2008. szeptember 13., szombat

Túrógombóc

Ezzel a bejegyzéssel olvasói kérést teljesítek. (Hű, de nagyképűen hangzik! De az az igazság, hogy ezzel a recepttel tényleg tartozom az egyik olvasómnak, Ritának.)
Nehezen indul ez a bejegyzés. Pedig le akartam írni, hogy milyen jó volt látni a hozzászólásokat a túrós bejegyzéshez. Meg azt is le akartam írni, hogy milyen jó érzés volt, amikor mások írták, hogy elkészítették a túrót, és sikerült nekik. És készültem is, nagyon. Sőt meg is főztem. Finom lett. Fénykép? Fénykép az nincs. Váratlan vendégek érkeztek délelőtt. A szüleim :) . Ezért aztán a fényképezés elmaradt. A túrógombóc pedig mind egy szemig elfogyott. Mosogatás közben jutott eszembe, hogy fényképezni kellett volna. Ígérem, hogy a fényképet legközelebb pótolom!

Túrógombóc:
Fél kg túró
4 tojás
csipet só
cukor (elhagyható)
2 dl búzadara
2 evőkanál étolaj
prézli

A túrót villával áttöröm, hozzáadom a sót, a cukrot, (nem tudok pontos mennyiséget mondani, mert kóstolgatni szoktam ) és a tojások sárgáját. Hozzáadom a grízt is. A tojások fehérjét habbá verem, és óvatosan, kanalanként óvatosan adagolva belekeverem a túróba. Ha nagyon lágynak érzem a masszát, akkor még egy kis grízt keverek bele. Ezután néhány órára a hűtőbe teszem, hogy egy kicsit megszívja magát a gríz. (Ez el is maradhat, de akkor lehet, hogy valamennyivel több búzadara kell hozzá.)
A zsemlemorzsát kevés étolajon megpirítom. Én ehhez is szoktam kevés cukrot adni, de már csak akkor, mikor a pirított morzsa kész, és levettem a tűzről.
Egy nagyobb fazékban vizet forralok egy csipet sóval. Mikor már forr, akkor nedves kézzel gombócokat formálok a túrós masszából és óvatosan a forró vízbe engedem. (A kész gombócok feljönnek a víz tetejére. Szűrőkanállal kiveszem, és nagyon óvatosan a pirított morzsába forgatom. Nálam ez a legveszélyesebb művelet, itt ha nem vagyok elég óvatos széteshet a gombóc.
Olvastam itt több bejegyzésben, hogy megkeményedik a túrógombóc. Nekem nem szokott. A közepe inkább krémes.
Nagymamám a túrógombócot sósan készítette. Nem adott hozzá cukrot egyáltalán. És tejföllel meglocsolva tálalta. Nálunk a menzán szintén sós túrógombócot készítenek, tejföllel és kristálycukorral tálalják, mártogatni kell.

11 megjegyzés:

"saját levében" írta...

Szerintem azért keményedik meg nekik, mert lisztet tesznek bele, pedig elég a dara. Aki biztosra akar menni, verje fel külön a fehérjét, akkor könnyedebb lesz, bár én inkább úgy csinálom ahogy te. Nálunk is sós, aki akar megcukrozza.

rita írta...

szia köszi,hogy leirtad a receptet már holnap el is készitem.szia

citromfű írta...

Rita, ugye majd beszámolsz róla, hogy hogyan sikerült?

citromfű írta...

"saját levében", én biztosra megyek, felverem külön a fehérjét, és úgy adom hozzá. Nagyikám tanácsa volt. :)

rita írta...

el készitem most van a hqtöben es várok vele egy pár órát

rita írta...

túl lágy lett a túró raknom kell még bele grizt.igy nemtugok belöle golyot formázni.

Renata írta...

Mamám is gyakran csinálta. Akkoriban olyan "kövér" túró volt, olyan igazi...Ez volt az egyik étel, amit el tudtam készíteni nagyjából.
Pár éve pedig hamis túrógombócot készítek, kölesből.


(Remélem jól telik a hétvégétek...)

rita írta...

teljesen szétmegy fözés közben a gombócom.még rakok hozzá gritt de attól tartok,hogy kemény lessz.

rita írta...

na végre sikerült elkészitenem a gombocokat!!!!!!!!!!!!nagyon finom lett.puszi a receptért szia

citromfű írta...

Huh, Rita, már megijedtem, hogy nem sikerül! Néha nedvesebb a túró, és több grízt is felvesz.
Örülök, hogy végül mégis sikerült!

citromfű írta...

Renáta, jól telt a hétvége :)
Hamis túrógombócot még nem készítettem, pedig van néhány receptem. De nem köleses.
Nálatok minden rendben?