2008. szeptember 30., kedd

Lucskos káposzta

A lucskos káposzta a férjem egyik kedvence. Én nem rajongok érte, bár megfőzöm, de fogyasztani nem szoktam. Hogy miért lett mégis blogbejegyzés? Mert a romantikus vacsorára készülve a Párom kijelentette, hogy ő bizony leginkább erre vágyik. Én pedig megfőztem neki. Megette. Egyedül, a teljes adagot! No nem egy evésre, de nem kellett sokáig tartogatni. Még a fagyasztóba sem jutott belőle. Pedig megfordult a fejemben, hogy fagyasztani kellene le belőle, jó lesz az még szűkösebb napokon.

Lucskos káposzta

1-2 evőkanál olaj (vagy kevés zsír)
1 hagyma
kb. 70 dkg sertéshús (lapocka)
1 fej káposzta (édes, nem savanyított)
só,
bors,
piros paprika,
babér levél
csipetnyi köménymag

A lucskos káposzta főzésekor fontos, hogy elég nagy lábast válasszunk, mert a káposzta térfogata elég jelentős kezdetekben, de a főzés végére össze fog esni.
A hagymát apróra vágom és kevés olajon megdinsztelem. Sózom, borsozom, hozzáadom a kockára vágott sertéshúst, majd meghintem piros paprikával. Kevés vizet is öntök alá. Azaz paprikásnak felkészítem a húst.
A káposztát négybe vágom, a torzsát kivágom, a külső leveleket leszedem. Legyalulom, vagy éles késsel vékony csíkokra vágom.
Ha a hús már majdnem megfőtt egy pohárnyi vizet öntök alá, és hozzáadom a káposztát. Egyszerre nem szokott sikerülni, csak több részletben. Hozzáadom a köménymagot és a babérlevelet is. Gyakran kavargatom, hogy lássam kell-e pótolni a vizet. (Inkább többször öntök alá kevés - fél deci vagy annál is kevesebb - vizet, mint egyszerre sokat. Akkor nem biztos, hogy elfővi a levét. Márpedig ez nem leves lesz!)
Akkor van kész, ha a hús és a káposzta is megfőtt.
Nem tévedés, nem maradt ki belőle a rizs! Ha rizs is van benne, akkor az már kolozsvári káposzta. És nem apró savanyú káposztából készül, mert az meg a toros káposzta..

2008. szeptember 28., vasárnap

Romantikus vacsora

Amikor megláttam a kiírást nagyon megörültem. Az az igazság, hogy ránk férne már végre egy kis romantika! Annyi problémánk volt mostanában! Nem kettőnk között, körülöttünk. Végre kezdenek egyenesbe jönni a dolgok, jó ötletnek tűnt egy ünnepi vacsora. Persze nálunk a romantikus édes kettes szóba sem jöhet. Először is a Nagy szeptemberben kollégiumba került. Ha végre itthon van hétvégén nem lógunk meg előle. Hét közben nem lehet a vacsora, mert suli, meg akkor csak a Kicsi tud velünk ünnepelni, és az igazságtalan. Marad a hétvége. A párom most szombaton iskolában volt, tökéletes alkalomnak tűnt a meglepetés vacsorára. Mert amúgy mi nem szoktunk vacsorázni. Illetve nem vacsorára főzök, hanem délre. Minden reggel együtt reggelizünk. A reggeli készítése a férjem dolga. Valahogy így alakult ki az évek során. Délben aki itthon van eszik. Természetesen közösen. Este is együtt vacsorázunk, de akkor ki-ki kedvére vagy hideget, vagy déli maradékot. Tehát most megbeszéltem a Fiúkkal, még a múlt héten, hogy meglepi vacsi készül apának, mindenki gondolkodjon, hogy mit is főzzünk. (A Fiúk imádnak főzni! Mondjuk az apjuk is!) Közben puhatolóztam a Drágámnál, hogy mit is enne. Nagyon feldobta az érdeklődés, elrévedő arccal vágta rá: lucskos káposztát. No ennyit az én romantikus terveimről! Természetesen megfőztem neki a héten ebédre. Lucskos káposzta mégsem illik a romantikus vacsorákról szőtt elképzeléseimbe :) Persze kitartóan faggatóztam tovább. Ajánlottam ezt is, azt is, de semmi nem tetszett neki igazán. Végül csak kibökte, hogy süssek neki pulykát. Azt enne. Még ez sem a romantika csúcsa, de már legalább el lehet valahonnan indulni.
A Fiúkkal izgatottan készültünk a nagy főzésre, de sajnos az időjárás közbe szólt. Nem tudom hol milyen idő volt szombaton, de itt hűvös, szitálós... Mikor dél körül világossá vált, hogy a lakás tele van, volt és lesz száradó ruhákkal, akkor lemondtunk a romantikus vacsoráról. A menüt megfőztük a fiúkkal közösen, az asztalt megterítettük, de nem ott és nem úgy ahogy terveztük. Fényképek nem készültek. Nem volt romantika, nem volt gyertyafény, de mi jól éreztük magunkat! És szerintem ez a legfontosabb!
A menüt nem írom le, majd alkalomadtán előveszem újra. Hátha valamelyik közelgő ünnepünkön újra elkészül...

A képet innen vettem kölcsön.

2008. szeptember 27., szombat

Egy éves vagyok?

Tegnap volt egy éve, hogy elkezdtem blogolni. Autodidakta módon. Eleinte annyira ügyifogyi voltam, hogy miután megírtam az első bejegyzésemet, két hétig nem is tudtam megnyitni sem a saját blogomat! Aztán egy újratelepített számítógép és egy vadi új böngésző program segítségével végre hozzáfoghattam az íráshoz. Eleinte csak magamnak, meg annak a néhány ismerősömnek szólt a blog, akik tudtak róla. Egy újabb hónap elteltével rájöttem, hogyan tudok képet felrakni. Mondom, teljesen amatőr vagyok...
Májusra eljött az idő, amikor a nlc blog keretei szűkösek voltak. Nehezen használható a rendszer, sokat dühöngtem. Gabah javaslatára áthozta a blogspotra a zsannamannát. Nem bántam meg! A tanulást nem hagytam abba, remélem egyszer majd igazán profi lesz a blog!
Olvasgatván a szülinapos bejegyzéseket azon gondolkodtam, hogy akkor most nálam ez hogy is van? Az nlc-s 9 hónap volt a várandóság ideje, és májusban született meg a blog? Vagy már egy éves lenne?
A többiek mindenféle statisztikával is szolgálnak ilyenkor: hány olvasójuk volt, melyek voltak a legnépszerűbb bejegyzések, hány országból voltak látogatók... Nos én ilyennel nem szolgálhattok. Az első kilenc hónapban semmiféle számláló nem működött a blogban. Ide júniusban sikerült egyet felraknom. Szerinte azóta több, mint tízezer látogatóm volt. Viszont nem méri, hogy honnan jöttetek. Valamikor a nyáron próbáltam beállítani a Google számlálóját is. Valamit nagyon elronthattam, mert azóta sem számol. Vagy csak nekem nem mutatja meg. Mindig azt írja ki, hogy nincs rendelkezésre álló adat... Kb. 10 napja raktam fel egy újabb számlálót. Ez pedig hihetetlen nézettséget mutat! 1700 olvasónál járok a tíz nap alatt! Tudom, hogy vannak akik ezt a számot egy nap alatt hozzák, de számomra hihetetlen, hogy ennyien kíváncsiak az én konyhámra. Ez az új számláló már statisztikákat is készít: szerinte 18 országból olvastatok, sok a visszatérő látogató, és szerencsére sokan nem csak a főoldalt nézitek meg.

Köszönöm Nektek, hogy olvastok! Annak is, aki csak véletlenül jár erre, annak is aki rendszeresen jön!

Sokat gondolkoztam azon is, hogy milyen képet tegyek ehhez a bejegyzéshez. Úgy döntöttem, hogy pont megfelel az a kép, amit először sikerült felraknom a blogba.
A recept ha valakit érdekelne.

Remélem, hogy nagyon sok születésnapi bejegyzést írhatok még!

2008. szeptember 25., csütörtök

Az én százas listám

A bejegyzést még tegnap kezdtem írni. Azóta Ági listája hatalmas karriert futott be. Most akkor én is közzéteszem a sajátomat, mint ahogyan annyian már. És mint sokunknak, nekem is Ági listája volt a szimpatikusabb. Az eredeti sajnos túl sok olyan ételt tartalmaz, ami kimaradt az életemből - és a konyhámból.

Van néhány szabály:

Vastagon szedni, amit az ember már kóstolt, és áthúzni, amit soha nem enne. Ha már etted, de köszönöd, soha többet, akkor vastagon szedni és áthúzni. Ha szívesen megkóstolnád, akkor hagyd simán!

1. Ajvár - Az ajvár paprikából, padlizsánból és fokhagymából készített mártás, amit leginkább húsok mellé kínálnak, de salátát is ízesíthetnek vele./Wikipédia/ - azt hiszem, ezt kipróbálnám.

2. Aszú – szeretem, de csak módjával.

3. Bableves csülökkel –füstölt csülökkel az igazi! Édesanyám istenien főzi!

4. Baklava – már régóta szemezek vele, alkalomadtán miért ne?

5. Baracklekvár – mostanra már főzni is megtanultam. A Fiúk is nagyon szeretik, de csak a házit.

6. Bárányhús – alkalmanként.

7. Barátfüle – leginkább a menzán. De az nem olyan finom, mint a Nagyié volt. Itt az ideje megtanulni ezt is!

8. Békacomb rántva – esetleg ha nem tudom, mit is eszek.

9. Birsalma sajt – nagyon édes, de azért igen, máskor is!

10. Bodza szörp – leginkább saját készítésűt.

11. Borsóleves – csirkeaprólékkal, házi tarhonyával, nyami!

12. Bundás kenyér – elég gyakran, reggelire, és a férjem készíti!

13. Burek – azt hiszem ízlene! Imádom a túrót.

14. Cékla saláta – kóstoltam már, de nem kötöttünk barátságot.

15. Csalántea – semmi kifogásom ellene!

16. Csevapcsicsa – Még nem, de ami késik, bekövetkezik!

17. Csicsóka – Terem a kertben. Leginkább nyersen szeretjük, de főztem már belőle levest is.

18. Csiga – valaki azt írta, hogy ez fejben dől el. Nálam eldőlt. Nem hiszem, hogy bármivel rá tudnának venni…

19. Csirkeláb a húslevesből – Imádom! Nálunk ez a legkapósabb J

20. Disznósajt – A jó házi disznósajt! De finom is tud lenni! No majd disznótoros időben!

21. Erdei gombák – csiperke, őzláb, májusi pereszke, laska – gyerekkoromban sokat ettem. A párom nem szereti a gombát, ritkán főzök még boltit is. Leginkább a szüleimnél eszek gombás ételeket.

22. Esterházy torta – nem ez a kedvenc tortám, de egy szelettel bármikor! Akár most is J

23. Fagyasztott halrudacskák – a gyerek kedvence. Így én is. Van az úgy, hogy nincs az ember lányának ideje főzni…

24. Fánk – szalagos, könnyű, jó sok lekvárral. Régen sütöttem már. Hamarosan következik.

25. Fasírt – akár húsból, akár szójából, akár zöldségből készült, jöhet!

26. Finomfőzelék – ha lehet, inkább kihagyom!

27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – nyammm!

28. Fonott kalács – ezt is ideje lenne már sütnöm!

29. Főtt csöves kukorica – nyáron, frissen. Fagyasztóból nem.

30. Gulyásleves – ha muszáj!

31. Gyümölcsbor – meggy, szeder, ribizli és csipkebogyó. Finom!

32. Hagymaleves – cipóban? Isteni!

33. Halászlé – Nagyon szeretem!

34. Jeges kávé – forrón sokkal jobban ízlik

35. kakas töke pörkölt - először étteremben ettem. Azóta itthon is! Sokszor!

36. Káposztás tészta – sósan, borsosan, jaj, de fionom!

37. Kapros tökfőzelék – ez a kettő együtt: brrr!

38. Karalábé – nyersen

39. Kaszinó tojás – azok a nyolcvanas évek! Szerettem, mostanában mégsem készítek soha.

40. Kecsketej – inkább a sajt, ha már választani lehet!

41. Kemping sajt a tömlőből – de csak a natur!

42. Képviselőfánk – ha valaki elkészíti…

43. Knédli – Miskolc mellett nagyon finomat ettem!

44. Kocsonya – de csak a leve! J

45. Kókuszgolyó – meggy nélkül! Keresztanyám kristálycukorba hempergeti. Hétvégén elkészül, azt hiszem.

46. Kovászos uborka – zsíros kenyérrel is

47. Körömpörkölt – jó cuppogósan, kézzel

48. Körözött – tojással, sok hagymával, piros paprika nélkül

49. Krémes – a házi az igazi!

50. Krumplipüré – tejjel, margarinnal, habverővel felverve. A Fiúk kedvence

51. Krumplis tészta – leginkább betyárosnak, vagy slambucnak.

52. Lecsó – kizárólag rizzsel

53. Lekváros bukta – éhes vagyok!

54. Libamáj – minden mennyiségben! Hagymával, vagy fokhagymásan

55. Lóhús – kolbászt már ettem.

56. Madártej – bármikor!

57. Majonéz – bolti is, házi is

58. Mákos guba – a télen ettem egy rendezvényen

59. McDonald’s Big Mac Meal – csalódás volt. Nem ér annyit, mint az ára…

60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – menzán az igazi, de szoktam itthon is. És pirított grízzel!

61. Muszaka – egyszer talán…

62. Nyúlhús – rántva is, pörköltnek is jöhet

63. Őszibarack befőtt – a bolti is tud finom lenni, de amit én készítek, az az igazi!

64. Pacal – a család egyik kedvence, én nem igazán…

65. Padlizsánkrém – nem lett belőle szerelem

66. Palacsinta – naná! Édesen és sósan is!

67. Pálpusztai sajt – még nem volt szerencsénk

68. Paradicsomos káposzta – írtam már a paradicsomhoz fűződő mély ellenszenvemről

69. Párizsi – ha minőségi!

70. Pilóta keksz – szétszedve: előbb a krém, utána a felső rész, és végül az alja!

71. Pogácsa – Nagyikámé utolérhetetlen! De próbálkozom!

72. Puding – bármikor jöhet, de nem dobozos

73. Puliszka – igen! Nagyapám főzött sokat. Mostanában én is.

74. Rántott hús – még jó! Van egyáltalán olyan aki nem?

75. Rakott krumpli – füstölt kolbásszal, sok tojással…

76. Rácponty tejföllel – a koleszban sokszor volt ez a vacsora

77. Sárgarépa krémleves – még kipróbálásra vár!

78. Somlói galuska – a sógornőmé

79. Sóskaleves – de nyersen sokkal jobban szeretem!

80. Sült gesztenye – ez is Nagyika öröksége

81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – volt már olyan is

82. Sült tök – nyamm!

83. Szilvapálinka – inkább, mint a „körömlakk”! De csak az igazán finom, házi

84. Szilvás gombóc – leginkább szilvalekvárral.

85. Szőlős rétes – kipróbálásra vár

86. Sztrapacska – nem hagyott bennem mély nyomokat

87. Tatár beefsteak – egy régi szerelmemmel, Debrecenben a Gödörben.

88. Tintahal – pizzán volt már szerencsénk egymáshoz

89. Torma – Csíp, nem szeretem. – szó szerint, mint Ági

90. Töki pompos – nézegetem már egy ideje a receptet a gasztro blogokon. Egyszer, hamarosan

91. Töltött káposzta – anyukám készíti a világ legfinomabb töltött káposztáját. Kaporral és egy kis füstölt hússal megbolondítva!

92. Töpörtyű – Igen, igen, igen!

93. Túró Rudi – bevallom, igen!

94. Túrós tészta cukorral – Inkább sok pörccel. – ismét csatlakozom Ágihoz!

95. Vaddisznó pörkölt – kizárólag bográcsból! J

96. Véres hurka – nálunk a disznótoros része. De nem tartozik a kedvenceim közzé!

97. Virsli – mindig van itthon.

98. Zöldbab – ha muszáj! De a rakott zöldbabot nagyon szeretem!

99. Zúzapörkölt – bármikor jöhet!

100. Zserbó – ismét a sógornőm sütijére szavazok!

És van még néhány különlegesség, amit más listákon nem láttam, de a véleményetekre kíváncsi lennék:


+1 lekváros kenyér kolbásszal – a férjem kedvence, én nem tudnám megenni.

+2 töpörtyűs pogácsa tésztájából készült szilvalekváros papucs – szintén a férjem kedvence, de ezt én is megeszem. Bár a pogácsa magában finomabb J

+3 kacsazsíros kenyér tejföllel, lila hagymával – ez az én kedvencem

2008. szeptember 23., kedd

Brassói csőben sütve

A receptet az egyik nagynéném találta még valamikor a nyolcvanas években valamelyik női magazinban. Elnézést a hiányos forrás megjelölésért, de akkoriban engem nem érdekelt, hogy R. Mama hol is tanulta ezt a finomságot, csak azzal nyúztam anyukámat, hogy nekem ilyet süssön, mert ez finom!
Nagyon hamar megtanultam elkészíteni is. Persze az évek során mindig változott, finomodott a recept. Mára már kialakult egy viszonylag stabil verzió, amit épp a nyáron javítottam még tovább.

Brassói csőben sütve
70-80 dkg hús (sertés lapocka vagy comb, vagy pulyka felső comb)
30 dkg borsó
1 fej fokhagyma


köménymag
majoránna

1 kg krumpli

kevés olaj (napraforgó)


Veszek egy szép darab combot, kb. két centis kockákra (csíkokra) vágom, kevés olajon fehéredésig pirítom. Ha már kifehéredett a hús sózom, borsozom, felöntöm kevés vízzel, bőven teszek bele fokhagymát (apróra vágva), és kevés (egy csipet) egész köményt, meg egy csipet őrölt majoránnát. Fedő alatt puhára párolom. Ha a hús félig megfőtt, akkor hozzáadom a borsót.
A krumplit meghámozom, hasábra vágom. Egy tűzálló tálba (vagy tepsibe) kevés olajat öntök. (Napraforgó olajat, de van olyan is, hogy zsírral készítem). Rárakom a krumplit, sózom, borsozom, alufóliával jó szorosan lefedem. 200 fokon sütöm. Ha a krumpli megpuhult, a fóliát levéve még egy kicsit pirítom. Ekkorra már jó a brassói is. A húst és a krumplit egyenletesen elosztom a krumpli tetején, és összepirítom.

Nálunk mindenki nagyon szereti.

Próbáltam mennyiségeket írni, de bevallom őszintén, hogy nem szoktam méricskélni. :)

2008. szeptember 21., vasárnap

Kalandjárat: Dévaványa




Ha valaki lemaradt a műsorról, de szeretné megnézni, itt megteheti.

Köszönöm, Senior, hogy felkutattad nekem!

2008. szeptember 19., péntek

Benne lesznek a tévében!

A napközis csoportomból az egyik osztály holnap délelőtt 10.55-től szerepel a Tv2 Kalandjárat c. műsorában.

Előzetes itt.

2008. szeptember 16., kedd

Káposztás tészta

Tegnap a barátnőmnél voltam látogatóban. Ez nem meglepő, gyakran járok arra. Elvégre a barátnőm. Már kint az udvaron örömmel újságoltam neki, hogy holnap káposztás tésztát főzök! Nagy újság ez, ritkán fő meg a konyhámban. Sok régi paraszti étel mellett ez is azok közé az ételek közé tartozik, amit szinte csak a magam kedvére főzök. A Fiúk, hogy is mondjam finoman, nem rajonganak érte. Még a legnagyobb is (a férjem) azt mondja, hogy eszik ő ilyet eleget a menzán, itthon rendes kaja legyen. (Lásd hús hússal.) Vannak olyan napok, amikor a család időbeosztása úgy alakul, hogy csak magamnak kell ebédet főznöm. Ilyenkor veszem elő ezeket a csak- én- szeretem ételeket. Szóval nagyon jó kedvem kerekedett, mikor eldöntöttem, hogy káposztás tészta lesz a mai ebéd. De már bent is voltunk a konyhában. (Nem tudom, máshol hogy van, de itt a hátsó bejáratok a konyhába nyílnak. A rendes bejáratot sok helyen nem is használják.) Szimatolni kezdtem. Eltaláltátok, káposzta dinsztelődött. Barátnőm anyukája pedig valami nagyon furcsát művelt: egy cipóból csipkedte a tésztát, azt lapította, alakítgatta. Mondták, hogy ez lesz a tészta a káposztához. I. pedig elmesélte, hogy náluk a káposztás cvekedlihez ilyen tészta jár. Mással nem is szeretik. Nekem sem kellett több, elmondattam magamnak a tészta készítését. Ma már ilyen káposztás cvekedli főtt nálam! Nagyon finom volt! Talán azért, mert még soha nem készítettem tésztát a saját két kezemmel.
Azt azonban eldöntöttem, hogy legközelebb a tésztát előbb elnyújtom, és utána tépkedem. És legközelebb tojás nélkül, csak vízzel készítem.

Káposztás tészta:
Fél fej káposzta
20 dkg lisztből készített tészta
(2 tojás)
vagy víz
kevés zsír, vagy olaj

A lisztből tésztát gyúrunk. A cipóból kicsi darabokat csipkedünk, két tenyerünk közt, vagy az ujjainkkal ellapogatjuk. Én egy tiszta terítőre raktam őket, míg a káposztával foglalkoztam.
A káposzta külső levelét leszedtem, torzsát kivágtam, majd nagy lyukú reszelőn lereszeltem, lesóztam. (míg a tésztával foglalatoskodtam, addig a reszelt káposzta állt a sóban) Egy kevés napraforgó olajon megdinszteltem, borsoztam, csipetnyi köménymagot adtam hozzá. Sózni ilyenkor már csak módjával, mert a káposzta sós. A tésztát sós vízben kifőztem, és a dinsztelt káposztához adtam. Alaposan összekevertem. Nagyon finom lett!
(Még annyit, hogy én csak egy tojásból és kb. 10 dkg lisztből készítettem a tésztát. Így kicsit sok lett benne a káposzta.)

Mivel számomra ez a tészta teljesen ismeretlen volt kicsit utána kerestem.
A Néprajzi Lexikonban nagyon jó leírást találtam.

2008. szeptember 13., szombat

Túrógombóc

Ezzel a bejegyzéssel olvasói kérést teljesítek. (Hű, de nagyképűen hangzik! De az az igazság, hogy ezzel a recepttel tényleg tartozom az egyik olvasómnak, Ritának.)
Nehezen indul ez a bejegyzés. Pedig le akartam írni, hogy milyen jó volt látni a hozzászólásokat a túrós bejegyzéshez. Meg azt is le akartam írni, hogy milyen jó érzés volt, amikor mások írták, hogy elkészítették a túrót, és sikerült nekik. És készültem is, nagyon. Sőt meg is főztem. Finom lett. Fénykép? Fénykép az nincs. Váratlan vendégek érkeztek délelőtt. A szüleim :) . Ezért aztán a fényképezés elmaradt. A túrógombóc pedig mind egy szemig elfogyott. Mosogatás közben jutott eszembe, hogy fényképezni kellett volna. Ígérem, hogy a fényképet legközelebb pótolom!

Túrógombóc:
Fél kg túró
4 tojás
csipet só
cukor (elhagyható)
2 dl búzadara
2 evőkanál étolaj
prézli

A túrót villával áttöröm, hozzáadom a sót, a cukrot, (nem tudok pontos mennyiséget mondani, mert kóstolgatni szoktam ) és a tojások sárgáját. Hozzáadom a grízt is. A tojások fehérjét habbá verem, és óvatosan, kanalanként óvatosan adagolva belekeverem a túróba. Ha nagyon lágynak érzem a masszát, akkor még egy kis grízt keverek bele. Ezután néhány órára a hűtőbe teszem, hogy egy kicsit megszívja magát a gríz. (Ez el is maradhat, de akkor lehet, hogy valamennyivel több búzadara kell hozzá.)
A zsemlemorzsát kevés étolajon megpirítom. Én ehhez is szoktam kevés cukrot adni, de már csak akkor, mikor a pirított morzsa kész, és levettem a tűzről.
Egy nagyobb fazékban vizet forralok egy csipet sóval. Mikor már forr, akkor nedves kézzel gombócokat formálok a túrós masszából és óvatosan a forró vízbe engedem. (A kész gombócok feljönnek a víz tetejére. Szűrőkanállal kiveszem, és nagyon óvatosan a pirított morzsába forgatom. Nálam ez a legveszélyesebb művelet, itt ha nem vagyok elég óvatos széteshet a gombóc.
Olvastam itt több bejegyzésben, hogy megkeményedik a túrógombóc. Nekem nem szokott. A közepe inkább krémes.
Nagymamám a túrógombócot sósan készítette. Nem adott hozzá cukrot egyáltalán. És tejföllel meglocsolva tálalta. Nálunk a menzán szintén sós túrógombócot készítenek, tejföllel és kristálycukorral tálalják, mártogatni kell.

2008. szeptember 11., csütörtök

Paprikás krumpli

A Kicsiék osztálya kerékpártúrára készül. Cél a közeli Nemzeti Park látogatótelepe. Ott lesz majd játék, barangolás a tanösvényen és a vállalkozó kedvű anyukák/apukák megfőzik az elmaradhatatlan paprikás krumplit. A szülői értekezleten persze minden évben megy a vita, hogy az idén ne paprikás krumplit... De valahogy mégis mindig ez marad a menü. Bevallom, nem is bánom. Nagyon szeretem a paprikás krumplit! Főleg ezt, amit közösen főzünk, kicsit vitatkozva, sokat nevetgélve. Sokféle krumpliból, sokféle kolbásszal, virslivel. Az ilyen főzések, kirándulások nagyon össze tudnak hozni egy osztályt, egy szülői gárdát!
Sajnos az idén nem tudok részt venni a kiránduláson, pedig nagyon szerettem volna. De az időpont most nem alkalmas. Ezért bánatomban tegnap paprikás krumplit főztem. Majdnem olyan finom lett, mint a közös szokott lenni.

Paprikás krumpli:
személyenként 2 nagyobb krumpli
1 nagy fej vöröshagyma
pirospaprika ízlés szerint (én sok paprikát használok)
1 kanál zsír (olajjal is lehet)
személyenként egy kis darab füstölt kolbász

bors

A krumplit meghámozom, és összevágom. Én nem negyedbe, vagy nyolcadba szoktam, hanem olyan össze-vissza darabokra, mint a levesbe. A hagymát apróra vágom, és egy kanál zsíron megpirítom. Hozzáadok egy marék krumplit. (Ez majd jól szétfő, mire a többi megfő, és jó sűrű lesz a paprikás.) Ha már ez a marék krumpli is üvegesre dinsztelődött akkor belerakom a sót, borsot, piros paprikát, krumplit. Kevés vízzel felöntöm, lefedem. Ha a krumpli már majdnem megfőtt hozzáadom a karikára vágott kolbászt. (Van, hogy nagyobb darabokra hagyom a kolbászt, de legtöbbször vékony karikákra vágom.)
Friss, puha kenyérrel tálalom. Savanyúságnak legjobban a kovászos uborka illik hozzá.

2008. szeptember 9., kedd

Nevenincs saláta

Azért remélem majd lesz neki! Mármint neve. Mert máskor is elkészítem, az biztos. Ma csak olyan hirtelen ötlettől vezérelve kreáltam. Salátát szerettem volna, de igazából semmi nem volt itthon. Illetve mindenből csak egy kicsi. Vagy még annál is kevesebb... Mert a fél körte még kevésnek sem nevezhető!
Tehát amíg a könnyű vacsorán törtem a fejem szétnéztem a hűtőben. Találtam egy jégsalátát, amit persze én tettem oda tegnap. A gyümölcsös tálon árválkodott egy körte és egy alma, meg néhány szem szőlő. Ez lett az alap. Néhány salátalevelet megmostam, leszárítottam, falatnyi darabokra téptem. A körtét és az almát meghámoztam, a hibás részeket kivágtam, és felkockáztam őket. Összekevertem a salátalevéllel. Természetesen megkóstoltam így is. Egész jó lett. Megszórtam egy csipetnyi oregánóval, meglocsoltam pár csepp édesítővel (10-12 csepp Huxol), pici sót és leheletnyi borsot is adtam hozzá. Nyakon öntöttem egy löttyintésnyi extra szűz olíva olajjal és egy fél löttyintésnyi fehérborecettel. Alaposan összeforgattam. Annyi időt állt, míg meghámoztam a főtt tojásokat, és megterítettem a vacsorához.
Nem nagyon kínálgattam, mert a családban ilyesmit csak én eszegetek. A Kicsi megkóstolta, és a felét rögtön meg is ette. Ez nagy szó, mert nem szokott előfordulni, hogy ő "legeljen"(Párom után szabadon.) Mire észbe kaptam már nem volt mit fényképezni. És a hab a tortán: megkérdezte a Kicsi, hogy mikor csinálsz ilyet megint, Anyu?

Nevenincs saláta:
4-5 jégsaláta levél
fél körte
fél alma
egy marék édes szőlő
egy csipet oregánó
pici só
pici bors (fehér, ha lehet)
kevés olíva olaj
kevés fehérborecet
kevés folyékony édesítő (10-12 csepp)






2008. szeptember 8., hétfő

Reszelt gríz

A reszelt gríz, vagy pórias nevén reszelt tészta, egy nagyon egyszerű levesbetét. Gyermekkoromban édesanyám nagyon sokat készítette, a nővérem kedvenc levestésztája volt. Ő mindig azt mondta, hogy neki a lakodalmában is reszelt tészta kell a levesbe, még akkor is, ha az egész násznép csigát kap! Teljesült kívánsága :)
Mostanában én is sokszor készítem. A Fiúk jobban szeretik, mint a bolti levestésztákat, házihoz pedig ritkán jutunk, mióta anyósom már nem foglalkozik a készítésével. Egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni a csiga, eperleveles, cérnametélt stb. készítését. Most, amíg még van kitől.
A reszelt gríz elsősorban húslevesekbe való tészta.

Reszelt gríz
1 tojás
csipet só
annyi gríz, hogy kemény reszelhető tésztát tudjunk gyúrni

A tojást gyengén felverjük, hozzáadjuk a sót és a grízt. Ez utóbbit persze fokozatosan. Eleinte csak villával kavargatva, majd kézzel gyúrva kemény tésztát készítünk. A reszelő nagyobbik lyukán lereszeljük. Édesanyám mindig tiszta konyharuhára reszelte, onnan tette a forró levesbe. Én egyből a levesbe reszelem. Anyukám egyszerre sok emberre főz, de nálunk egy tojásból a tészta sok. A felét reszelem le, a másik felét lefagyasztom. Fagyasztóból elővéve is majdnem olyan finom, mint frissen készítve. De frissen azért jobb. Vigyázni kell a tésztával, mert hajlamos "ellopni" a levest! Én mindig teszek félre húslét, amivel tálalás előtt fel lehet önteni a tésztás levest. (Valamiért nem szeretem vegetás vagy leveskockás vízben kifőzni a levestésztát.)

2008. szeptember 5., péntek

Sós kifli - mini hotdog

Ezt a receptet az egyik kedves munkatársamtól kaptam, évekkel ezelőtt. Akkoriban sokszor megsütöttem. Sokan kérték a receptet, sok névnapon visszaköszönt a "kiflim". Valahogy ráuntunk. A héten megint eszembe jutott. Előkerestem a receptet, hozzákezdtem. De a régi recepten újítottam kicsit. Valahogy keveseltem a hozzávalókat.

Sós kifli (eredeti recept)
1 kg liszt
1 csomag élesztő
1 evőkanál só
annyi tej, hogy nyújtható tésztát kapjunk.

A hozzávalókból cipót gyúrunk, négy egyenlő részre osztjuk és kerekre nyújtjuk. A köröket sugár alakban, mint a pizzát, elvágjuk. A kör külső széle felől elkezdve feltekerjük a kifliket. Zsírozott tepsibe fektetjük, a tetejét felvert tojással lekenjük. Kevés kelesztés után pirosra sütjük. A tetejére szórhatunk reszelt sajtot, szezámmagot is.

Nos ezt a receptet tuningoltam meg én. Először is, gyúrás közben úgy döntöttem, hogy egy kis zsír és tojás nem árthat egy kelt tésztának. Aztán beugrott még, hogy a kifli vastagabb végébe akár virslit is lehet tekerni. Így készült el az a sós kifli, amit a Kicsi mini hotdognak nevezett el.

Mini hotdog
1 kg liszt
1 evőkanál só
1 élesztő
annyi tej, hogy gyúrható tésztát kapjunk (kb 3 dl)
1 evőkanál zsír
1 tojás
6 virsli

Az élesztőt kevés langyos tejben megfuttatjuk, és a hozzávalókból a szokásos módon tésztát gyúrunk, amit fél óráig langyos helyen kelesztünk. (az eredeti recept szerint nem kell keleszteni a tésztát nyújtás előtt) Virsli nem szükséges még ebben a fázisban!
Négy egyenlő részre osztjuk, és egyenként kerekre nyújtjuk, majd a körlapokat felvágjuk, mint a pizzát. Én minden lapot 16 darabra vágtam. Természetesen lehet 8 vagy 4 darabra vágni, akkor nagyobb kiflik lesznek, de szerintem kisebbre, azaz több darabra vágni már nem érdemes.
A virsliket először harmadoltam, majd minden darabot 4 egyenlő részre vágtam hosszában. A virsliket a körszeletek külső részére helyezem, és feltekerem a kiflit.
Zsírozott tepsire helyeztem őket, felvert tojással lekentem, hagytam kicsit kelni, majd kb. 180 fokon pirosra sütöttem.