerekeknek, gyerekekkel, iskolába, családnak, ajándékba...

Tegnap végre itthonra, karácsonyra is elkészült a sokadik adag mézes. Ma díszítettük, és dobozoltam.

Mézes recept: (leírtam már máskor is, csak emlékeztetőnek)

Mézes (nagymamám receptje):

  • 1/4 kg méz
  • 1/2 kg liszt
  • 10 dkg vaj vagy margarin
  • 10 dkg cukor
  • 1 egész tojás és 2 tojás sárgája
  • 1 csapott kávéskanál szódabikarbóna
  • citromhéj, fahéj vagy őrölt szegfűszeg. Lehet mézeskalács fűszer is. Én csak őrölt fahéjjal dolgozom.

A mézet melegedni teszem, de nem forralom. A meleg mézben feloldom a a vajat, hozzáadom a többi anyagot és simára gyúrom. Én általában egy éjszakát, de van hogy többet is, pihentetem. A recept szt. fél cm vastagságúra kell nyújtani, de én vékonyra szoktam. Szaggatom, tojás sárgájával megkenem, világosra sütöm. Hamar sül!
Máz: 1 tojás fehérjét, 20-23 dkg porcukorral jó kemény habbá verni. Erős zacskóba töltöm, pici lyukat vágok rá és innentől már csak a fantáziánk szab határt a díszítésnek.
Ha nem sikerül elég jól a máz, akkor színezem mondjuk befőttlével, és belemártom a mézest.
De szoktam mandulával, mogyoróval, franciadrazséval, mazsolával is díszíteni, + írás.


A máz azóta változott: 1 tojásfehérjét kb 20-30 dkg porcukorral simára és fényesre keverek. Akkor van jól, ha már csak lassan folydogál. Folyamatos, egyenletes írást tesz lehetővé, de nem folyik el magától.

2008. december 13., szombat

Ványai perec


A karácsonyi receptversenyre küldött második receptem a szerintem legfinomabb sós aprósütemény. Helyi specialitás, én is itt kóstoltam. A ványai asszonyok olyan tökélyre fejlesztették a kivitelezést, amivel én nem tudok versenyezni. Szoktam sütni, persze. De csak magunknak. Alkalomra anyósom süti még mindig. Az én pereceim valahogy nem lesznek soha olyan egyformák, és tökéletesen kerekek. A Mama mindig azt mondja, hogy azért, mert nincs annyi perec a kezemben, mint az övében. Lehet benne valami, mert azért az én pereceim is egyre kerekebbek :)

Sokáig elálló, omlós, finom. Akár egy-két héttel karácsony előtt is el lehet készíteni. Máshol. Nálunk nagyon hamar elfogy. Ezért ha előre dolgozok, akkor el kell dugni, hogy maradjon is belőle. :)


Ványai perec:

fél liter tejföl
annyi zsír, ami a tejfölös piklibe belefér (nem kell megtömni)
1 evőkanál só
4 tojás sárgája
1 élesztő
1 dl tej
1 csipet cukor
annyi liszt, amennyit fölvesz (kb. 1 kg)
1 tojás a kenéshez

Összeállítás:
A tejet meglangyosítom, belemorzsolom az élesztőt, hozzáadom a csipet cukrot. Amíg az élesztő felfut, addig egy mély tálba töltöm a tejfölt, kimérem a zsírt és hozzáadom. Hozzákeverek úgy fél kg lisztet és a tojások sárgáját. Összekavarom, majd hozzáadom az élesztős tejet és a sót. Laza mozdulatokkal gyúrni kezdem. Fokozatosan hozzáadom a lisztet. Akkor jó a tészta, ha összeáll, és jól gyúrható. Illetve amíg a hozzá adott lisztet könnyen felveszi.
Ha kész, akkor langyos helyen rövid ideig kelesztem.

Elkészítés:
A tésztából egy jó maréknyit kiveszek a gyúrólapra. Nyújtani nem kell! És nem kell a gyúrólapot lisztezni sem. Ebből a tésztából egy kisebb diónyit, vagy még kevesebbet kicsípek, és vékonyra sodrom. Amikor már elég vékony a tészta, akkor az egyik végét lefelé, a másik végét felfelé megsodrom, fölemelem, és hagyom, hogy a tésztakígyó összetekeredjen. Esetleg még egy kicsit sodrok rajta, hogy szebb legyen. A két végét összefogom, és egymásba nyomom. Zsírozott sütőlapra vagy tepsibe rakom. Ha a tepsi megtelik a perecek tetejét felvert egész tojással megkenem, és előmelegített sütőben 180-200 fokon pirosra (ropogósra) sütöm. A fenti mennyiségből elég sok perec lesz. Nem minden sodratot formálok perecre, sokszor csak úgy "botnak" vagy "kötélnek" megsodorva egyenesre sütöm. (A Fiúk ezt hívják hosszú perecnek)
És a legvégét már pogácsának szoktam kisütni. Úgy is nagyon finom!

Fontos: Az elszakadt sodrattal nem érdemes újra kísérletezni, félre kell tenni, mert nem tudod majd megsodorni. Abból lesz a végén a pogácsa :)


Kürtőskalács


Ez az egyik recept, amivel a nemisbeka által hirdetett karácsonyi receptversenyre jelenkezek.

A kürtőskalács gyerekkorom kedvenc süteménye volt. Amint az a képen is látszik, ez nem a ma már majdnem mindenhol kapható egyen kürtős. És nem is az erdélyi kürtőskalács. Ez egy paraszti változat, bár anyukámtól megszokott módon kicsit felturbózva.

Mifelénk, itt az Alföld keleti szélén a kürtőskalácsot cirok vagy kukoricaszárra tekerik, tepsiben sütik. Békésben inkább a cirok a divat. De így nagyon kicsi kürtője lesz, alkalmatlan a töltésre. Mikor én azt kértem pár éve az ismerősöktől, hogy hozzanak nekem kukoricakórót nem is értették miért nem jó nekem a hagyományos mód. A kukorica kórója valamivel vastagabb, így a kürtőskalács tölthető lesz. Tudomásom szerint a töltött kürtős édesanyám találmánya. Valószínűleg a habroló és a sajtos roló mintájára alkotta meg.


Így készül:

Kelt tésztát készítek. Ha megkelt, akkor nem túl vékonyra elnyújtom, körülbelül egy centi vékony csíkokra vágom és a tisztára törölt, zsírozott kukoricakóróra tekerem. Vigyázni kell, hogy a tekerés ne legyen túl szoros, és a tésztacsíkok széle egymáshoz érjen. A feltekert kalács tetejét felvert egész tojással megkenem, és cukros dióba forgatom. (A diót nem darálom, csak késsel durvára vágom.) Zsírozott tepsibe teszem. Egyenletes tűzön pirosra sütöm. (180-200 fokos gőzös sütőben). Ha megsült, akkor még melegen a kukoricaszárat óvatosan kihúzom a kalácsból.

Kelt tészta:
(ezt ugyan már többször leírtam, de az ismétlés még sose ártott)
fél kg liszt
6 dkg zsír, vaj, vagy margarin (legjobb a zsír - de csak a házi!)
csipet só
5dkg cukor
2 tojás sárgája
fél csomag élesztő
3 dl tej

Az élesztőt egy csipet cukorral kb 1 dl langyos tejben felfuttatom. Fontos, hogy a tej langyos legyen, ne forró! A cukor "érje" az élesztőt! Én előbb az élesztőt morzsolom a meglangyosított tejbe. (Mostanában a mikróban langyosítom. Fél perc, kb 600 Watt.)
Míg az élesztő felfut, addig a lisztet elmorzsolom a zsírral, a megmaradt langyos tejben feloldom a cukrot és a sót.
A liszt közepébe vájt lyukba öntöm a cukros-sós tejet, a megfuttatott élesztőt, ide ütöm a tojások sárgáját, és lágy tésztát gyúrok. Letakarva langyos helyen fél órát kelesztem.

Töltelék:
(Horváth Ilona féle vaníliakrém)

5 tojás
6 dl tej
10 dkg liszt
15 dkg cukor
fél rúd vanília vagy egy csomag vaníliás cukor

A tojások fehérjét gőz fölött a cukor felével, két harmadával keményre verjük, majd félre tesszük. A tojások sárgáját a megmaradt cukorral és a liszttel csomómentesre keverjük, majd lassan hozzáadjuk a hideg tejet és lassú tűzön nagyon sűrűre főzzük. (Ilona ugyan felforralja a tejet, és úgy adja a tojássárgájához, de én így szoktam.) Fontos, hogy olyan sűrű masszát kapjunk, amiben szó szerint megáll a kanál! Szerintem ezt a műveletet a legcélszerűbb egy dupla fenekű tejforralóban végezni, így biztosan nem kozmál oda a krém. (Sajnos az én NDK tejforralóm tavaly kilyukadt. Azóta tudom csak, hogy milyen könnyebbség volt nekem ez az ötletes kis edény!) Ha a krém elég sűrű, akkor a tűzről levéve, hozzáadagoljuk apránként a tojáshabot. Célszerű átönteni a krémet hideg porcelán vagy hőálló üveg tálba.

Ha a krém kihűlt, akkor zacskóba kanalazzuk, a zacskó alján lyukat vágunk és a kürtőskalácsokba töltjük. Ha a kalácsok túl hosszúak, akkor nem ér bennük végig a krém. Ezért én töltés előtt a nagyobb kalácsokat kettévágom. (Őszintén bevallom, a töltés már a férjem dolga.)

Nagyon ritkán készítek belőle egy adagot. Legtöbbször kétszeres mennyiséggel dolgozok.

A kürtőskalácsok egy részét csak simán kristálycukorba forgatom, mert a férjem nem szereti a diót.

Az elkészítése nem olyan bonyolult, mint elsőre tűnik, érdemes vele megpróbálkozni.

Fontos kiegészítés:
A kürtőskalácsokat és a krémet előre szoktam készíteni. A kalácsot akár több nappal hamarabb is lehet. A krémet legkésőbb a fogyasztás előtti este kell megfőzni, hogy legyen ideje kihűlni és megdermedni. (Ha langyos a krém, akkor kifolyik a kalácsból.)

Ha napokkal hamarabb készült a kalács, akkor célszerű már a fogyasztás előtti este betölteni a krémmel, hogy a tészta átpuhuljon kicsit.

Nemisbeka, köszi a figyelmeztetést!



Luca nap


Még mindig nem recept :)

Luca napja van. Remélem, még időben szólok, senki nem kezdett még hozzá semmihez! Mert Luca napján az asszonyok, lányok bizony tétlenségre voltak kényszerítve :) Nem szabad ilyenkor sem mosni, sem takarítani, de még vendégségbe menni se!


Békés megyei népszokások Luca napján:

Ezen a napon semmit sem szabad kiadni a házból. Még a szemetet sem! Ezzel a szerencsét próbálták megkötni.

Nem lehet vendégségbe menni, mert az elviszi a szerencsét. A vendéglátó házra pedig rontást hoz. Kicsit ellentmondásos, de fontos, hogy ezen a napon az első látogató férfi, vagy fiú legyen!

Hogy sok aprójószág legyen, borsót szórtak szét a ház körül.

Tilos mosni, mert ha mégis, akkor sok aprójószág hull el a ház körül.
Varrni sem tanácsos, mert bevarrják a tyúkok fenekét, és nem fognak tojni.

Hogy a tyúkok jó kotlók legyenek, az asszonynak ezen a napon sokat kell ülni.

Nem szabad szőni, fonni; mert akinek elszakad a fonala, annak az élete is elszakad. Akinek összegubancolódik a fonala, azt sok betegség éri.

Luca széke: Luca napján kezdtek hozzá, karácsonyig minden nap dolgoztak rajta egy kicsit. Szentestén, az éjféli misén erre állva meg lehet látni, hogy ki a boszorkány.

Luca cédula: 13 cédulára 12 nevet írtak. Egyet üresen kellett hagyni! A párna alá rakva, minden nap bal kézzel kihúztak egy cédulát. Karácsonyra csak egy maradt. Ebből megtudták a lányok, hogy milyen nevű férjük lesz. Ha az üres cédula maradt utoljára, akkor nem megy a lány férjhez a következő évben.

És a bónusz: Luca napján az asszonyok még a kocsmába is elmehetnek!

Forrás: Békés Megye Közoktatási Alapítványa

Luca napi hagyományok még itt is.

2008. december 12., péntek

Karácsonyi készülődés




Lassan a végére érünk az iskolában a karácsonyi készülődésnek. A dekoráció kész, a fenyő áll, a díszek is majdnem kivétel nélkül a helyükre kerültek...

Ideje is, mert az utolsó néhány bejegyzésből nem derül ki, hogy ez igazából gasztroblog lenne :)
Ígérem, hamarosan receptek is jönnek ;-)





2008. december 3., szerda

Adventi koszorú


Ilyen lett az idei adventi koszorúm.
Hamarosan lesznek majd receptek is, remélem.
Most még - hiába van már december - semmi adventi hangulatom nincs. Megjön majd tudom. Egy kiadós havazás sokat segítene benne...
Hamarosan hozom a mézesek képét.
Addig is a tavalyiak.

És még egy kis olvasnivaló mindenkinek, aki szereti a mézest.

Díszítéshez ötleteket innen is lehet meríteni. Érdemes visszagörgetni, rengeteg gyönyörű mézes képe volt felrakva már tavaly is, ez az idén csak szaporodott. És csirri mézesei egyenesen gyönyörűek!

2008. november 30., vasárnap

Csuhé

Az ígért képes beszámoló a csuhézásról. Sajnos a képek mobillal készültek, ezért nem a legjobbak. A gyerekek élvezik a csuhézást, ezért folytatjuk.




Boszorkány












Csillagok









Angyalok

2008. november 25., kedd

Szakácskönyv - körkérdés

CukrosKata kopogott be hozzám ezzel a körkérdéssel. És ezzel meglehetősen zavarba is hozott. Vannak szakácskönyveim, persze. De elsősorban a recepteket gyűjtöm. Van egy fiókom, tele kézzel írt receptekkel. Némelyiket többször előveszem, némelyik pecsétes, gyűrött. A leggyakrabban "használt" receptek, az aktuális kedvencek a hűtő ajtón figyelnek. Ha valahol valami olyan ételt, süteményt kóstolok, ami ízlett, akkor elkérem a receptet. Így gyűlik, gyarapodik az én legkedvesebb szakácskönyvem.

Van néhány szakácskönyv, ami hatással volt rám. Az első, és leginkább használt Horváth Ilona Szakácskönyve.
Az enyém nem ilyen szép. Már kopott, helyenként szétesett. Valamikor a nyolcvanas évek közepén kaptam, anyukámtól. Azt vette meg nekem, amit ő is használt. Amiből főzni tanult.
A mai napig forgatom, még mindig találok benne újdonságot.





A másik nagy kedvencet valamelyik nagynénémtől kaptam, még az albérleti években. Gondolom célzásnak szánta, hogy fogyhatnék egy keveset.
Szakácskönyv az egészségért. Igazi dietetikai szakirodalom. Meg kell szokni a nyelvezetét, a táblázatait. De ha sikerült vele megbarátkozni, akkor nagyon jó kis könyv. A maga idejében (nyolcvanas évek vége) nagyon modern is volt.
A mai napig használom ezt is. Persze leginkább csak olvasgatásra, ötletgyűjtésre.
A fent megadott link nagy erénye, hogy olvasható, lapozható a könyv. Érdemes belenézni! Minden egyes ételre többféle variációt ad meg, úgy mint: Egészségfenntartó étrend, általános kímélő étrend, fekélybetegek étrendje, epebetegek étrendje, cukorbetegek étrendje, fogyókúrázók étrendje, szív- és érbetegek étrendje, krónikus veseelégtelenség korai szakaszának étrendje.

Az 1 millió menü című könyvbe tavaly szerettem bele. Annyira, hogy meg is vettem magamnak karácsonyra. Pedig ilyet nem szoktam tenni! Elsősorban különös szerkezete tetszett meg. 3 külön spirálozott részből áll: fent az előételek és levesek, középen a főételek, legalul pedig a desszertek és saláták fényképes receptjei találhatók. Leginkább ötletszegény időszakban szoktuk használni. Mindenki fellapozza a neki legjobban tetsző menüsort, és kialakul az ebéd. Nagyon szeretek főzni, de néha alkotói válságba kerülök, és fogalmam sincs, hogy mit is főzzek. Persze ilyenkor kapom a Fiúktól a "nyerset", "lekváros csirkét", és "amit Te akarsz" válaszokat. Na, ilyenkor a legkedvesebb ez a lapozgatós könyv!


A Mediterrán konyha iránti új keletű rajongásom kiváltó okáról már írtam. Az eredeti kérdés ajándékötleteket is vár. Ezt a könyvet ajándéknak is el tudom képzelni.
Engem elvarázsol a képek szépsége, a receptek leírása.







És a legeslegújabb nagy kedvenc rendhagyó módon nem vehető le a polcomról: Zilahy Ágnes: Valódi magyar szakácskönyve

Nos ez az én öt kedvenc szakácskönyvem. Persze vannak a polcon még kenyérsütésről, muffinokról, salátákról szóló könyvek. De akárhogy nézem a polcomat nincs egyetlen Stahl, vagy J. Oliver, vagy Váncsa könyv sem. Amit viszont nagyon szeretnék, az Fűszeres Eszter szakácskönyve. Remélem, hogy a Jézuska is olvas gasztroblogot, és a fa alá rejti nekem.

Akiknek tovább adom a kérdést: Gabah, Reni, és Galina



2008. november 24., hétfő

Csuhéangyal

Kedves Mindenki!

Segítségért fordulok hozzátok! Csuhéból szeretnék a gyerekekkel angyalt készíteni karácsonyra, de nem találtam könnyen elkészíthető angyalkát :( Örömmel vennék minden tanácsot, ötletet, linket! Az eredményről - a kész művekről - beszámolok itt a zsannamannán. Természetesen fényképpel.
Mindenkinek köszönöm előre is a segítséget!
Citromfű

2008. november 23., vasárnap

Virágok, szivek és pogácsa


A zseníliadrótból készült virágok gyerekmunkák. Az előző hét péntekén készültek a helyi könyvtár játszóházában.
A zseníliadrót nagyszerű játék, sok szépséget lehet belőle alkotni. És nagyon szépen fejlődik a csemeték finommotorikus készsége.





A gyurma-zseníliadrót szivecskéket is a gyerekek alkották.





Ezek a pogácsák pedig most pénteken sültek a suliban. A gyerekek nyújtották, szaggatták, kenték. Ezzel a recepttel dolgoztunk, csak zsír helyett margarint használtunk.






A jövő héttől kezdjük az advent-karácsonyi készülődést. Arról is beszámolok majd. Ha nem felejtem el, akkor a fényképezőgépet is viszem, és akkor talán kicsit jobb fényképeket hozok.

2008. november 22., szombat

Kóstoló

Megérkezett a tél. Ezt egyrészt onnan tudom, hogy a rádió egész nap havazásokról beszélt.

..."és reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!"

Bár ezt én nem vettem észre. Bejártuk ma a fél Tiszántúlt. Hideg volt, de sütött a nap. Igaz, a varjak nagyon kavarogtak, tehát jön a hó hamarosan.

Másrészt onnan lehetett észre venni, hogy itt a tél, hogy megkaptuk az első kóstolót. Reggel ébresztésnek jött a telefon, hogy nyissam az ajtót, meghozták a reggelit: hagymás vért. Aztán egész nap nem voltunk itthon, de amikor hazaértünk megérkezett a kóstoló második része is: friss kolbász, vastag hurka, egy szép darab hús és még meleg, friss tepertő. Vacsora és holnapi ebéd megoldva!
Az első kóstoló mindig nagyon kapós. Mondhatni, hogy ez a legfinomabb az egész szezonban. Először is nem mi disznótoroztunk, tehát a hús és a zsír szaga nem járt át, ezért minden sokkal jobban esik. Másodszor disznótoros biztos jó régen volt már, tehát újdonság. És a legfőbb ok: az első kóstolót már évek óta a barátosném hozza. Márpedig az a hurka, és kolbász amit ők készítenek, valami mennyei!

A hurka és kolbász készítésének módjáról már írtam régebben.




2008. november 18., kedd

Békési portékák

Tegnap barangolás közben jutottam erre az oldalra. A lapos borsó után kutakodtam. :) Számomra még mindig hihetetlen, hogy mennyire kevéssé ismert ez a hüvelyes. És ezt találtam. Olyan szép ez a név: szegletes lednek!
Aztán persze nézelődtem tovább az oldalon, és határozottan megtetszett. Ezért ajánlom mindenki figyelmébe!

Békési portékák

Van itt minden a mézeskalácstól a gyönygygalléron át jó féle csabai és gyulai kolbászig, meg az igazi békési szilvapálinkáig.

2008. november 17., hétfő

Zsíros pogácsa



Ezzel a pogácsával a Tejes néni várt bennünket gyakran, amikor a tejért mentünk. A Fiúk nagyon szerették. Ha csak a Kicsit vittem a tejért, mindig kért a Nagynak is. Persze mire hazaértünk azt is elmajszolta.



Zsíros pogácsa

60 dkg liszt
20 dkg zsír (vagy egy margarin)
2 tojás sárgája (a fehérjével kenjük)
1 dl tej
fél csomag élesztő
1-2 kávés kanál só
tejföl

Az élesztőt egy csipet cukorral felfuttatom a meglangyosított tejben. Közben a lisztet elmorzsolom a zsírral és a sóval. Mi sósan szeretjük, így több sót teszek bele. Hozzáadom az élesztős tejet, a tojás sárgákat, és apránként annyi tejfölt, hogy rugalmas tésztát kapjak. Simára gyúrom, gömbölyítem és langyos helyen duplára kelesztem.
Vastagra nyújtom, a tetejét éles késsel megcsíkozom. Közepes nagyságú szaggatóval szaggatom, két tenyerem élével megsodrom, hogy magasabb legyen. Zsírozott tepsibe ültetem őket. Tetejüket a felvert tojásfehérjével megkenem. Langyos helyen még kb. 15 percig kelesztem, majd 200 fokon pirosra sütöm.

2008. november 16., vasárnap

Linzertorta


A kép nem lett a legjobb, szokás szerint. De maga a torta valami isteni!
Az este csak úgy, barangoltam a neten. A képek között gyönyörű linzertortákat láttam. El is döntöttem, hogy ilyet én is. Ma aztán gyártottunk a fiúkkal rögtön kettőt. Egy nutellást és egy lekvárost.
A fénykép a nutellásról készült, de a lekváros is szép lett. Bár ez a kép a szépséget nem igazán adja vissza.
A torta a rácsos linzer receptjéből készült.
Annyi különbséggel, hogy kapcsos tortaformában sütöttem, nem tepsiben.

2008. november 14., péntek

Szellemi tulajdon

Lopnak. Immár tőlem is. Ráadásul olyan recept mellé teszik be az általam készített képet, amit nem is én jegyeztem. Szegény olvasókat hatalmas csalódás érheti, mert 1 l tejből nagyon kevés túró készülhet. Az ominózus képen látható túró emlékeim szerint 5 l tejből készült.
Írtam, válaszoltak. Fenyegetőzve, követelve, hogy bizonyítsam be kétséget kizáróan, hogy a blog és a receptek a saját szellemi tulajdonomat képezik! Most mondjátok meg, hogy lehet ezt bebizonyítani?! Kétséget kizáróan?!
Sokat gondolkoztam ezen. A blogban csak olyan receptek szerepelnek, amiket tényleg megfőztem, feltálaltam. Esetleg képet is készítettem róluk. Nem a legjobbakat, mert fényképezésből van még mit tanulnom. De az enyémek! A képek is, a receptek is. Persze tanultam valakitől. Vagy anyukámtól, vagy nagymamámtól vagy anyósomtól, szomszédtól, barátnőtől, ne adj isten szakácskönyvben vagy itt a neten találtam. Ha ilyen bejegyzés született, mindig megneveztem a forrásomat. Ha képet vettem kölcsön, akkor megjelöltem, hogy honnan.
Sebestyén Márta jutott eszembe. A népdalok, amiket énekel, kétség kívül közös örökségünk, mindenkié. Mégsem jut senkinek eszébe megkérdőjelezni, hogy az elénekelt dalok Márta saját szellemi tulajdonát képezik.
Persze eszembe sem jut saját magamat Sebestyén Mártához hasonlítani! Még csak azt sem hiszem, hogy tudok egy-egy ételbe, bejegyzésbe hasonló szenvedélyt, különlegességet vinni. Sőt, még gasztrobloggernek sem hiszem magam! Van egy blogom, ami a főzésről szól elsősorban. Ezzel együtt persze a családomról, rólam.

Az oldalt nem nevezem meg, mert nem szeretnék nekik ingyenreklámot csapni! Szerintük a receptek ingyen letölthetőek az oldalukról, ezért ők ebből anyagi hasznot nem húznak. Márpedig az az oldal tele van reklámokkal. És ha nő a nézettségük, akkor nő a bevételük is.

Mérges vagyok, no!

Mindenesetre a főszerkesztőt egy levélben én is felszólítottam, hogy ugyan lenne szíves kétséget kizárólag bebizonyítani, hogy az oldalon szereplő összes recept és kép az ő jogos szellemi tulajdonuk!


2008. november 10., hétfő

Húspástétom

A húspástétom édesanyám találmánya. Gyerekként nem voltunk hajlandóak megenni a főtt húst. Anyukám, aki kitalálta a "szputnyik kakaót" a "tavaszi tojást" megalkotta ezt az egyszerű kencét is. Hogy mennyire saját kútfőből merített, azt nem tudom. De a pástétomos kenyeret ettük, mert finom volt. Nálunk azért jobban fogy a levesben főtt hús, ezért viszonylag ritkán készítek pástétomot. (Ehhez biztos hozzájárul az a tény is, hogy ritkán főzök egyszerre egy egész tyúkból húslevest) Időnként azért elkészül. Mindenki szereti, még anyósom is.
Igazi, mennyiségeket is megadó recepttel nem tudok szolgálni. A kiindulás mindig a "maradék" mennyisége. (Igazán nem maradék, mert amihez hozzá sem nyúlt senki, az számomra nem maradék!) Szükség van főtt húsra. Legjobb a tyúk melle, de bármilyen főtt vagy sült hússal finom. Margarin is kell bele. Én már régóta csak a csészést használom erre a célra, mert azt könnyebb kenni. Gondolom, hogy vajjal is elkészíthető. És kell még bele ételízesítő is. Ez lehet házi, vagy végső esetben bolti. Ennyi. A főtt húst ledarálom, megszórom ízesítővel, és egy mély tálban elkezdem hozzá adagolni a margarint. Folyamatosan keverve egy könnyen kenhető állagot kell elérnie. Akkor az igazi, ha jó krémes. Közben sokszor meg kell kóstolni, hogy kell-e még bele fűszer. (só, bors, majoránna, bármi, ami kellemes ízt ad neki, és szeretjük.) A kóstolás a Fiúk dolga! A sóval érdemes csínján bánni, mert ahogy összeérnek az ízek, könnyen előfordulhat, hogy sósabb lesz a pástétomunk, mint ahogyan szeretnénk!
Viszonylag nagy mennyiségű pástétomot kapunk. Nem kell megijedni tőle! Egyrészt hamar el fog fogyni. Másrészt én a felét kapásból le szoktam fagyasztani két kisebb dobozban. Akkor is sikere van, mikor egy-két hét után előveszem!

Hogy mégis legyen valami majdnem recept:

Húspástétom:
1 nagyobb tyúk vagy kakas mellehúsa főve
500 gramm margarin vagy vaj
fűszerek ízlés szerint

A főtt húst ledaráljuk, és kikeverjük a margarinnal. Fűszerezzük ízlés szerint. Kenyérre kenve fogyasztjuk.
Nagyon finom hozzá a friss retek, uborka, paprika...
Remek szendvicskrém tízóraira a gyerekeknek is.

2008. november 7., péntek

Linzer napközis módra


A gyerekekkel az iskolában szoktunk sütni. Nagyon szeretnek gyúrni, nyújtani, szaggatni, tüsténkedni. Most a linzer a nagy kedvenc. Októberben kétszer is megsütöttük. Persze ragasztani, csokiba mártogatni nincs időnk. Olyan örömmel vesznek részt a munkában, hogy az utolsó sütésnél készítettem néhány képet a mobilommal. Nekem az a kedvencem, ahol szaggatják a tésztát. De a kész süteményt is megörökítettem.



Linzer:

60 dkg liszt
25 dkg zsír, margarin, vagy vaj

20 dkg cukor
1 sütőpor

1 vaníliás cukor

2 egész tojás

(annyi tej, hogy gyúrható legyen - nagyon kevés, és nem is mindig kell!)

Összegyúrjuk. Pihentetés nélkül nyújtjuk.(Ha pihenne a tészta, akkor elfogyna nyersen, nem lenne mit sütni.) Különböző formákra szaggatják. Zsírozott tepsiben halványra sütjük.

A tészta készítése tényleg közös munka. Hagyom őket dolgozni. A sütőt és a forró süteményt viszont csak felnőttek kezelhetik!

Uzsonnára jó ízűen elfogyasztjuk.

Ezek a sütős délutánok annyira kedveltek, hogy sok gyerek visszajön az iskolába a hazajárósok közül is.


2008. november 5., szerda

Gyermekkori emlékek



Renátától, és Marcsitól kaptam meghívást az új játékba. Most gyerekkori emlékekről kell "vallani".

A játék lényege (Childhood Memories)


1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Akiknek továbbadnám a kérdést:
Gabah
Galina
Kispiskóta
Dulmina
Cukroskata
Szazala

Ez ugyan csak hat blogger, de nem egyedi eset, hogy kevesebb embernek adom tovább a stafétát!

És akkor a gyermekkori emlék:

Játszótér

Emeletes házban nőttem fel. Azt kellene írnom, hogy panel, de nem az. Ez csak olyan falusi panel, amit a falu szája emeletes háznak hívott. Egy lépcsőház, 12 lakás, 12 család, és egy nagy udvar meggyfákkal és padokkal a ház előtt. Ami ennél a háznál jobban a központban van, az csal! Száz méteren belül volt iskola, mozi, könyvtár, butik, pékség, gimnázium, bolt, fodrász, orvosi rendelő, gyógyszertár és a JÁTSZÓTÉR.
Igazi, szocreál játszótér, vas játékokkal. Volt hinta, csúszda, gerenda, mászóka, gömb mászóka és rakéta. Homokozó, régi autógumikkal kerítve. Mókuskerék. És beton pingpongasztal, vas hálóval. Meg néhány kilyukasztott fenekű olajos hordó. És mi, gyerekek. Voltunk vagy tizenöten, bár a létszám folyton változott. Közel egy korúak, szomszédok. Szünetekben reggeltől - estig a játszótéren lógtunk. Éppen csak enni mentünk haza. Ha szükség volt ránk otthon, mert segíteni kellett, akkor az egyszerűség kedvéért kiabáltak nekünk, vagy fütyültek. Majdnem minden családnak saját füttyjele volt, hogy ne kelljen annyiszor lépcsőzni.
Az egyik legkedvesebb játékunk a fogócska volt. Egyetlen szabály volt: nem lehetett a földre lépni. A játékok között a lyukas hordókon közlekedtünk.
És persze a gasztro vonatkozás sem maradhat ki. A játszótér egyik szomszédja a pékség volt. Gyár. De ott a falun a kenyérgyár szó nevetségesen hangzott volna, ezért pékség maradt mindig. Nos, itt mindig voltak tanulók. A Nagyokról maradt "hagyatékként" szokás volt, hogy a tanulók perecet és kiflit sütöttek nekünk. Hatalmas pereceket és bagett nagyságú sós kifliket. Soha nem kellett érte fizetnünk!
A játszóteret a felnőttek tartották társadalmi munkában rendben. A játszótér annyira a gyerekeké volt, hogy amikor a libikókák helyére költöztették a fagyist, előbb megkérdezték, hogy megengedjük-e! Emlékeim szerint senkinek nem volt a fagylaltos ellen kifogása. Igaz, onnantól kezdve már nem csak a mienk volt a tér. És amikor a fagylaltozóból zöldségbolt lett, akkor már senki nem kérdezte a gyerekek véleményét.

Van még egy emlék, amit szeretnék elmesélni. A korcsolyapályánk. Ez az iskola udvarán volt kialakítva. Nagyon praktikusan az iskola udvarának egy részét kimélyítették. Ha fagyott akkor a környékbeli felnőttek fellocsolták a pályát. Az iskolának saját korcsolyái voltak. Délutánonként a tanulók ingyen használhatták őket, akik már elballagtak pedig jelképes összegért, vagy segítségért (pálya locsolása, délutáni felügyelet) bérelhették.

Remélem, hogy a fiaimnak is lesznek hasonlóan boldog gyermekkori emlékei! És azt is remélem, hogy lesznek még olyan közösségek, akiknek ennyire fontos a gyerekek boldogsága, mint azoknak a felnőtteknek, akik társadalmi munkában annyit tettek értünk annak idején!

2008. november 2., vasárnap

Laposborsó-leves, avagy VKF! XX.

Az úgy volt, hogy amikor megláttam Cserke kiírását, a XX. VKF-re komolyan megijedtem. Leves. Leves! Leves?! Nekem, aki két hétig is elvagyok a konyhában úgy, hogy nem is jut eszembe levest főzni... Mármint magamtól. Mert a Fiúk, meg a Párom azért igénylik a leveseket. De akkor is inkább hétvégén, és a hosszabb iskolai szünetekben. Meg ha vendégek jönnek. Vagy az Apukám.
Aztán meg itten van a másik probléma: Cserke külön kérte, hogy hagyjuk a "hétköznapi, mindenki által ismert leveseket, fedezzünk fel új ízeket"! Milyen leveseket is szoktam főzni? Húslevest, babgulyást, tészta leveseket, tejlevest, borsólevest, krumplilevest, karfiollevest, palóclevest ...meg ilyenek. Szóval olyan hétköznapi leveseket.
Aztán eszembe jutott, hogy ha már a paraszti konyha krónikásának szegődtem, akkor olyan levest keressek, amit vagy kevesen ismernek, vagy már-már elfelejtettek.
Van egy leves, amit évente egyszer főzök, lapos borsóból. Rákerestem az interneten, de legnagyobb meglepetésemre nem találtam a lapos borsóról szinte semmit! Mindenki a csicseri-borsóhoz irányít. Szűkebb netes baráti körben rákérdeztem, hogy ismerik-e? Nem ismerték! Ekkor már tudtam, hogy megvan az én levesem!

Lapos borsó:
Hívják még szeges borsónak is. Mifelénk a piacon lehet kapni, idős paraszt nénik vagy bácsik árulják. Anyósom szerint nem éri meg termeszteni, mert egy hüvelyben csak egy mag terem. A Kislexikon szerint a rossz talajon is megterem, főzeléknek, vagy levesnek főzi a nép.


Vannak olyan ételek, amikből nem lehet keveset főzni. Ilyen a lapos borsó is. Figyelmeztetek mindenkit, hogy nem valami diétás leves következik! Általában disznótor után főzték, a malac állát és a tokaszalonna egy részét használva fel hozzá. Én most fülével és farkával készítettem, mert ezt hozott a hentestől a férjem. Persze nem használtam fel az egész mennyiséget, ami a levesből kimaradt, abból paprikás lett.

Laposborsó-leves:
fél kg lapos borsó
20 dkg malac füle, farka vegyesen (vagy egy jó darab tokaszalonna)
2-4 duci gerezd fokhagyma (én fokhagymásan szeretem)
1 kanál zsír
1 púpos kanál liszt
1 csapott evőkanál só
bors

A borsót kiválogatom, megmosom. Be lehet áztatni egy éjszakára, akkor hamarabb fő. Én nem szoktam. A borsót egy nagy fazékban a fokhagymával, a megtisztított disznóságokkal és a sóval kb. 4 l vízzel együtt főni teszem egy nagy fazékban. Addig kell főzni, míg a borsó puhára fő. (Bő három óra) Ennyi idő alatt a hús is megfő. Ekkor a zsírból és a lisztből sötét színű rántást sütök, és a leveshez adom. (Biztos ami biztos, én szűrőn keresztül szoktam a levesbe adagolni a rántást) A rántással együtt még főzöm úgy 10 percig a levest.
Nagyon laktató! Utána csak valami könnyű tésztát adok. (Mondjuk kavart pitét, vagy fánkot.)

2008. október 31., péntek

A hetedik

Hozzám is elért a legújabb körkérdés.
Gabah hívott játszani. Hét dolog, amit még nem mondtam el magamról.
  • Szeretem a verseket. Egyik kedvencem József Attila. És nagyon bejön nekem, ahogy Hobó előadja? szavalja? énekli? JA verseit. Hobó kedvéért meg Allen Ginsberg verseit is megkedveltem.
  • Bagoly típus vagyok. Sokáig fent vagyok, hozzánk este tízkor még nyugodtan telefonálhat bárki, sőt ilyenkor még sokszor vendégünk van. Viszont nem szeretek korán kelni. Képes lennék délig aludni, ha lehetne.
  • Nem csak sokat, hanem nagyon gyorsan is olvasok. Szeretem a scifit és a fantasy regényeket. Rajongója vagyok Harry Potternek. És még mindig olvasok és nézek meséket is. Szeretem a kedvenceimet időnként újra elolvasni. Nem szeretem a pletyka irodalmat. Nem olvasok női magazinokat, és nem ismerem a celebek nevét. Magát a celeb szót is a gyerekektől tanultam a suliban a múlt héten. Jól szórakoztak rajtam. :)
  • Diszgráfiás gyerek voltam. Őrületbe kergettem a magyar tanáraimat a helyesírásommal. A mai napig egyik leggyakrabban forgatott könyvem a Helyesírási szabályzat. És még így is sikerül hibázni! (A gyatra helyesírásom miatt szántak a szüleim könyvelőnek. - Majdnem sikerült is. Elvégeztem a közgazdasági szakközépiskolát, és felvételiztem a Tanítóképzőbe. Azóta is pedagógusként dolgozok. )
  • Nem szeretek vásárolni! Ezt ha csak lehet másra hárítom. Ritkán megyek boltba, csak ha ez a családi program, vagy senki nincs akit magam helyett küldhetnék. Inkább sütök egy kenyeret, mint elmenjek érte a boltba. :)
  • Nem akarok gazdag lenni! Egyszer azt jósolták, hogy hatalmas összeget nyerek majd. Nem lottózom, és sorsjegyeket sem veszek.
  • Könnyen meghatódom. Ezért aztán minden gyerekes, állatos, szerelmes könyv/film végén bőgök. Akkor is, ha már láttam, olvastam. Az Öreg néne őzikéje című verses mesét még soha nem tudtam felolvasni. Az iskolában sem. Ahogy oda érek, hogy "eltörött a gida lába" már bőgök is.
Nem is volt olyan nehéz, ahogyan gondoltam! Rendhagyó módon nem adom tovább a kérdést, mert már mindenki titkait olvastam, akinek tovább adtam volna.

2008. október 30., csütörtök

Lebbencs


Írtam már, hogy szeretném megtanulni a tésztakészítést. Hozzákezdtem. Elkészült az első adag lebbencs. Most szépen szárad az ebédlőasztalon.

2008. október 26., vasárnap

Csipkebogyó

Csipkebogyó szezon van. Tegnap nekiindultunk a Fiúkkal és a kutyával csipkebogyót szedni.
Gyerekkori emlékeket feledve puszta kézzel gyűjtögettünk. Illetve leginkább én, a Fiúk a kutyával voltak elfoglalva. És kérdeztek. Rengeteget. Mire való? Miért szedjük? Mi lesz belőle? És eddig miért nem?
Hazaérve hozzákezdtem a feldolgozáshoz. Egész délutánra munkát adott, mire megtisztítottam és kimagoztam a bogyókat. Nagy része a szekrény tetején szárad a nagy tepsiben.
Kisebb részéből lekvárt főztem. Úgy, ahogy édesanyám készítette gyerekkoromban:

Csipkebogyólekvár:

A csipkebogyó végeit levágtam, kimagoztam, a szőröket is kikapartam a bogyókból. Többszöri alapos mosás után a csipkehúst ledaráltam. Megmértem, és azonos mennyiségű kristálycukorral összekeverve egy éjszakát állni hagytam. Reggel hozzáöntöttem 1 dl vizet, és főni tettem. Állandóan kavargatva sűrűre főztem. Akkor van jól, ha hideg porcelán tányérra cseppentve már nem folyik.
Kimosott, kiforrázott kis üvegbe öntöttem. Az üvegek tetejére megnedvesített celofánt feszítettem. A celofánokat megszórtam késhegynyi nátrium-benzoáttal. (Anyukám ezt szalicillal tette annak idején.) Ezután rácsavartam az üvegekre a kupakokat, és száraz dunsztba tettem őket.

Olvasnivaló:
Terebess: Ehető vadnövények - Csipkerózsa


2008. október 25., szombat

Csicsókakrémleves

Próbálkozom. Szokjuk a csicsóka ízét. A vártnál sokkal könnyebben megy. A Kicsi ugyan még mindig nem eszi meg sehogyan se, de a csicsókakrémleves a többiek körében egyértelműen siker volt. Be kell vallanom, hogy a Kicsi után nekem megy a legnehezebben a csicsóka megszeretése. Persze tudom, hogy én akartam csicsókát termelni. Én ragaszkodom hozzá, hogy helyet kapjon az étrendünkben. Csak abban bízom, hogy megszokom, majd megszeretem ezt is, mint olyan sok más zöldségfélét.

Csicsókakrémleves:

60 dkg csicsóka
1 fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 l húslé (lehet kockából is)
1 zellerlevél
só, bors
1 dl tej
1 dl kefir
levesgyöngy

A csicsókát vékonyan meghámoztam, majd apró darabokra vágtam. A hagymát és a fokhagymát hámoztam, kockára vágtam és 1 evőkanál étolajon megpirítottam. Hozzáadtam a feldarabolt csicsókát, ezt is dinszteltem egy kicsit, majd felengedtem 1 l vízzel. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam a zellerlevelet és két tyúkhúsleveskockát. Fedő alatt addig főztem, míg a csicsóka megpuhult. Ekkor leszűrtem, a levét gondosan félreraktam. A zellerlevelet kivettem belőle, a főtt csicsókát botmixerrel pépesítettem. Adtam hozzá közben 1 dl tejet és 1 dl kefirt (mert tejszín éppen nem volt itthon), és a főzőlevet. Újraforrásig ismételten főztem.
Két szelet kenyeret megpirítottam, apró kockákra vágtam, és a leves mellé adtam. A Fiúk azonban kitalálták, hogy ők levesgyönggyel kérik. Igazuk volt, azzal sokkal finomabb lett.

Valószínűleg nem utoljára főtt nálunk csicsókakrémleves. Legközelebb azonban valódi húslével öntöm fel a levest, és több fokhagymát fogok használni.

2008. október 24., péntek

Ajándék


Hogy mi ez? Papucs. Még a díszcsomagolás előtt. Kenyérből készült, nászajándékba. Az egyik munkatársnak. Az ötlet sajnos nem az enyém. Én csak jelen voltam a készítésnél, meg az átadásnál. Na, jó, bevallom, a bojt azért az én munkám ;)

Szüret

Tegnap anyósomnál szüreteltünk. Ez a szüret persze nem olyan nagyszabású, mint a borvidékeken. Itt csak a ház körüli néhány öreg tőke termését szedtük le. Nem puttonyba, mint a hegyekben, hanem lavórba, vödrökbe, tálakba. Jellemzően Otelló szőlőből készül errefelé a vörösbor.



Második lépés a zúzás. Ez egyfajta daráló segítségével történik.







A zúzóból a présbe borítják a ledarált szőlőt.






A préselés ezek után már szinte gyerekjáték!









Ilyen kötött üvegekben, azaz demizsonokban forr ki a bor.

2008. október 19., vasárnap

Mióta főzök, és miért?

A kérdést Renáta tette fel nekem. Elgondolkodtam. Gyakorlatilag nem emlékszem olyan időkre, amikor ne "főztem" volna. Ez most furcsán, és nagyképűen hangzik. Természetesen van előzménye a dolognak, mégpedig az, hogy Édesanyám úgy ment férjhez, hogy nem tudott főzni. Semmit. Családi legendáriumunk jó pár darabja erről a korszakról szól. Anyukám hadiárva. Amikor a többi lány a konyhában segédkezett az anyukájának, vagy nagymamájának ő kenyérkereső munkát végzett. Kapált, ásott, kertészkedett, libát tépett és minden férfi munkát ő végzett a ház körül. Asszonyként, a saját kárán tanult meg főzni. Mindig kérdezett, és minden disznótorban, névnapon, főzős összejövetelen beállt kuktának a tapasztaltabbak mellé. Egyszer aztán azt vette észre, hogy mindenhol ő főz, neki segítenek mások, és tőle kérnek tanácsokat.
Valahol itt gyökerezhet az ő filozófiája, és módszertana. Egészen pici koromtól kezdve be voltam fogva a konyhában. Mindig olyan feladatokat kaptam, amit el tudtam végezni. A hozd ide, mérd ki, kavard meg, hámozd meg, darabold fel utasításokat - amik persze sosem parancsnak hangzottak - egyszer csak felváltotta az alkotás öröme. Az első piskótámat 10 éves koromban sütöttem. Természetesen a sütőt Anyu gyújtotta be, a kész piskótát is ő vette ki, de minden mást én csináltam. Emlékszem, milyen hihetetlenül büszke voltam magamra! Örömömet csak fokozta, hogy Nagymamám is elégedett volt. Ez pedig ritka ajándék számba ment. Mama a helyi kollégiumban volt szakácsnő. Tekintélye volt, és nagyon tudott főzni. Egy-egy dicsérő szavára férjes asszonyok is elpirultak a megtiszteltetéstől. Innentől kezdve ketten tanítottak főzni: Anyu és Mama. Két külön iskola: Mama a hagyományos, magyaros ételek mestere volt. Anyukám nagyon jó érzékkel a különlegesebb, ritkább "Pesties" vonalat követte. Nem vetélkedni akart az anyósával, hanem örömmel főzni. Imádott - és a mai napig is imád - kísérletezni.
Ötödikes koromban nem vettek fel napközibe. Ekkor kaptam meg első szakácskönyvemet: F. Nagy Angéla: Fiatalok főző iskolája. Egyik barátnőmmel közösen tanultunk belőle főzni, természetesen a mi konyhánkban. A parizeres kosárka tükörtojással nagyon ment nekünk!
Az első befőzés idején sem hagytam még el az általános iskolát. Igaz, ekkor még a nővérem segített.
A középiskolai évek kimaradtak, a kollégiumban nem volt lehetőség főzni.

Saját konyhám először a szolgálati lakásban volt. Kicsi volt, berendezhetetlen. Minden falon ajtó vagy ablak. Éppen csak befért a gáztűzhely, a mosogató és egy asztal. Az edények már csak a lakás túlsó végén található spájzban fértek el. Edényeim voltak. Édesanyám idejében gondoskodott a stafírungról. Ennek része volt a konyhai felszerelés is: fazék, lábas, kukta. Mindegyikből kicsi, közepes, nagy. Tepsi, serpenyő, szűrő, reszelő, tányérok, poharak, konyharuhák...

Mikor férjhez mentem sok minden megváltozott. Két nagyon különböző ízlésvilágot kell összehangolnom. Zsír vagy olaj? Édes vagy sós? Kell-e bele füstölt hús, vagy e nélkül is ugyan az az étel marad? Rántás vagy habarás? Bevallom, még most 16 év után is vannak ételek, amit mindenki csak "otthon" az anyukájánál eszik, "itthon" pedig nem kerülnek a fazékba.

Mostanában kezdek az egészségesebb táplálkozás felé kacsingatni. Kisebb sikereim vannak. A Fiúk nehezen akarnak behódolni. A házi sütésű kenyér és péksütemény már teret nyert - fehér lisztből. De már megkóstolják a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret is. Próbálok több zöldséget csempészni az én "vércséim" étrendjébe. A Kicsi makacsul ellenáll, a Párom és a Nagy hajlíthatóbbnak tűnnek. Már nem dől össze a világ ha két hét is eltelik sült krumpli nélkül.
Az egészségesebb étkezés nekem egyre inkább a vegyszer és tartósító szer mentes dolgokat jelenti. Lehet, hogy megköveztek érte, de pont ezért készítek mostanában több ételt zsírral. Egyre kevésbé hiszem, hogy a napraforgó olaj olyan egészséges lenne! Mióta kedvenc fogorvosom figyelmét felhívta egy öreg paraszt bácsi arra, hogy mennyi permetszert és vegyszert kap egy tábla napraforgó mire learatják, figyelek. És azt látom, hogy az öregnek igaza van! Az olíva olaj számomra idegen, nagyon karakteres. A különféle hidegen sajtolt olajaknak pedig nagyon erős a mellékíze. Ez nem azt jelenti, hogy nem használok olajat! Olívát is, napraforgót is, tökmagolajat is... és zsírt is. Szintén nem tudom megszokni az édesítőszereket. Valamint képtelen vagyok elhinni, hogy valami, ami ennyire mesterséges egészséges lehet. (Ennek kapcsán sokszor jut eszembe a vaj - margarin párhuzam.) Cukrot és mézet használok édesítésre.
Csökkentem, és próbálom elhagyni a kész ételízesítőket, leves kockákat, szószokat. Amit lehet magam készítek. Szóval egyre fontosabb, hogy MIT eszünk. Amit lehet, itt helyben, helyi termelőtől, vagy kereskedőtől veszek meg.
Édesanyám módszere a fiaimnál is bevált. Szeretnek a konyhában kuktáskodni. Sütnek, főznek, szerveznek, a kezem alá dolgoznak. Mindezt élvezettel teszik. Biztos nem hátrány az sem, hogy az apjuk is szeret és tud főzni! És olyan jókat lehet beszélgetni egy közös sütés vagy főzés közben! Majdnem olyan jókat, mint egy közös étkezés alkalmával.

A körkérdést továbbadom Gabahnak és Szazalának. Nagyon kíváncsi lennék még Galina történetére is!

2008. október 17., péntek

Októberi séta a ház körül

A ház előtt áll két fenyőfa. Az egyik tele volt a nyáron tobozokkal. Mivel termésbábokat akartam belőle készíteni a gyerekekkel, számon tartottam minden tobozt. Különlegesnek, és nagyon szépnek láttam őket. Különlegesek, mert gyertyaként álltak, azóta sem láttam máshol ilyet, pedig figyelek ám, bármerre járok... Aki most a képen a tobozokat keresi, ugyanúgy csalódik, mint én. Szeptember közepe fele azt vettem észre, hogy tele van toboz pikkelyekkel az udvar. És a tobozok kezdtek elfogyni... Mára már egy sincs. Egyetlen báb, vagy dísz sem készült belőlük. Gondolom valami madár a tettes. Csak legalább tudnám, hogy melyik!


Az udvar és a kert egyre kopárabb. Elnyitottak az őszirózsák, a muskátli lekerült az ablakból, a kert ásásra vár. A birsalma fa az idén sem termett semmit. Ha a madaraknak nem lenne olyan ideális búvóhely, már rég kivágattam volna. De így, marad.
A gyümölcsfák levelei már színesek, hullanak. A fák még kicsik, termésükre várni kell. A szőlő az idén már termett néhány fürt édes szőlőt. Most a legfinomabb! Főleg zsíros kenyérrel :)



2008. október 16., csütörtök

Csicsóka


Dulminánál mostanában sok szó esett a csicsókáról. Érdekes és finom ételeket készt belőle, lesz néhány, amit az idén ki is fogok próbálni közülük.
Az én csicsóka ültetvényem már két éves. Tavaly majdnem az egész évi termés nyersen fogyott el. A Nagy rágcsálja leginkább, de én is megeszegetem. Az előző évben próbáltam vele helyettesíteni a krumplit, de nem volt a család kedvére való. Ezért aztán az idén már nem is vetettünk. (Édesanyámnál rengeteg csicsóka van a kertben, gondoltam majd hozunk a Mamától.) Én balga nem hittem sem Bálint gazdának, sem anyukámnak, akik állították, hogy a csicsóka ha jól érzi magát egy kertben, akkor kiirthatatlan. Igazuk volt! Ebben az évben a tavalyi csicsóka ágyásba került a sárgarépa és a petrezselyem. Férjem szorgalmasan gyomlálta a zöldségágyásból a csicsókát. Néhánynak azonban még így is sikerült megerősödni. Hamarosan felássuk a zöldséget, répát és a csicsókát. Már keresem a recepteket, mert ha már az Isten adta, akkor azért is megszeretjük! No persze igazi receptekkel ez biztosan könnyebben fog menni :)