2008. október 31., péntek

A hetedik

Hozzám is elért a legújabb körkérdés.
Gabah hívott játszani. Hét dolog, amit még nem mondtam el magamról.
  • Szeretem a verseket. Egyik kedvencem József Attila. És nagyon bejön nekem, ahogy Hobó előadja? szavalja? énekli? JA verseit. Hobó kedvéért meg Allen Ginsberg verseit is megkedveltem.
  • Bagoly típus vagyok. Sokáig fent vagyok, hozzánk este tízkor még nyugodtan telefonálhat bárki, sőt ilyenkor még sokszor vendégünk van. Viszont nem szeretek korán kelni. Képes lennék délig aludni, ha lehetne.
  • Nem csak sokat, hanem nagyon gyorsan is olvasok. Szeretem a scifit és a fantasy regényeket. Rajongója vagyok Harry Potternek. És még mindig olvasok és nézek meséket is. Szeretem a kedvenceimet időnként újra elolvasni. Nem szeretem a pletyka irodalmat. Nem olvasok női magazinokat, és nem ismerem a celebek nevét. Magát a celeb szót is a gyerekektől tanultam a suliban a múlt héten. Jól szórakoztak rajtam. :)
  • Diszgráfiás gyerek voltam. Őrületbe kergettem a magyar tanáraimat a helyesírásommal. A mai napig egyik leggyakrabban forgatott könyvem a Helyesírási szabályzat. És még így is sikerül hibázni! (A gyatra helyesírásom miatt szántak a szüleim könyvelőnek. - Majdnem sikerült is. Elvégeztem a közgazdasági szakközépiskolát, és felvételiztem a Tanítóképzőbe. Azóta is pedagógusként dolgozok. )
  • Nem szeretek vásárolni! Ezt ha csak lehet másra hárítom. Ritkán megyek boltba, csak ha ez a családi program, vagy senki nincs akit magam helyett küldhetnék. Inkább sütök egy kenyeret, mint elmenjek érte a boltba. :)
  • Nem akarok gazdag lenni! Egyszer azt jósolták, hogy hatalmas összeget nyerek majd. Nem lottózom, és sorsjegyeket sem veszek.
  • Könnyen meghatódom. Ezért aztán minden gyerekes, állatos, szerelmes könyv/film végén bőgök. Akkor is, ha már láttam, olvastam. Az Öreg néne őzikéje című verses mesét még soha nem tudtam felolvasni. Az iskolában sem. Ahogy oda érek, hogy "eltörött a gida lába" már bőgök is.
Nem is volt olyan nehéz, ahogyan gondoltam! Rendhagyó módon nem adom tovább a kérdést, mert már mindenki titkait olvastam, akinek tovább adtam volna.

2008. október 30., csütörtök

Lebbencs


Írtam már, hogy szeretném megtanulni a tésztakészítést. Hozzákezdtem. Elkészült az első adag lebbencs. Most szépen szárad az ebédlőasztalon.

2008. október 26., vasárnap

Csipkebogyó

Csipkebogyó szezon van. Tegnap nekiindultunk a Fiúkkal és a kutyával csipkebogyót szedni.
Gyerekkori emlékeket feledve puszta kézzel gyűjtögettünk. Illetve leginkább én, a Fiúk a kutyával voltak elfoglalva. És kérdeztek. Rengeteget. Mire való? Miért szedjük? Mi lesz belőle? És eddig miért nem?
Hazaérve hozzákezdtem a feldolgozáshoz. Egész délutánra munkát adott, mire megtisztítottam és kimagoztam a bogyókat. Nagy része a szekrény tetején szárad a nagy tepsiben.
Kisebb részéből lekvárt főztem. Úgy, ahogy édesanyám készítette gyerekkoromban:

Csipkebogyólekvár:

A csipkebogyó végeit levágtam, kimagoztam, a szőröket is kikapartam a bogyókból. Többszöri alapos mosás után a csipkehúst ledaráltam. Megmértem, és azonos mennyiségű kristálycukorral összekeverve egy éjszakát állni hagytam. Reggel hozzáöntöttem 1 dl vizet, és főni tettem. Állandóan kavargatva sűrűre főztem. Akkor van jól, ha hideg porcelán tányérra cseppentve már nem folyik.
Kimosott, kiforrázott kis üvegbe öntöttem. Az üvegek tetejére megnedvesített celofánt feszítettem. A celofánokat megszórtam késhegynyi nátrium-benzoáttal. (Anyukám ezt szalicillal tette annak idején.) Ezután rácsavartam az üvegekre a kupakokat, és száraz dunsztba tettem őket.

Olvasnivaló:
Terebess: Ehető vadnövények - Csipkerózsa


2008. október 25., szombat

Csicsókakrémleves

Próbálkozom. Szokjuk a csicsóka ízét. A vártnál sokkal könnyebben megy. A Kicsi ugyan még mindig nem eszi meg sehogyan se, de a csicsókakrémleves a többiek körében egyértelműen siker volt. Be kell vallanom, hogy a Kicsi után nekem megy a legnehezebben a csicsóka megszeretése. Persze tudom, hogy én akartam csicsókát termelni. Én ragaszkodom hozzá, hogy helyet kapjon az étrendünkben. Csak abban bízom, hogy megszokom, majd megszeretem ezt is, mint olyan sok más zöldségfélét.

Csicsókakrémleves:

60 dkg csicsóka
1 fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 l húslé (lehet kockából is)
1 zellerlevél
só, bors
1 dl tej
1 dl kefir
levesgyöngy

A csicsókát vékonyan meghámoztam, majd apró darabokra vágtam. A hagymát és a fokhagymát hámoztam, kockára vágtam és 1 evőkanál étolajon megpirítottam. Hozzáadtam a feldarabolt csicsókát, ezt is dinszteltem egy kicsit, majd felengedtem 1 l vízzel. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam a zellerlevelet és két tyúkhúsleveskockát. Fedő alatt addig főztem, míg a csicsóka megpuhult. Ekkor leszűrtem, a levét gondosan félreraktam. A zellerlevelet kivettem belőle, a főtt csicsókát botmixerrel pépesítettem. Adtam hozzá közben 1 dl tejet és 1 dl kefirt (mert tejszín éppen nem volt itthon), és a főzőlevet. Újraforrásig ismételten főztem.
Két szelet kenyeret megpirítottam, apró kockákra vágtam, és a leves mellé adtam. A Fiúk azonban kitalálták, hogy ők levesgyönggyel kérik. Igazuk volt, azzal sokkal finomabb lett.

Valószínűleg nem utoljára főtt nálunk csicsókakrémleves. Legközelebb azonban valódi húslével öntöm fel a levest, és több fokhagymát fogok használni.

2008. október 24., péntek

Ajándék


Hogy mi ez? Papucs. Még a díszcsomagolás előtt. Kenyérből készült, nászajándékba. Az egyik munkatársnak. Az ötlet sajnos nem az enyém. Én csak jelen voltam a készítésnél, meg az átadásnál. Na, jó, bevallom, a bojt azért az én munkám ;)

Szüret

Tegnap anyósomnál szüreteltünk. Ez a szüret persze nem olyan nagyszabású, mint a borvidékeken. Itt csak a ház körüli néhány öreg tőke termését szedtük le. Nem puttonyba, mint a hegyekben, hanem lavórba, vödrökbe, tálakba. Jellemzően Otelló szőlőből készül errefelé a vörösbor.



Második lépés a zúzás. Ez egyfajta daráló segítségével történik.







A zúzóból a présbe borítják a ledarált szőlőt.






A préselés ezek után már szinte gyerekjáték!









Ilyen kötött üvegekben, azaz demizsonokban forr ki a bor.

2008. október 19., vasárnap

Mióta főzök, és miért?

A kérdést Renáta tette fel nekem. Elgondolkodtam. Gyakorlatilag nem emlékszem olyan időkre, amikor ne "főztem" volna. Ez most furcsán, és nagyképűen hangzik. Természetesen van előzménye a dolognak, mégpedig az, hogy Édesanyám úgy ment férjhez, hogy nem tudott főzni. Semmit. Családi legendáriumunk jó pár darabja erről a korszakról szól. Anyukám hadiárva. Amikor a többi lány a konyhában segédkezett az anyukájának, vagy nagymamájának ő kenyérkereső munkát végzett. Kapált, ásott, kertészkedett, libát tépett és minden férfi munkát ő végzett a ház körül. Asszonyként, a saját kárán tanult meg főzni. Mindig kérdezett, és minden disznótorban, névnapon, főzős összejövetelen beállt kuktának a tapasztaltabbak mellé. Egyszer aztán azt vette észre, hogy mindenhol ő főz, neki segítenek mások, és tőle kérnek tanácsokat.
Valahol itt gyökerezhet az ő filozófiája, és módszertana. Egészen pici koromtól kezdve be voltam fogva a konyhában. Mindig olyan feladatokat kaptam, amit el tudtam végezni. A hozd ide, mérd ki, kavard meg, hámozd meg, darabold fel utasításokat - amik persze sosem parancsnak hangzottak - egyszer csak felváltotta az alkotás öröme. Az első piskótámat 10 éves koromban sütöttem. Természetesen a sütőt Anyu gyújtotta be, a kész piskótát is ő vette ki, de minden mást én csináltam. Emlékszem, milyen hihetetlenül büszke voltam magamra! Örömömet csak fokozta, hogy Nagymamám is elégedett volt. Ez pedig ritka ajándék számba ment. Mama a helyi kollégiumban volt szakácsnő. Tekintélye volt, és nagyon tudott főzni. Egy-egy dicsérő szavára férjes asszonyok is elpirultak a megtiszteltetéstől. Innentől kezdve ketten tanítottak főzni: Anyu és Mama. Két külön iskola: Mama a hagyományos, magyaros ételek mestere volt. Anyukám nagyon jó érzékkel a különlegesebb, ritkább "Pesties" vonalat követte. Nem vetélkedni akart az anyósával, hanem örömmel főzni. Imádott - és a mai napig is imád - kísérletezni.
Ötödikes koromban nem vettek fel napközibe. Ekkor kaptam meg első szakácskönyvemet: F. Nagy Angéla: Fiatalok főző iskolája. Egyik barátnőmmel közösen tanultunk belőle főzni, természetesen a mi konyhánkban. A parizeres kosárka tükörtojással nagyon ment nekünk!
Az első befőzés idején sem hagytam még el az általános iskolát. Igaz, ekkor még a nővérem segített.
A középiskolai évek kimaradtak, a kollégiumban nem volt lehetőség főzni.

Saját konyhám először a szolgálati lakásban volt. Kicsi volt, berendezhetetlen. Minden falon ajtó vagy ablak. Éppen csak befért a gáztűzhely, a mosogató és egy asztal. Az edények már csak a lakás túlsó végén található spájzban fértek el. Edényeim voltak. Édesanyám idejében gondoskodott a stafírungról. Ennek része volt a konyhai felszerelés is: fazék, lábas, kukta. Mindegyikből kicsi, közepes, nagy. Tepsi, serpenyő, szűrő, reszelő, tányérok, poharak, konyharuhák...

Mikor férjhez mentem sok minden megváltozott. Két nagyon különböző ízlésvilágot kell összehangolnom. Zsír vagy olaj? Édes vagy sós? Kell-e bele füstölt hús, vagy e nélkül is ugyan az az étel marad? Rántás vagy habarás? Bevallom, még most 16 év után is vannak ételek, amit mindenki csak "otthon" az anyukájánál eszik, "itthon" pedig nem kerülnek a fazékba.

Mostanában kezdek az egészségesebb táplálkozás felé kacsingatni. Kisebb sikereim vannak. A Fiúk nehezen akarnak behódolni. A házi sütésű kenyér és péksütemény már teret nyert - fehér lisztből. De már megkóstolják a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret is. Próbálok több zöldséget csempészni az én "vércséim" étrendjébe. A Kicsi makacsul ellenáll, a Párom és a Nagy hajlíthatóbbnak tűnnek. Már nem dől össze a világ ha két hét is eltelik sült krumpli nélkül.
Az egészségesebb étkezés nekem egyre inkább a vegyszer és tartósító szer mentes dolgokat jelenti. Lehet, hogy megköveztek érte, de pont ezért készítek mostanában több ételt zsírral. Egyre kevésbé hiszem, hogy a napraforgó olaj olyan egészséges lenne! Mióta kedvenc fogorvosom figyelmét felhívta egy öreg paraszt bácsi arra, hogy mennyi permetszert és vegyszert kap egy tábla napraforgó mire learatják, figyelek. És azt látom, hogy az öregnek igaza van! Az olíva olaj számomra idegen, nagyon karakteres. A különféle hidegen sajtolt olajaknak pedig nagyon erős a mellékíze. Ez nem azt jelenti, hogy nem használok olajat! Olívát is, napraforgót is, tökmagolajat is... és zsírt is. Szintén nem tudom megszokni az édesítőszereket. Valamint képtelen vagyok elhinni, hogy valami, ami ennyire mesterséges egészséges lehet. (Ennek kapcsán sokszor jut eszembe a vaj - margarin párhuzam.) Cukrot és mézet használok édesítésre.
Csökkentem, és próbálom elhagyni a kész ételízesítőket, leves kockákat, szószokat. Amit lehet magam készítek. Szóval egyre fontosabb, hogy MIT eszünk. Amit lehet, itt helyben, helyi termelőtől, vagy kereskedőtől veszek meg.
Édesanyám módszere a fiaimnál is bevált. Szeretnek a konyhában kuktáskodni. Sütnek, főznek, szerveznek, a kezem alá dolgoznak. Mindezt élvezettel teszik. Biztos nem hátrány az sem, hogy az apjuk is szeret és tud főzni! És olyan jókat lehet beszélgetni egy közös sütés vagy főzés közben! Majdnem olyan jókat, mint egy közös étkezés alkalmával.

A körkérdést továbbadom Gabahnak és Szazalának. Nagyon kíváncsi lennék még Galina történetére is!

2008. október 17., péntek

Októberi séta a ház körül

A ház előtt áll két fenyőfa. Az egyik tele volt a nyáron tobozokkal. Mivel termésbábokat akartam belőle készíteni a gyerekekkel, számon tartottam minden tobozt. Különlegesnek, és nagyon szépnek láttam őket. Különlegesek, mert gyertyaként álltak, azóta sem láttam máshol ilyet, pedig figyelek ám, bármerre járok... Aki most a képen a tobozokat keresi, ugyanúgy csalódik, mint én. Szeptember közepe fele azt vettem észre, hogy tele van toboz pikkelyekkel az udvar. És a tobozok kezdtek elfogyni... Mára már egy sincs. Egyetlen báb, vagy dísz sem készült belőlük. Gondolom valami madár a tettes. Csak legalább tudnám, hogy melyik!


Az udvar és a kert egyre kopárabb. Elnyitottak az őszirózsák, a muskátli lekerült az ablakból, a kert ásásra vár. A birsalma fa az idén sem termett semmit. Ha a madaraknak nem lenne olyan ideális búvóhely, már rég kivágattam volna. De így, marad.
A gyümölcsfák levelei már színesek, hullanak. A fák még kicsik, termésükre várni kell. A szőlő az idén már termett néhány fürt édes szőlőt. Most a legfinomabb! Főleg zsíros kenyérrel :)



2008. október 16., csütörtök

Csicsóka


Dulminánál mostanában sok szó esett a csicsókáról. Érdekes és finom ételeket készt belőle, lesz néhány, amit az idén ki is fogok próbálni közülük.
Az én csicsóka ültetvényem már két éves. Tavaly majdnem az egész évi termés nyersen fogyott el. A Nagy rágcsálja leginkább, de én is megeszegetem. Az előző évben próbáltam vele helyettesíteni a krumplit, de nem volt a család kedvére való. Ezért aztán az idén már nem is vetettünk. (Édesanyámnál rengeteg csicsóka van a kertben, gondoltam majd hozunk a Mamától.) Én balga nem hittem sem Bálint gazdának, sem anyukámnak, akik állították, hogy a csicsóka ha jól érzi magát egy kertben, akkor kiirthatatlan. Igazuk volt! Ebben az évben a tavalyi csicsóka ágyásba került a sárgarépa és a petrezselyem. Férjem szorgalmasan gyomlálta a zöldségágyásból a csicsókát. Néhánynak azonban még így is sikerült megerősödni. Hamarosan felássuk a zöldséget, répát és a csicsókát. Már keresem a recepteket, mert ha már az Isten adta, akkor azért is megszeretjük! No persze igazi receptekkel ez biztosan könnyebben fog menni :)

2008. október 9., csütörtök

Vésztő - Mágor

Tanulmányi kiránduláson voltunk ma a másodikosokkal Vésztő - Mágoron.
A Történelmi Emlékhely ásatási kiállításán az újkőkor, a rézkor és a bronzkor népességeinek emlékeit mutatják be.
Rengeteg érdekes látnivaló, hasznos tájékoztató táblák és szakszerű, kedves idegenvezetés, gyönyörű táj várja az idelátogatókat.
Rengeteg látnivaló volt, alig győztünk válogatni.



Csolt - monostor romjai

Az egyik fő látványosság az Árpád kori monostor maradványa. Itt több templom épült egymásra, a monostor története a hajdani borospincében kialakított múzeumban megtekinthető.




A monostorral szemben található fedett ásatási szelvényben képet kaphatunk az ásatás menetéről. Európában egyedülálló módon a teljes ásatási szelvényt kiállították. Minden lelet az eredeti helyén marad. Jól elkülöníthetőek a különböző korok leletei.

Az itt talált leletek alapján elképzelték, hogyan is nézhetett ki egy újkőkori lakóház. Nem messze a monostori dombtól fel is építették azt. Vesszőből font falak, sárral tapasztva. Egy lakótérben található a konyha, az alvóhely, és a legvédettebb sarokban kaptak helyt az állatok.

A képen egy újkőkori konyha látható


A gyerekekre a legnagyobb hatást a pákász tanya és a pákászok eszközei tették:



Nekünk kevés volt az itt töltött bő fél nap. Sok látnivaló kimaradt, sok helyre vissza szerettünk volna menni még. Megegyeztünk: visszajövünk!

Búcsúzásnak egy kép az egyik tanösvényről:

2008. október 7., kedd

Keresőszavak

Mikor először olvastam valakinél, hogy milyen kereső szavak alapján jutottak el hozzá az olvasók nagyon kíváncsi lettem arra, hogy ide hogyan jutnak el mások. Mivel még mindig csak tanulgatom ezt az egész blogolósdit sok dolog, ami másnak egyértelmű nekem vagy teljesen új, vagy nagy kihívás, és időnként teljesen kínai. Néha mindez együtt! Ezért aztán mindenért alaposan megdolgozok. De nem baj, mert a jó pap is holtig, meg az okos ember a más kárán, a buta a sajátján se...
Nem is olyan régen panaszkodtam, hogy a Google statisztikámat nem tudom megnézni, mert nem enged be a rendszer. Azóta rájöttem, hogy ha másik böngészőt használok, akkor mindent láthatok, semmit nem titkol előlem a rendszer. Jelentem, nézelődtem, és gyűjtögettem!

Íme néhány "gyöngyszem":

lepenye - gondolom, ez a lepény lenne
nyárs sütés kenyér szalonna- hát, ha már ehhez is súgó kell ;)
kov szos uborka - bevallom, ezt elsőre koszosnak olvastam
paraszt ételek recept - no komment
tárcsa sütés
csuhe bab
- ilyenről még nem hallottam, de érdekelne!
faze de ras? - ha ezt valaki lefordítaná, annak örülnék. Talán Romániából keresték nálam...
ima torta receptje - no komment
fozos jatekok? - meg papás-mamás is, persze ;)
bableves köcsögben - kuktában szoktam :)
tüzifa kalória értéke - 2x is!! - mármint kétszer is hozzám irányította a Google, aki ezt kereste.
rózsa lekvár recept
- ez is érdekel, ha valakinek van ilyen
káposztás étel sütése tárcsán
- ilyet még nem sütöttünk.
mit is vacsorázunk - ezt most én is szeretném tudni
fott tyukhus - ez csak az ékezetek hiánya miatt érdekes
zsíros lepény - ilyen se volt még!

2008. október 5., vasárnap

Őszi gyümölcsös pite és almás-fahéjas muffin

A recept egy régi kedvenc újragondolása. Az alap Ida bögrés almása.
Most nem a szokásos módon, tepsiben sült, hanem az egyik részéből muffin lett, a nagyobbik részét pedig kapcsos torta formába öntöttem, a tetejét körtével és felezett szilvával díszítettem. A tetejét megszórtam fahéjas cukorral.



Bögrés almás

4 tojás
1 bögre cukor
2 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál szódabikarbóna
1 késhegynyi sütőpor (elhagyható)
Másfél bögre liszt
Negyed bögre étolaj
3-4-5-6-7 alma (ízléstől és az alma nagyságától függ)

Tetejére:
2 körte
2 magozott felezett szilva
1 vaníliás cukor
1 kk őrölt fahéj
1 tk kristálycukor

Elkészítés:
A tojásokat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a fahéjat, és az olajat. A lisztbe belekeverem a szódabikarbónát és a sütőport, óvatosan a tojásos masszához keverem. Az almákat meghámozom, és a nagy lyukú reszelőn a tésztába reszelem. Igen, bele a tésztába!

A muffin sütő mélyedéseit papír kapszlival kibéleltem és a forma kétharmad részéig kanalaztam bele a masszából.
Előmelegített sütőben, 200 fokon kb fél óráig sütöttem. (villany sütő)

Míg sült a kapcsos torta formát zsíroztam, liszteztem, belesimítottam az almás masszát. A tetejét körte szeletekkel és felezett szilvával kiraktam.
A vaníliás cukrot összekevertem egy teáskanál őrölt fahéjjal, kevés kristály cukorral, és a massza tetejére szórtam.
Villany sütőben 200 fokon kb. 45 - 50 percig sütöttem.





2008. október 4., szombat

Mesét mondok, dí-dá-dú...

Ezt a mesét a Mozaik Kiadó 3. osztályos Olvasókönyvében találtam. Nekem nagyon megtetszett! Szeretném megosztani veletek:

(A kép a sulinet.hu-ról való)


Mátyás király meg a pásztor
(népmonda)

Tudjátok-e, mi az a lebbencs? Az a pásztorok reggelije meg ebédje meg vacsorája. Egy nagy zsák száraz lebbencstésztát visz ki magával a pásztor a pusztára tavaszon, kihajtáskor. Annak elégnek kell lennie a késő őszi szétverésig.
A száraz tésztát megfőzi a kondérban kútvízzel, zsírozót hasogat belé, jó nagy marék paprikával megpirítja a tüzes lebbencslevest.
Most pedig hallgassátok meg Mátyás király esetét a lebbenccsel!
Mikor még fiatal király volt Mátyás király, felöltözött parasztnak, mert meg akarta ismerni a népét. Jártában - keltében elérkezett egy szép nagy pusztára. Ott legeltette a birkát egy öreg juhász gazda a három bojtárjával. Éppen hozzákezdtek volna a reggelihez, mikor a tűz mellé toppan rongyos szűrben egy szegény vándorlegény.
Tisztességgel köszön a pásztoroknak:
- Jó reggelt kívánok kendteknek, kedves egészségükre az éjszakai nyugodalmat!
Az öreg gazda mindjárt megkérdezte:
- Nem ehetnél öcsém?
- Kétszer se kérdje, gazduram - mondja a vándorlegény -, mert egyszerre megmondhatom, hogy leszaladt a nyál a nyelvemen ennek a levesnek a jó szagára.
-Ülj le hát te is, öcsém, lakjál jól Isten nevében!
Kihoztak a kunyhóból még egy kisszéket, leültették a legényt a bojtárok közé, adtak neki is egy hosszú nyelű vaskanalat. Mert így eszik a lebbencset a pásztorok, kisszéken körös körül ülve a kondért. Hát amint a vándorlegény egypárszor megmártja a a vaskanalat a lebbencsben, nagyot koppint az öklére a maga kanalával az öreg számadó.
- Aztán miért kaptam én ezt, gazduram?
- Azért kaptad, öcsém, hogy ne nyúlj a kondérba előre, mindig csak a többivel egyszerre!
Jól van, esznek tovább. Egyszer az öreg számadó még sajgatósabbat koppint a vaskanalával a vendég öklére. Hűnye a boldogját, felrántja az öklét a legény a szájához, megfújkálja.
-Hát ezt meg miért kaptam, gazduram?
- Ezt csak azért, öcsém, hogy megtudd, sose nyúljál más elébe, csak magad elébe nyúlkálj a kondérba!
Akkor a vándorlegény felállt a kisszékről, lehajtotta a rongyos szűrt, ott állt aranyban, gyémántban.
- Tudjátok meg emberek, én vagyok Mátyás király!
Hát a szegény pásztorok mind térdre borultak előtte.
- Irgalom, kegyelem, felséges királyunk!
Mátyás meg csak mosolygott:
- Kelljetek fel jó pásztorok, nincs harag! Kend meg gazduram, feljön velem evvel a vaskanállal Buda várába, de aztán mind a nagyuraknak a kezére csapkodjon kend, mert az is mind előre nyúlkál a tálba, meg mind szereti a másik orra elől elkapkodni a falatot.
Így is lett. Tudjuk, a lebbencs törvényeivel uralkodott azok közt a haramia nagyurak közt Mátyás király.

Gondaanyu javaslatára még egy kis olvasni való:
A király kenyere

2008. október 2., csütörtök

Lebbencsleves

Nem vagyunk nagyon levesesek. Elég ritkán főzök levest, inkább csak hétvégén. Legtöbbször valami tartalmas (húsos) leves kerül az asztalra. Most mégis egy hústalan levesről írok. Az egyik legegyszerűbb leves, mégis szinte minden háznál máshogy készítik. Az enyém hasonlít kicsit az anyósom "tészta levesére", meg az anyukáméra is, mégis másabb kicsit mindegyiknél. Amire nem hasonlít cseppet sem, az az albérletes korszak "levcsije", amibe belekerült minden még ehetőnek talált alapanyag, rengeteg étel ízesítővel és leveskockával. Pedig akkoriban sokszor főztünk levcsit, hogy legyen valami meleg a gyomrunkba. Kissé talán túlzásba is vittük. De akkoriban nem a főzés volt a legfontosabb számunkra :)
A lebbencs a paraszti konyha egyik meghatározó alapanyaga. A gyúrt tésztát elnyújtják, egészben szárítják, majd kézzel nagyobb darabokra tördelik. Vászon tasakokban vagy papír zacskóban tárolják. Sokáig szégyen volt, ha egy asszony nem maga készítette.

A Néprajzi Lexikonban ezt olvashatjuk róla.

Nekem anyósom hosszú éveken keresztül elkészített mindenféle házi tésztát. Már egy ideje nem foglalatoskodik vele. Én pedig bosszankodom, hogy a bolti tésztából semmi sem olyan finom. Egyre többször érzem, hogy nincs mese, el kell tanulnom anyósom tudományát!
Sok helyen látom, olvasom, hogy inkább a kocka vagy a fodros kocka tésztából készítik az alapvetően lebbencses ételeket. Szerintem attól félnek, hogy nem tudják majd egyenletesen megpirítani a tésztát. Pedig pont az a lényeg ezekben az ételekben, hogy a tészta nem egyenletesen pirul meg. Attól lesz igazán finom...
Megoszlanak a vélemények a levesbe kerülő zöldségekről is. Szezonban én nem sajnálom belőle a zöld paprikát és a paradicsomot sem. Sőt, még télen is teszek bele, ha éppen van a fagyasztóban. Amit viszont mindig kihagyok belőle az a por piros paprika és a szalonna.

Lebbencsleves

2-3 marék lebbencs tészta apróra törve
3 közepes krumpli
1 közepes sárgarépa
1 közepes petrezselyem
petrezselyem zöld
zeller levél (ha van)
fél zöld paprika (vagy csak a csumája, vagy el is maradhat)
egy kisebb paradicsom
1,5 l víz
1-2 evőkanál olaj (vagy kevés zsír)

bors
(ételízesítő - elhagyható!)

A zöldségeket és a krumplit meghámozom. A krumplit nem túl nagy kockákra vágom, a répát és a petrezselymet hosszában ketté. (Ezt is csak azért, hogy biztos legyek benne, hogy nem lakik bennük senki.)
Az apróra tört lebbencs tésztát kevés zsiradékon megpirítom. Mi elég barnára pirítva szeretjük. Így fővés közben sem fakul teljesen ki. Arra nagyon vigyázok, hogy meg ne égjen. Ha megpirult félrehúzom a lángról, hozzáadom a zöldségeket, visszarakom a fazekat a lángra, és pár percig még együtt dinsztelem őket. Csak ezután öntöm fel kb. másfél liter vízzel a levest. Ilyenkor teszem bele a sót, borsot, a petrezselyem és a zeller zöldjét.
Főzés közben időnként megkavarom. Ha szükséges pótolom a vizet, és utána is ízesítem. Erre mostanában már csak sót és borsot használok.
Tapasztalataim szerint a tészták gyártótól függően több-kevesebb vizet vesznek fel. A házi tészta mindig több főző levet igényel, mint a bolti. És minél több tojásos a tészta, annál lassabban fő meg a leves. Viszont minél lassabban fő, annál finomabb!
Általában mire a répa megfő a leves is készen van.