2008. október 2., csütörtök

Lebbencsleves

Nem vagyunk nagyon levesesek. Elég ritkán főzök levest, inkább csak hétvégén. Legtöbbször valami tartalmas (húsos) leves kerül az asztalra. Most mégis egy hústalan levesről írok. Az egyik legegyszerűbb leves, mégis szinte minden háznál máshogy készítik. Az enyém hasonlít kicsit az anyósom "tészta levesére", meg az anyukáméra is, mégis másabb kicsit mindegyiknél. Amire nem hasonlít cseppet sem, az az albérletes korszak "levcsije", amibe belekerült minden még ehetőnek talált alapanyag, rengeteg étel ízesítővel és leveskockával. Pedig akkoriban sokszor főztünk levcsit, hogy legyen valami meleg a gyomrunkba. Kissé talán túlzásba is vittük. De akkoriban nem a főzés volt a legfontosabb számunkra :)
A lebbencs a paraszti konyha egyik meghatározó alapanyaga. A gyúrt tésztát elnyújtják, egészben szárítják, majd kézzel nagyobb darabokra tördelik. Vászon tasakokban vagy papír zacskóban tárolják. Sokáig szégyen volt, ha egy asszony nem maga készítette.

A Néprajzi Lexikonban ezt olvashatjuk róla.

Nekem anyósom hosszú éveken keresztül elkészített mindenféle házi tésztát. Már egy ideje nem foglalatoskodik vele. Én pedig bosszankodom, hogy a bolti tésztából semmi sem olyan finom. Egyre többször érzem, hogy nincs mese, el kell tanulnom anyósom tudományát!
Sok helyen látom, olvasom, hogy inkább a kocka vagy a fodros kocka tésztából készítik az alapvetően lebbencses ételeket. Szerintem attól félnek, hogy nem tudják majd egyenletesen megpirítani a tésztát. Pedig pont az a lényeg ezekben az ételekben, hogy a tészta nem egyenletesen pirul meg. Attól lesz igazán finom...
Megoszlanak a vélemények a levesbe kerülő zöldségekről is. Szezonban én nem sajnálom belőle a zöld paprikát és a paradicsomot sem. Sőt, még télen is teszek bele, ha éppen van a fagyasztóban. Amit viszont mindig kihagyok belőle az a por piros paprika és a szalonna.

Lebbencsleves

2-3 marék lebbencs tészta apróra törve
3 közepes krumpli
1 közepes sárgarépa
1 közepes petrezselyem
petrezselyem zöld
zeller levél (ha van)
fél zöld paprika (vagy csak a csumája, vagy el is maradhat)
egy kisebb paradicsom
1,5 l víz
1-2 evőkanál olaj (vagy kevés zsír)

bors
(ételízesítő - elhagyható!)

A zöldségeket és a krumplit meghámozom. A krumplit nem túl nagy kockákra vágom, a répát és a petrezselymet hosszában ketté. (Ezt is csak azért, hogy biztos legyek benne, hogy nem lakik bennük senki.)
Az apróra tört lebbencs tésztát kevés zsiradékon megpirítom. Mi elég barnára pirítva szeretjük. Így fővés közben sem fakul teljesen ki. Arra nagyon vigyázok, hogy meg ne égjen. Ha megpirult félrehúzom a lángról, hozzáadom a zöldségeket, visszarakom a fazekat a lángra, és pár percig még együtt dinsztelem őket. Csak ezután öntöm fel kb. másfél liter vízzel a levest. Ilyenkor teszem bele a sót, borsot, a petrezselyem és a zeller zöldjét.
Főzés közben időnként megkavarom. Ha szükséges pótolom a vizet, és utána is ízesítem. Erre mostanában már csak sót és borsot használok.
Tapasztalataim szerint a tészták gyártótól függően több-kevesebb vizet vesznek fel. A házi tészta mindig több főző levet igényel, mint a bolti. És minél több tojásos a tészta, annál lassabban fő meg a leves. Viszont minél lassabban fő, annál finomabb!
Általában mire a répa megfő a leves is készen van.

2 megjegyzés:

Renata írta...

Lebbencsleves, az egyik kedvencünk!

Múltkor Ópusztaszeren láttam tarhonyászacskót, amit a pásztorok vittek magukkal...
Az eredeti tésztakészítést én is szívesen megtanultam volna.

citromfű írta...

Renáta, ha elkezdem a tanulást, akkor szólok! Illetve blogolok! Az biztos, hogy tésztagéppel fogok dolgozni, de anyósomék is azzal készítik. (A nyújtófa használata a kezem állapota miatt sem szerencsés.)