2008. augusztus 29., péntek

Paradicsomleves

Úgy emlékszem, hogy írtam már a paradicsomhoz fűződő, nem éppen baráti viszonyomról. Okát nem tudom, nem is keresem. Ahogy szoktam mondani, éhen tudnék halni egy paradicsom tábla közepén. A Fiúk viszont szeretik a paradicsomos ételeket. Honnan örökölték, nem tudom ... Én meg szépen sorban megbarátkoztam először a milánói makarónival, utána a bolognai spagettivel. Lassacskán elviseltem a paradicsomos hal illatát, és látványát is. Aztán jött a lassagne. És most a nyáron a paradicsomleves.
A paradicsomlevessel volt már egy sikertelen próbálkozásom a házasságom legelején. Utána több mint 10 évig nem is próbálkoztam.
Az idén viszont már nem volt kibúvó. A Fiúk kedvéért belevágtam. A rossz emlék hatására alaposan szétnéztem az interneten. Találtam titkos meg tuti hozzávalókat. Bele is főztem a levesbe. A Fiúknak nem ízlett. Be kell vallanom, nagy gondban voltam. A Fiúk nem tudták megmondani, hogy mi a baj a levessel. Én meg nem tudom, hogy pontosan milyennek is kell lennie. Elment a kedvem megint az egésztől. Aztán utolsó próbaként mielőtt végleg feladom megfőztem úgy a levest, hogy minden titkos hozzávalót kihagytam belőle. És csoda történt, a Fiúknak ízlett! A Kicsi még azt is mondta, hogy olyan, mint a menzán.

Paradicsomleves
1 nagy sűrített paradicsom konzerv
1 evőkanál olaj
1 evőkanál liszt

cukor ízlés szerint
kb. 1,5 l víz
betűtészta

A lisztből és az olajból világos rántást készítettem. A tűzről levéve hozzáadtam a sűrített paradicsomot, és felengedtem a vízzel. Közben folyamatosan kavartam, hogy a rántás nehogy csomós legyen. Sóztam, cukroztam és amikor a lé felforrt hozzáadtam a tésztát. Közben a Kicsi néha megkóstolta, hogy kell-e bele még cukor.

És amikor akasztják a hóhért:
Mivel a Kicsi rettentő válogatós (ha rajta múlna spagettin, és szaftos kenyéren kívül mást nem is enne) nálunk mindent meg kell kóstolni mindenkinek. Ebédkor tehát az én tányéromba is szedtek a paradicsomlevesből. Én pedig hősiesen megettem az utolsó cseppig.




6 megjegyzés:

galina írta...

:)
Ennyire nem vagyok rosszban a a paradicsommal, de speciel a levest én is úgy főzöm, hogy sem nem eszek belőle, sem nem kóstolgatom, mindig megkóstolja a leendő gazdája, aztán kijelenti, hogy jó. És az asztalnál mégis vándorolnak a népek további cukorért:-))) Rizst, árpát, kölest is szoktam belefőzni betétként..... jaj, már látom mit mondanak erre a felétek a férfinépek:-) különösen a kölesre emlékszem jól:-)))

Renata írta...

Nálunk a gyerekek ebben értenek leginkább egyet, közös kedvenc a paradicsomleves :)

off: a vkf-es gyűjteményedért itt is köszönet

Senior írta...

Én se vagyok nagyon oda a paradicsomos ételekért,de speciel a levessel ki vagyok békülve.
Ha javasolhatom egy kevés zellerlevelet is dobjál bele nagyon kellemes ízt ad neki,nem kell sok,hogy ne legyen túl intenzív.Télen,ha nem jutok hozzá,és szárított sincs,akkor egy pici narancshéjjal szoktam bolondítani,amit ha elkészült rögvest kidobok...a zellert meg szoktam enni.A betűtésztával én is nosztalgiázom,a napközis menza jut eszembe...szerettem.Egyébként a felsoroltakon kívűl még házi tarhonya is nagyon finom.

citromfű írta...

Senior, de jó, hogy végre itt vagy! Mesélsz is majd, ugye? Minden rendben?
Az előző adag paradicsomlevessel az volt a baj, hogy nagyon profi akartam lenni. Tettem bele zellerlevelet, hogy ne lássák a végén kidobtam. De itt a menzán nem szoktak belerakni, és megérezték...

Renata írta...

Citromfű!
Elfelejtettem mondani, hogy én egy fél zöldpaprikát dobok bele. Teljesen más lesz tőle.
A betűtészta ismét kapható!

(kitettelek linkben az oldalamon, ha beleegyezel)

citromfű írta...

Köszönöm a bizalmat!