2008. július 20., vasárnap

Variációk uborkasalátára

Hosszas töprengés után arra jutottam, hogy a VKF ezen fordulóját - is - kihagyom. Pedig amikor a kiírást megláttam, azt hittem, hogy na most aztán! Sokat töprengtem, hogy melyik salival is induljak.
Aztán jöttek a körülmények.
A fényképező elromlott. Mostanában a fotók a gyerek mobiljával készülnek. A gyerek nyaral, tehát kép egy darabig nem lesz.
A lakás fele szétverve. Emma nyomait tüntetjük el. Hamarosan, úgy egy héten belül, talán, a végére jutunk. (A külső helyreállításon még márciusban túlestünk, a festőnk viszont most tud dolgozni. Még szerencse, hogy nem tanév közben jött!)
Bónusznak még megérkezett a rendelt sárgabarack is. Szóval barackoztam. A szétvert ebédlő mellett, attól több réteg fóliával elszigetelve barackot mostam, válogattam, daraboltam, daráltam... Befőttet főztem, és a végén természetesen lekvárt. (A lekvárt ma már meg is kóstoltuk a szomszédasszonnyal. Finom lett.)
A teljes igazsághoz, az is hozzátartozik, hogy számomra a saláta bizony elsősorban köret. Hiába töröm a fejem, kevés olyan salátát tudok előhívni, ami számomra egy teljes étkezés. No de majd most, a ti salátáitokból ötletet merítek. Már alig várom!
Szóval a körülmények mérlegelése után úgy döntöttem, hogy a salátás fordulót kihagyom.

Hogy miért írok mégis salátáról? Mert ma egész nap az járt a fejemben, hogy Ti milyen salátákat készítettetek, és hogy vajon hány féle képpen lehet elkészíteni az uborkasalátát? Vajon van-e még olyan család, ahol egy evéshez ennyi különböző módon készül?
Ma édesanyámnál voltunk ebéden. A Mama mindig mindenkinek az aktuális kedvencét főzi. Ez azt jelenti, hogy például az uborkasaláta legalább négy verzióban készül! Cukrosan, sósan, fokhagymásan, tejfölösen... Mindenkinek a kedvére.

Az elindulás szerencsére mindenhol ugyan az: végy jó csomó uborkát, hámozd meg, szeleteld fel, és sózd le. Ha már elég ideig állt az ubi a sóban, akkor kétfelé vesszük. Az egyik felét kimossuk, és a hagyományosan elkészített cukros-ecetes lében áztatjuk. Majd ebből kiveszünk egy adagot, félre tesszük, ez a Papáé. A maradék cukros uborkába fokhagymát darabolunk, és meghintjük kevés pirospaprikával. Ennek az adagnak ismét a felét vesszük, azt lecsöpögtetjük, és egy kanál tejföllel elkeverjük. Ez volt az édes szekció. Most jön a sós! A sóban hagyott uborkához fokhagymát, borsot, kevés pirospaprikát és egy kanál ecetet adunk. Ha már jól átjárta az ecetes lé, akkor a felét leszűrjük, és ehhez is tejfölt adunk. Macerás ugye? És akkor még azt is megsúgom, de csak Nektek, hogy van olyan családtag, aki nem szereti az uborkát! Neki valamilyen befőtt jár az ebédhez.

A kép innen van.




Nincsenek megjegyzések: