2008. szeptember 28., vasárnap

Romantikus vacsora

Amikor megláttam a kiírást nagyon megörültem. Az az igazság, hogy ránk férne már végre egy kis romantika! Annyi problémánk volt mostanában! Nem kettőnk között, körülöttünk. Végre kezdenek egyenesbe jönni a dolgok, jó ötletnek tűnt egy ünnepi vacsora. Persze nálunk a romantikus édes kettes szóba sem jöhet. Először is a Nagy szeptemberben kollégiumba került. Ha végre itthon van hétvégén nem lógunk meg előle. Hét közben nem lehet a vacsora, mert suli, meg akkor csak a Kicsi tud velünk ünnepelni, és az igazságtalan. Marad a hétvége. A párom most szombaton iskolában volt, tökéletes alkalomnak tűnt a meglepetés vacsorára. Mert amúgy mi nem szoktunk vacsorázni. Illetve nem vacsorára főzök, hanem délre. Minden reggel együtt reggelizünk. A reggeli készítése a férjem dolga. Valahogy így alakult ki az évek során. Délben aki itthon van eszik. Természetesen közösen. Este is együtt vacsorázunk, de akkor ki-ki kedvére vagy hideget, vagy déli maradékot. Tehát most megbeszéltem a Fiúkkal, még a múlt héten, hogy meglepi vacsi készül apának, mindenki gondolkodjon, hogy mit is főzzünk. (A Fiúk imádnak főzni! Mondjuk az apjuk is!) Közben puhatolóztam a Drágámnál, hogy mit is enne. Nagyon feldobta az érdeklődés, elrévedő arccal vágta rá: lucskos káposztát. No ennyit az én romantikus terveimről! Természetesen megfőztem neki a héten ebédre. Lucskos káposzta mégsem illik a romantikus vacsorákról szőtt elképzeléseimbe :) Persze kitartóan faggatóztam tovább. Ajánlottam ezt is, azt is, de semmi nem tetszett neki igazán. Végül csak kibökte, hogy süssek neki pulykát. Azt enne. Még ez sem a romantika csúcsa, de már legalább el lehet valahonnan indulni.
A Fiúkkal izgatottan készültünk a nagy főzésre, de sajnos az időjárás közbe szólt. Nem tudom hol milyen idő volt szombaton, de itt hűvös, szitálós... Mikor dél körül világossá vált, hogy a lakás tele van, volt és lesz száradó ruhákkal, akkor lemondtunk a romantikus vacsoráról. A menüt megfőztük a fiúkkal közösen, az asztalt megterítettük, de nem ott és nem úgy ahogy terveztük. Fényképek nem készültek. Nem volt romantika, nem volt gyertyafény, de mi jól éreztük magunkat! És szerintem ez a legfontosabb!
A menüt nem írom le, majd alkalomadtán előveszem újra. Hátha valamelyik közelgő ünnepünkön újra elkészül...

A képet innen vettem kölcsön.

1 megjegyzés:

Renata írta...

szia!
Igen, általában a hirtelen jött, spontán dolgok maradnak emlékezetesek. :)