2008. október 4., szombat

Mesét mondok, dí-dá-dú...

Ezt a mesét a Mozaik Kiadó 3. osztályos Olvasókönyvében találtam. Nekem nagyon megtetszett! Szeretném megosztani veletek:

(A kép a sulinet.hu-ról való)


Mátyás király meg a pásztor
(népmonda)

Tudjátok-e, mi az a lebbencs? Az a pásztorok reggelije meg ebédje meg vacsorája. Egy nagy zsák száraz lebbencstésztát visz ki magával a pásztor a pusztára tavaszon, kihajtáskor. Annak elégnek kell lennie a késő őszi szétverésig.
A száraz tésztát megfőzi a kondérban kútvízzel, zsírozót hasogat belé, jó nagy marék paprikával megpirítja a tüzes lebbencslevest.
Most pedig hallgassátok meg Mátyás király esetét a lebbenccsel!
Mikor még fiatal király volt Mátyás király, felöltözött parasztnak, mert meg akarta ismerni a népét. Jártában - keltében elérkezett egy szép nagy pusztára. Ott legeltette a birkát egy öreg juhász gazda a három bojtárjával. Éppen hozzákezdtek volna a reggelihez, mikor a tűz mellé toppan rongyos szűrben egy szegény vándorlegény.
Tisztességgel köszön a pásztoroknak:
- Jó reggelt kívánok kendteknek, kedves egészségükre az éjszakai nyugodalmat!
Az öreg gazda mindjárt megkérdezte:
- Nem ehetnél öcsém?
- Kétszer se kérdje, gazduram - mondja a vándorlegény -, mert egyszerre megmondhatom, hogy leszaladt a nyál a nyelvemen ennek a levesnek a jó szagára.
-Ülj le hát te is, öcsém, lakjál jól Isten nevében!
Kihoztak a kunyhóból még egy kisszéket, leültették a legényt a bojtárok közé, adtak neki is egy hosszú nyelű vaskanalat. Mert így eszik a lebbencset a pásztorok, kisszéken körös körül ülve a kondért. Hát amint a vándorlegény egypárszor megmártja a a vaskanalat a lebbencsben, nagyot koppint az öklére a maga kanalával az öreg számadó.
- Aztán miért kaptam én ezt, gazduram?
- Azért kaptad, öcsém, hogy ne nyúlj a kondérba előre, mindig csak a többivel egyszerre!
Jól van, esznek tovább. Egyszer az öreg számadó még sajgatósabbat koppint a vaskanalával a vendég öklére. Hűnye a boldogját, felrántja az öklét a legény a szájához, megfújkálja.
-Hát ezt meg miért kaptam, gazduram?
- Ezt csak azért, öcsém, hogy megtudd, sose nyúljál más elébe, csak magad elébe nyúlkálj a kondérba!
Akkor a vándorlegény felállt a kisszékről, lehajtotta a rongyos szűrt, ott állt aranyban, gyémántban.
- Tudjátok meg emberek, én vagyok Mátyás király!
Hát a szegény pásztorok mind térdre borultak előtte.
- Irgalom, kegyelem, felséges királyunk!
Mátyás meg csak mosolygott:
- Kelljetek fel jó pásztorok, nincs harag! Kend meg gazduram, feljön velem evvel a vaskanállal Buda várába, de aztán mind a nagyuraknak a kezére csapkodjon kend, mert az is mind előre nyúlkál a tálba, meg mind szereti a másik orra elől elkapkodni a falatot.
Így is lett. Tudjuk, a lebbencs törvényeivel uralkodott azok közt a haramia nagyurak közt Mátyás király.

Gondaanyu javaslatára még egy kis olvasni való:
A király kenyere

2 megjegyzés:

gondaanyu írta...

És akkor olvasd még ehhez Móra Ferenc : A király kenyere c. meséjét.

citromfű írta...

Elolvastam! Érdekes volt. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet!