2008. szeptember 16., kedd

Káposztás tészta

Tegnap a barátnőmnél voltam látogatóban. Ez nem meglepő, gyakran járok arra. Elvégre a barátnőm. Már kint az udvaron örömmel újságoltam neki, hogy holnap káposztás tésztát főzök! Nagy újság ez, ritkán fő meg a konyhámban. Sok régi paraszti étel mellett ez is azok közé az ételek közé tartozik, amit szinte csak a magam kedvére főzök. A Fiúk, hogy is mondjam finoman, nem rajonganak érte. Még a legnagyobb is (a férjem) azt mondja, hogy eszik ő ilyet eleget a menzán, itthon rendes kaja legyen. (Lásd hús hússal.) Vannak olyan napok, amikor a család időbeosztása úgy alakul, hogy csak magamnak kell ebédet főznöm. Ilyenkor veszem elő ezeket a csak- én- szeretem ételeket. Szóval nagyon jó kedvem kerekedett, mikor eldöntöttem, hogy káposztás tészta lesz a mai ebéd. De már bent is voltunk a konyhában. (Nem tudom, máshol hogy van, de itt a hátsó bejáratok a konyhába nyílnak. A rendes bejáratot sok helyen nem is használják.) Szimatolni kezdtem. Eltaláltátok, káposzta dinsztelődött. Barátnőm anyukája pedig valami nagyon furcsát művelt: egy cipóból csipkedte a tésztát, azt lapította, alakítgatta. Mondták, hogy ez lesz a tészta a káposztához. I. pedig elmesélte, hogy náluk a káposztás cvekedlihez ilyen tészta jár. Mással nem is szeretik. Nekem sem kellett több, elmondattam magamnak a tészta készítését. Ma már ilyen káposztás cvekedli főtt nálam! Nagyon finom volt! Talán azért, mert még soha nem készítettem tésztát a saját két kezemmel.
Azt azonban eldöntöttem, hogy legközelebb a tésztát előbb elnyújtom, és utána tépkedem. És legközelebb tojás nélkül, csak vízzel készítem.

Káposztás tészta:
Fél fej káposzta
20 dkg lisztből készített tészta
(2 tojás)
vagy víz
kevés zsír, vagy olaj

A lisztből tésztát gyúrunk. A cipóból kicsi darabokat csipkedünk, két tenyerünk közt, vagy az ujjainkkal ellapogatjuk. Én egy tiszta terítőre raktam őket, míg a káposztával foglalkoztam.
A káposzta külső levelét leszedtem, torzsát kivágtam, majd nagy lyukú reszelőn lereszeltem, lesóztam. (míg a tésztával foglalatoskodtam, addig a reszelt káposzta állt a sóban) Egy kevés napraforgó olajon megdinszteltem, borsoztam, csipetnyi köménymagot adtam hozzá. Sózni ilyenkor már csak módjával, mert a káposzta sós. A tésztát sós vízben kifőztem, és a dinsztelt káposztához adtam. Alaposan összekevertem. Nagyon finom lett!
(Még annyit, hogy én csak egy tojásból és kb. 10 dkg lisztből készítettem a tésztát. Így kicsit sok lett benne a káposzta.)

Mivel számomra ez a tészta teljesen ismeretlen volt kicsit utána kerestem.
A Néprajzi Lexikonban nagyon jó leírást találtam.

7 megjegyzés:

Gabah írta...

Óóóóóddeszeretem a káposztás tésztát!! Ezzel a lapított csipetkével meg igazán egyedi! Nálunk Szabolcsban sem használják. Szuper! Igaz, itt ritkán főzök "magyarul", de már nagyon fáj a fogam valami hasonlóra...?-)

citromfű írta...

Akkor ne várj vele sokáig! Szerintem sikere lenne!

Gabah írta...

Meg kell várnom, míg G. nem lesz itthon, mert ez az egyetlen zöldség, amit nem hajlandó megenni :-) Látod, Citromfű, egy cipőben járunk.

citromfű írta...

:)

Renata írta...

Akkor én is csatlakozok, nálunk is csak én szeretem... (már egy ideje fontolgatom, hogy csinálok, a káposztát már megvettem).

Én édesen szeretem.

Tészta: cérnametéltet szoktam készíteni inkább, mármint házilag. De kis rákészülést kíván, mert akkor nagyobb tételben megy.
Tervben van, hogy posztolom....majd egyszer...

citromfű írta...

Úgy látszik, ez egy ilyen kaja :) Csak a nők szeretik. Bár nekem nagyapám főzött mindig...

Renata írta...

Ma elkészült! :)
Hamarosan felrakom!

2 tányérral bevágtam, de egyszemélyes kedvelője maradtam (na jó, másfél..)