2008. július 7., hétfő

Lakodalom van a mi utcánkban!


Illetve már csak volt. Szombaton. Jó volt! Régimódi, vonulós, mulatós, táncolós, családot összehozó. Mert az a legjobb a lakodalmakban, hogy ilyenkor összejön az egész család. Ha nagy a család nagy a násznép. Szép hosszú a nászmenet. Vonul, sétál a falu/kisváros utcáin. Aki vonul a menetben büszkén, mulatva integet a "lesőknek". Mert az is hozzátartozik a mókához, hogy aki nincs meghívva, az kiáll a ház elé, az utca sarkára, vagy ismerősökhöz megy épp akkor, amikor arra jár a nászmenet. Persze teljesen véletlenül. Igaz, hogy a lagzi előtti héten mást sem hallani, mint a lakodalom előkészületeit. Hányan lesznek? Mi lesz a menü? Ki a szakács? Kik a pincérek? Honnan is jött a vőlegény/menyasszony? És merre vonul a násznép? Lesz-e séta? Vagy "uarasan" autóval mennek? Persze a köz a sétálós menetet szereti. Mert akkor ehet lesni menyasszonyt, ki lehet beszélni, hogy ki kivel, miben és miért... Ki kinek a rokona, hogyan, hova került, mi lett belőle. Hogy fölvitte Isten a dolgát, illetve hogy lecsúszott szegény pára... És része még az ilyen vonulásnak a kínálás is. A menetből itt-ott kiugranak fiatal és korosabb férfiak, hogy borral, sörrel, pálinkával kínálják a bámészkodókat. És az asszonyok, egy-egy tányér süteménnyel. A menet élén mindig a vőfély (felénk csak vőfi) halad. Követik a násznagyok, menyasszony, vőlegény, szülők, közeli rokonok, majd a távolabbi rokonok, barátok, ismerősök, munkatársak, szomszédok. A végén mindig a zenekar. A zenekar előtt pedig a mulatós, danolós vendégek. Persze mindig csak a vége nótázik a menetnek. Az útvonalat gondosan meg kell tervezni. Ne legyen se túl rövid, se túl hosszú. És ugyan azon az úton nem lehet kétszer menni a menyasszonynak, mert az szerencsétlenséget jelent.
Persze rengeteg babona, hagyomány, szokás kötődik még a lakodalomhoz. Nem kőbe vésett szabályok ezek, folyamatosan változnak. Egy-egy szokásrendszert felkapnak, pár évig mindenki úgy szervezi, aztán ezek a szokások kikopnak, jönnek újak. Majd valaki megint előveszi a régi szokásokat, és ismét divatosak lesznek.
És vannak szokások, amik öröknek tűnnek. Az egyik ilyen a torta. Erről most csak azért írok, mert nálunk ez nagyon élő hagyomány, és sehol máshol nem találkoztam még vele. Tehát a torta. Természetesen van a menyasszonynak tortája, jó nagy, mert ő ebből minden vendéget megkínál. (A menyasszony tortáját illik elfogadni!) Ami igazán érdekes az a vendégek tortája. Nálunk a családok visznek tortát a lakodalomba. Éjfélkor aztán mindenki megkeresi a saját tortáját, felvágja, és elkezdi kínálgatni. Ilyenkor már senki nem éhes, tehát kezdődik a cserebere. Ez persze kicsit presztízs is. Mennyire szép és finom a torta, hányan kérnek belőle, illetve hányfélét sikerül hazavinni. Mikor gyerek voltam illett otthon készíteni a tortát. Ma már legtöbben a cukrászdában rendelik. Most több otthon készített torta is volt újra. Én ebbe a lagziba két tortát is készítettem. Az egyik egy ororszkrémtorta.
A másik torta pedig egy csali torta. A lakodalmakhoz hozzá tartoznak a vicces ajándékok. A fiatal pár barátai szombat reggel hoztak nekem két egymáshoz csavarozott fahasábot, hogy "kenjem be valamivel, hogy úgy nézzen ki, mint egy torta". Miért én? Mert ők már nem értek rá. A barátok egyben rokonok is, menni kellett fényképészhez, rengeteg apró, de fontos feladatuk volt még. A fahasábok végül egy kakaós krémet kaptak, kis franciadrazséval díszítve. Hatalmas siker volt! És reggelre a erről a tortáról is elfogyott a krém, meg a drazsé. Készültek róla képek, ha megérkeznek, akkor teszek fel ide is.


8 megjegyzés:

Gabah írta...

Brava, Citromfű! Ez egy igazi néprajzi dokumentáció! Eszembe jutott erről a tortavívésről, hogy mi is voltunke egy ilyen lagziban, de hát ki tudta, hogy tortát kell vinni???! Jól hoppon maradtunk: szebbnél szebb torták sorakoztak az asztalon, de mivel az ifjú páron kívül nem ismertünk senkit, csak anyálunkat csorgattuk, nem mertünk kérni :-)))
Ez az oroszkrém torta tényleg szép! Biztos nagy sikere volt!
Jelenleg két tortára fáj a fogam: erre meg egy bacardis-mákosra, amit Fűszeres Eszternél láttam...

citromfű írta...

Köszönöm!
Biztos adtak volna a tortákból, nagy megtiszteletetésnek számít, ha kérnek belőle.
Az oroszkrémet pedig tessék kipróbálni! Egyszerű, és finom.

cukroskata írta...

Remek, szemléletes leírás, mintha én is ott lettem volna:-)
Gabah-hoz hasonlóan én is úgy mentem egyszer egy falusi lakodalomba, hogy nem vittem tortát. Azt azonban nem értettem, hogy mindenki elé letették a saját tortáját, és csak abból evett. Én biztos a másét kóstoltam volna meg, mert amit én csináltam, olyat bármikor ehetek :-)

citromfű írta...

Szia Cukroskata!
Nagyon örülök neki, hogy Te is idetaláltál! Olvasom ám a blogodat! Gyerekként én sem értettem, hogy miért a saját tortánkat kapjuk vissza. Most már felfogtam, hogy a cserélgetés a lényeg. Ha ügyesen kínálsz, akkor a tiédet szétosztogatod, és sok-sok idegen tortából kóstolhatsz :))

Senior írta...

Gratulálok Citromfű!!Igazán remekül éreztem magam itt,a virtuális lagziba,fergeteges lehetett a hangulat!Gyönyörű a tortád,biztos pont annyira fínom is volt.Fatörzs torta jó poén,nem is csoda,hogy sikert aratott....és minden jó,ha a vége jó!
Nagyon szép a blogod,ügyes vagy!

citromfű írta...

Sziaaa Senior!!!
De örülök Neked! Gyere máskor is! És köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!

cukroskata írta...

Kedves Citormfű, nagyon jó a blogod, és örülök, hogy olvasod az enyémet, bár hozzászólásra még nem ragadtattad magad:-) Ha legközelebb lakodalomba megyek -amire nincs sok esély- megfogadom a tanácsodat :-)

citromfű írta...

Remélem hamarosan mész lakodalomba! Időnként nagyon jól tud esni...Bár mostanában nem divat a házasság. Pedig szerintem tök jó muri!