2008. november 30., vasárnap

Csuhé

Az ígért képes beszámoló a csuhézásról. Sajnos a képek mobillal készültek, ezért nem a legjobbak. A gyerekek élvezik a csuhézást, ezért folytatjuk.




Boszorkány












Csillagok









Angyalok

2008. november 25., kedd

Szakácskönyv - körkérdés

CukrosKata kopogott be hozzám ezzel a körkérdéssel. És ezzel meglehetősen zavarba is hozott. Vannak szakácskönyveim, persze. De elsősorban a recepteket gyűjtöm. Van egy fiókom, tele kézzel írt receptekkel. Némelyiket többször előveszem, némelyik pecsétes, gyűrött. A leggyakrabban "használt" receptek, az aktuális kedvencek a hűtő ajtón figyelnek. Ha valahol valami olyan ételt, süteményt kóstolok, ami ízlett, akkor elkérem a receptet. Így gyűlik, gyarapodik az én legkedvesebb szakácskönyvem.

Van néhány szakácskönyv, ami hatással volt rám. Az első, és leginkább használt Horváth Ilona Szakácskönyve.
Az enyém nem ilyen szép. Már kopott, helyenként szétesett. Valamikor a nyolcvanas évek közepén kaptam, anyukámtól. Azt vette meg nekem, amit ő is használt. Amiből főzni tanult.
A mai napig forgatom, még mindig találok benne újdonságot.





A másik nagy kedvencet valamelyik nagynénémtől kaptam, még az albérleti években. Gondolom célzásnak szánta, hogy fogyhatnék egy keveset.
Szakácskönyv az egészségért. Igazi dietetikai szakirodalom. Meg kell szokni a nyelvezetét, a táblázatait. De ha sikerült vele megbarátkozni, akkor nagyon jó kis könyv. A maga idejében (nyolcvanas évek vége) nagyon modern is volt.
A mai napig használom ezt is. Persze leginkább csak olvasgatásra, ötletgyűjtésre.
A fent megadott link nagy erénye, hogy olvasható, lapozható a könyv. Érdemes belenézni! Minden egyes ételre többféle variációt ad meg, úgy mint: Egészségfenntartó étrend, általános kímélő étrend, fekélybetegek étrendje, epebetegek étrendje, cukorbetegek étrendje, fogyókúrázók étrendje, szív- és érbetegek étrendje, krónikus veseelégtelenség korai szakaszának étrendje.

Az 1 millió menü című könyvbe tavaly szerettem bele. Annyira, hogy meg is vettem magamnak karácsonyra. Pedig ilyet nem szoktam tenni! Elsősorban különös szerkezete tetszett meg. 3 külön spirálozott részből áll: fent az előételek és levesek, középen a főételek, legalul pedig a desszertek és saláták fényképes receptjei találhatók. Leginkább ötletszegény időszakban szoktuk használni. Mindenki fellapozza a neki legjobban tetsző menüsort, és kialakul az ebéd. Nagyon szeretek főzni, de néha alkotói válságba kerülök, és fogalmam sincs, hogy mit is főzzek. Persze ilyenkor kapom a Fiúktól a "nyerset", "lekváros csirkét", és "amit Te akarsz" válaszokat. Na, ilyenkor a legkedvesebb ez a lapozgatós könyv!


A Mediterrán konyha iránti új keletű rajongásom kiváltó okáról már írtam. Az eredeti kérdés ajándékötleteket is vár. Ezt a könyvet ajándéknak is el tudom képzelni.
Engem elvarázsol a képek szépsége, a receptek leírása.







És a legeslegújabb nagy kedvenc rendhagyó módon nem vehető le a polcomról: Zilahy Ágnes: Valódi magyar szakácskönyve

Nos ez az én öt kedvenc szakácskönyvem. Persze vannak a polcon még kenyérsütésről, muffinokról, salátákról szóló könyvek. De akárhogy nézem a polcomat nincs egyetlen Stahl, vagy J. Oliver, vagy Váncsa könyv sem. Amit viszont nagyon szeretnék, az Fűszeres Eszter szakácskönyve. Remélem, hogy a Jézuska is olvas gasztroblogot, és a fa alá rejti nekem.

Akiknek tovább adom a kérdést: Gabah, Reni, és Galina



2008. november 24., hétfő

Csuhéangyal

Kedves Mindenki!

Segítségért fordulok hozzátok! Csuhéból szeretnék a gyerekekkel angyalt készíteni karácsonyra, de nem találtam könnyen elkészíthető angyalkát :( Örömmel vennék minden tanácsot, ötletet, linket! Az eredményről - a kész művekről - beszámolok itt a zsannamannán. Természetesen fényképpel.
Mindenkinek köszönöm előre is a segítséget!
Citromfű

2008. november 23., vasárnap

Virágok, szivek és pogácsa


A zseníliadrótból készült virágok gyerekmunkák. Az előző hét péntekén készültek a helyi könyvtár játszóházában.
A zseníliadrót nagyszerű játék, sok szépséget lehet belőle alkotni. És nagyon szépen fejlődik a csemeték finommotorikus készsége.





A gyurma-zseníliadrót szivecskéket is a gyerekek alkották.





Ezek a pogácsák pedig most pénteken sültek a suliban. A gyerekek nyújtották, szaggatták, kenték. Ezzel a recepttel dolgoztunk, csak zsír helyett margarint használtunk.






A jövő héttől kezdjük az advent-karácsonyi készülődést. Arról is beszámolok majd. Ha nem felejtem el, akkor a fényképezőgépet is viszem, és akkor talán kicsit jobb fényképeket hozok.

2008. november 22., szombat

Kóstoló

Megérkezett a tél. Ezt egyrészt onnan tudom, hogy a rádió egész nap havazásokról beszélt.

..."és reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!"

Bár ezt én nem vettem észre. Bejártuk ma a fél Tiszántúlt. Hideg volt, de sütött a nap. Igaz, a varjak nagyon kavarogtak, tehát jön a hó hamarosan.

Másrészt onnan lehetett észre venni, hogy itt a tél, hogy megkaptuk az első kóstolót. Reggel ébresztésnek jött a telefon, hogy nyissam az ajtót, meghozták a reggelit: hagymás vért. Aztán egész nap nem voltunk itthon, de amikor hazaértünk megérkezett a kóstoló második része is: friss kolbász, vastag hurka, egy szép darab hús és még meleg, friss tepertő. Vacsora és holnapi ebéd megoldva!
Az első kóstoló mindig nagyon kapós. Mondhatni, hogy ez a legfinomabb az egész szezonban. Először is nem mi disznótoroztunk, tehát a hús és a zsír szaga nem járt át, ezért minden sokkal jobban esik. Másodszor disznótoros biztos jó régen volt már, tehát újdonság. És a legfőbb ok: az első kóstolót már évek óta a barátosném hozza. Márpedig az a hurka, és kolbász amit ők készítenek, valami mennyei!

A hurka és kolbász készítésének módjáról már írtam régebben.




2008. november 18., kedd

Békési portékák

Tegnap barangolás közben jutottam erre az oldalra. A lapos borsó után kutakodtam. :) Számomra még mindig hihetetlen, hogy mennyire kevéssé ismert ez a hüvelyes. És ezt találtam. Olyan szép ez a név: szegletes lednek!
Aztán persze nézelődtem tovább az oldalon, és határozottan megtetszett. Ezért ajánlom mindenki figyelmébe!

Békési portékák

Van itt minden a mézeskalácstól a gyönygygalléron át jó féle csabai és gyulai kolbászig, meg az igazi békési szilvapálinkáig.

2008. november 17., hétfő

Zsíros pogácsa



Ezzel a pogácsával a Tejes néni várt bennünket gyakran, amikor a tejért mentünk. A Fiúk nagyon szerették. Ha csak a Kicsit vittem a tejért, mindig kért a Nagynak is. Persze mire hazaértünk azt is elmajszolta.



Zsíros pogácsa

60 dkg liszt
20 dkg zsír (vagy egy margarin)
2 tojás sárgája (a fehérjével kenjük)
1 dl tej
fél csomag élesztő
1-2 kávés kanál só
tejföl

Az élesztőt egy csipet cukorral felfuttatom a meglangyosított tejben. Közben a lisztet elmorzsolom a zsírral és a sóval. Mi sósan szeretjük, így több sót teszek bele. Hozzáadom az élesztős tejet, a tojás sárgákat, és apránként annyi tejfölt, hogy rugalmas tésztát kapjak. Simára gyúrom, gömbölyítem és langyos helyen duplára kelesztem.
Vastagra nyújtom, a tetejét éles késsel megcsíkozom. Közepes nagyságú szaggatóval szaggatom, két tenyerem élével megsodrom, hogy magasabb legyen. Zsírozott tepsibe ültetem őket. Tetejüket a felvert tojásfehérjével megkenem. Langyos helyen még kb. 15 percig kelesztem, majd 200 fokon pirosra sütöm.

2008. november 16., vasárnap

Linzertorta


A kép nem lett a legjobb, szokás szerint. De maga a torta valami isteni!
Az este csak úgy, barangoltam a neten. A képek között gyönyörű linzertortákat láttam. El is döntöttem, hogy ilyet én is. Ma aztán gyártottunk a fiúkkal rögtön kettőt. Egy nutellást és egy lekvárost.
A fénykép a nutellásról készült, de a lekváros is szép lett. Bár ez a kép a szépséget nem igazán adja vissza.
A torta a rácsos linzer receptjéből készült.
Annyi különbséggel, hogy kapcsos tortaformában sütöttem, nem tepsiben.

2008. november 14., péntek

Szellemi tulajdon

Lopnak. Immár tőlem is. Ráadásul olyan recept mellé teszik be az általam készített képet, amit nem is én jegyeztem. Szegény olvasókat hatalmas csalódás érheti, mert 1 l tejből nagyon kevés túró készülhet. Az ominózus képen látható túró emlékeim szerint 5 l tejből készült.
Írtam, válaszoltak. Fenyegetőzve, követelve, hogy bizonyítsam be kétséget kizáróan, hogy a blog és a receptek a saját szellemi tulajdonomat képezik! Most mondjátok meg, hogy lehet ezt bebizonyítani?! Kétséget kizáróan?!
Sokat gondolkoztam ezen. A blogban csak olyan receptek szerepelnek, amiket tényleg megfőztem, feltálaltam. Esetleg képet is készítettem róluk. Nem a legjobbakat, mert fényképezésből van még mit tanulnom. De az enyémek! A képek is, a receptek is. Persze tanultam valakitől. Vagy anyukámtól, vagy nagymamámtól vagy anyósomtól, szomszédtól, barátnőtől, ne adj isten szakácskönyvben vagy itt a neten találtam. Ha ilyen bejegyzés született, mindig megneveztem a forrásomat. Ha képet vettem kölcsön, akkor megjelöltem, hogy honnan.
Sebestyén Márta jutott eszembe. A népdalok, amiket énekel, kétség kívül közös örökségünk, mindenkié. Mégsem jut senkinek eszébe megkérdőjelezni, hogy az elénekelt dalok Márta saját szellemi tulajdonát képezik.
Persze eszembe sem jut saját magamat Sebestyén Mártához hasonlítani! Még csak azt sem hiszem, hogy tudok egy-egy ételbe, bejegyzésbe hasonló szenvedélyt, különlegességet vinni. Sőt, még gasztrobloggernek sem hiszem magam! Van egy blogom, ami a főzésről szól elsősorban. Ezzel együtt persze a családomról, rólam.

Az oldalt nem nevezem meg, mert nem szeretnék nekik ingyenreklámot csapni! Szerintük a receptek ingyen letölthetőek az oldalukról, ezért ők ebből anyagi hasznot nem húznak. Márpedig az az oldal tele van reklámokkal. És ha nő a nézettségük, akkor nő a bevételük is.

Mérges vagyok, no!

Mindenesetre a főszerkesztőt egy levélben én is felszólítottam, hogy ugyan lenne szíves kétséget kizárólag bebizonyítani, hogy az oldalon szereplő összes recept és kép az ő jogos szellemi tulajdonuk!


2008. november 10., hétfő

Húspástétom

A húspástétom édesanyám találmánya. Gyerekként nem voltunk hajlandóak megenni a főtt húst. Anyukám, aki kitalálta a "szputnyik kakaót" a "tavaszi tojást" megalkotta ezt az egyszerű kencét is. Hogy mennyire saját kútfőből merített, azt nem tudom. De a pástétomos kenyeret ettük, mert finom volt. Nálunk azért jobban fogy a levesben főtt hús, ezért viszonylag ritkán készítek pástétomot. (Ehhez biztos hozzájárul az a tény is, hogy ritkán főzök egyszerre egy egész tyúkból húslevest) Időnként azért elkészül. Mindenki szereti, még anyósom is.
Igazi, mennyiségeket is megadó recepttel nem tudok szolgálni. A kiindulás mindig a "maradék" mennyisége. (Igazán nem maradék, mert amihez hozzá sem nyúlt senki, az számomra nem maradék!) Szükség van főtt húsra. Legjobb a tyúk melle, de bármilyen főtt vagy sült hússal finom. Margarin is kell bele. Én már régóta csak a csészést használom erre a célra, mert azt könnyebb kenni. Gondolom, hogy vajjal is elkészíthető. És kell még bele ételízesítő is. Ez lehet házi, vagy végső esetben bolti. Ennyi. A főtt húst ledarálom, megszórom ízesítővel, és egy mély tálban elkezdem hozzá adagolni a margarint. Folyamatosan keverve egy könnyen kenhető állagot kell elérnie. Akkor az igazi, ha jó krémes. Közben sokszor meg kell kóstolni, hogy kell-e még bele fűszer. (só, bors, majoránna, bármi, ami kellemes ízt ad neki, és szeretjük.) A kóstolás a Fiúk dolga! A sóval érdemes csínján bánni, mert ahogy összeérnek az ízek, könnyen előfordulhat, hogy sósabb lesz a pástétomunk, mint ahogyan szeretnénk!
Viszonylag nagy mennyiségű pástétomot kapunk. Nem kell megijedni tőle! Egyrészt hamar el fog fogyni. Másrészt én a felét kapásból le szoktam fagyasztani két kisebb dobozban. Akkor is sikere van, mikor egy-két hét után előveszem!

Hogy mégis legyen valami majdnem recept:

Húspástétom:
1 nagyobb tyúk vagy kakas mellehúsa főve
500 gramm margarin vagy vaj
fűszerek ízlés szerint

A főtt húst ledaráljuk, és kikeverjük a margarinnal. Fűszerezzük ízlés szerint. Kenyérre kenve fogyasztjuk.
Nagyon finom hozzá a friss retek, uborka, paprika...
Remek szendvicskrém tízóraira a gyerekeknek is.

2008. november 7., péntek

Linzer napközis módra


A gyerekekkel az iskolában szoktunk sütni. Nagyon szeretnek gyúrni, nyújtani, szaggatni, tüsténkedni. Most a linzer a nagy kedvenc. Októberben kétszer is megsütöttük. Persze ragasztani, csokiba mártogatni nincs időnk. Olyan örömmel vesznek részt a munkában, hogy az utolsó sütésnél készítettem néhány képet a mobilommal. Nekem az a kedvencem, ahol szaggatják a tésztát. De a kész süteményt is megörökítettem.



Linzer:

60 dkg liszt
25 dkg zsír, margarin, vagy vaj

20 dkg cukor
1 sütőpor

1 vaníliás cukor

2 egész tojás

(annyi tej, hogy gyúrható legyen - nagyon kevés, és nem is mindig kell!)

Összegyúrjuk. Pihentetés nélkül nyújtjuk.(Ha pihenne a tészta, akkor elfogyna nyersen, nem lenne mit sütni.) Különböző formákra szaggatják. Zsírozott tepsiben halványra sütjük.

A tészta készítése tényleg közös munka. Hagyom őket dolgozni. A sütőt és a forró süteményt viszont csak felnőttek kezelhetik!

Uzsonnára jó ízűen elfogyasztjuk.

Ezek a sütős délutánok annyira kedveltek, hogy sok gyerek visszajön az iskolába a hazajárósok közül is.


2008. november 5., szerda

Gyermekkori emlékek



Renátától, és Marcsitól kaptam meghívást az új játékba. Most gyerekkori emlékekről kell "vallani".

A játék lényege (Childhood Memories)


1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Akiknek továbbadnám a kérdést:
Gabah
Galina
Kispiskóta
Dulmina
Cukroskata
Szazala

Ez ugyan csak hat blogger, de nem egyedi eset, hogy kevesebb embernek adom tovább a stafétát!

És akkor a gyermekkori emlék:

Játszótér

Emeletes házban nőttem fel. Azt kellene írnom, hogy panel, de nem az. Ez csak olyan falusi panel, amit a falu szája emeletes háznak hívott. Egy lépcsőház, 12 lakás, 12 család, és egy nagy udvar meggyfákkal és padokkal a ház előtt. Ami ennél a háznál jobban a központban van, az csal! Száz méteren belül volt iskola, mozi, könyvtár, butik, pékség, gimnázium, bolt, fodrász, orvosi rendelő, gyógyszertár és a JÁTSZÓTÉR.
Igazi, szocreál játszótér, vas játékokkal. Volt hinta, csúszda, gerenda, mászóka, gömb mászóka és rakéta. Homokozó, régi autógumikkal kerítve. Mókuskerék. És beton pingpongasztal, vas hálóval. Meg néhány kilyukasztott fenekű olajos hordó. És mi, gyerekek. Voltunk vagy tizenöten, bár a létszám folyton változott. Közel egy korúak, szomszédok. Szünetekben reggeltől - estig a játszótéren lógtunk. Éppen csak enni mentünk haza. Ha szükség volt ránk otthon, mert segíteni kellett, akkor az egyszerűség kedvéért kiabáltak nekünk, vagy fütyültek. Majdnem minden családnak saját füttyjele volt, hogy ne kelljen annyiszor lépcsőzni.
Az egyik legkedvesebb játékunk a fogócska volt. Egyetlen szabály volt: nem lehetett a földre lépni. A játékok között a lyukas hordókon közlekedtünk.
És persze a gasztro vonatkozás sem maradhat ki. A játszótér egyik szomszédja a pékség volt. Gyár. De ott a falun a kenyérgyár szó nevetségesen hangzott volna, ezért pékség maradt mindig. Nos, itt mindig voltak tanulók. A Nagyokról maradt "hagyatékként" szokás volt, hogy a tanulók perecet és kiflit sütöttek nekünk. Hatalmas pereceket és bagett nagyságú sós kifliket. Soha nem kellett érte fizetnünk!
A játszóteret a felnőttek tartották társadalmi munkában rendben. A játszótér annyira a gyerekeké volt, hogy amikor a libikókák helyére költöztették a fagyist, előbb megkérdezték, hogy megengedjük-e! Emlékeim szerint senkinek nem volt a fagylaltos ellen kifogása. Igaz, onnantól kezdve már nem csak a mienk volt a tér. És amikor a fagylaltozóból zöldségbolt lett, akkor már senki nem kérdezte a gyerekek véleményét.

Van még egy emlék, amit szeretnék elmesélni. A korcsolyapályánk. Ez az iskola udvarán volt kialakítva. Nagyon praktikusan az iskola udvarának egy részét kimélyítették. Ha fagyott akkor a környékbeli felnőttek fellocsolták a pályát. Az iskolának saját korcsolyái voltak. Délutánonként a tanulók ingyen használhatták őket, akik már elballagtak pedig jelképes összegért, vagy segítségért (pálya locsolása, délutáni felügyelet) bérelhették.

Remélem, hogy a fiaimnak is lesznek hasonlóan boldog gyermekkori emlékei! És azt is remélem, hogy lesznek még olyan közösségek, akiknek ennyire fontos a gyerekek boldogsága, mint azoknak a felnőtteknek, akik társadalmi munkában annyit tettek értünk annak idején!

2008. november 2., vasárnap

Laposborsó-leves, avagy VKF! XX.

Az úgy volt, hogy amikor megláttam Cserke kiírását, a XX. VKF-re komolyan megijedtem. Leves. Leves! Leves?! Nekem, aki két hétig is elvagyok a konyhában úgy, hogy nem is jut eszembe levest főzni... Mármint magamtól. Mert a Fiúk, meg a Párom azért igénylik a leveseket. De akkor is inkább hétvégén, és a hosszabb iskolai szünetekben. Meg ha vendégek jönnek. Vagy az Apukám.
Aztán meg itten van a másik probléma: Cserke külön kérte, hogy hagyjuk a "hétköznapi, mindenki által ismert leveseket, fedezzünk fel új ízeket"! Milyen leveseket is szoktam főzni? Húslevest, babgulyást, tészta leveseket, tejlevest, borsólevest, krumplilevest, karfiollevest, palóclevest ...meg ilyenek. Szóval olyan hétköznapi leveseket.
Aztán eszembe jutott, hogy ha már a paraszti konyha krónikásának szegődtem, akkor olyan levest keressek, amit vagy kevesen ismernek, vagy már-már elfelejtettek.
Van egy leves, amit évente egyszer főzök, lapos borsóból. Rákerestem az interneten, de legnagyobb meglepetésemre nem találtam a lapos borsóról szinte semmit! Mindenki a csicseri-borsóhoz irányít. Szűkebb netes baráti körben rákérdeztem, hogy ismerik-e? Nem ismerték! Ekkor már tudtam, hogy megvan az én levesem!

Lapos borsó:
Hívják még szeges borsónak is. Mifelénk a piacon lehet kapni, idős paraszt nénik vagy bácsik árulják. Anyósom szerint nem éri meg termeszteni, mert egy hüvelyben csak egy mag terem. A Kislexikon szerint a rossz talajon is megterem, főzeléknek, vagy levesnek főzi a nép.


Vannak olyan ételek, amikből nem lehet keveset főzni. Ilyen a lapos borsó is. Figyelmeztetek mindenkit, hogy nem valami diétás leves következik! Általában disznótor után főzték, a malac állát és a tokaszalonna egy részét használva fel hozzá. Én most fülével és farkával készítettem, mert ezt hozott a hentestől a férjem. Persze nem használtam fel az egész mennyiséget, ami a levesből kimaradt, abból paprikás lett.

Laposborsó-leves:
fél kg lapos borsó
20 dkg malac füle, farka vegyesen (vagy egy jó darab tokaszalonna)
2-4 duci gerezd fokhagyma (én fokhagymásan szeretem)
1 kanál zsír
1 púpos kanál liszt
1 csapott evőkanál só
bors

A borsót kiválogatom, megmosom. Be lehet áztatni egy éjszakára, akkor hamarabb fő. Én nem szoktam. A borsót egy nagy fazékban a fokhagymával, a megtisztított disznóságokkal és a sóval kb. 4 l vízzel együtt főni teszem egy nagy fazékban. Addig kell főzni, míg a borsó puhára fő. (Bő három óra) Ennyi idő alatt a hús is megfő. Ekkor a zsírból és a lisztből sötét színű rántást sütök, és a leveshez adom. (Biztos ami biztos, én szűrőn keresztül szoktam a levesbe adagolni a rántást) A rántással együtt még főzöm úgy 10 percig a levest.
Nagyon laktató! Utána csak valami könnyű tésztát adok. (Mondjuk kavart pitét, vagy fánkot.)