2008. június 26., csütörtök

Móling

Nagyapám kedvence volt. Hányszor hangzott el, hogy Tatusnak készítsünk mólingot, úgy szereti... És a vasárnapi sült tyúk mellé is ez a köret járt ám! A maga nemében tökéletes. És ismét olyan étel, amit szinte csak a magam kedvére készítek. Sem a férjem, sem a fiúk nem szeretik.


Móling

1/2 kg burgonya
1 kis fej hagyma
1 kanál zsír
só, bors, paprika ízlés szerint


A burgonyát meghámozzuk, kockára vágjuk, egy fél kanál sóval és annyi vízzel, ami ellepi főni tesszük. Ha megfőtt leszűrjük.
Míg a krumpli fő a hagymát megtisztítjuk és apróra vágjuk. Egy kisebb lábosban egy kanál zsíron (vagy olajon) megpirítjuk a hagymát. A tűzről levéve sózzuk, borsozzuk és egy kevés pirospaprikával meghintjük. A hagymás, paprikás zsírt a krumplira öntjük és összetörjük a burgonyát.
Sült, vagy rántott húsok mellé adjuk köretnek.


Megjegyzés: a férjem szerint paprikás krumpli.

7 megjegyzés:

Judit írta...

Mi ezt rántott krumplinak hivtuk és hívjukés sterintünk finom!

citromfű írta...

Ugye? Én is szeretem!

Fűszeres Eszter írta...

Mi pedig hagymás krumplinak hívjuk, és imádjuk. Sóska, hagymáskrumpli, és fasírt. Ez a három dolog összetartozik nekem. Móling szót még soha nem hallottam, de imádom az ilyen szavakat, valahogy olyan békebeli a hangzásuk.

citromfű írta...

Én is szeretem az ilyen tájjellegű szavakat. :)) Vannak még a tarsolyomban.

Chaya írta...

Nálunk meg piroskrumpli.:)

citromfű írta...

Jó sok neve van! :))

Renata írta...

Mi is simán hagymás tört krumplinak hívjuk.