2008. november 5., szerda

Gyermekkori emlékek



Renátától, és Marcsitól kaptam meghívást az új játékba. Most gyerekkori emlékekről kell "vallani".

A játék lényege (Childhood Memories)


1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Akiknek továbbadnám a kérdést:
Gabah
Galina
Kispiskóta
Dulmina
Cukroskata
Szazala

Ez ugyan csak hat blogger, de nem egyedi eset, hogy kevesebb embernek adom tovább a stafétát!

És akkor a gyermekkori emlék:

Játszótér

Emeletes házban nőttem fel. Azt kellene írnom, hogy panel, de nem az. Ez csak olyan falusi panel, amit a falu szája emeletes háznak hívott. Egy lépcsőház, 12 lakás, 12 család, és egy nagy udvar meggyfákkal és padokkal a ház előtt. Ami ennél a háznál jobban a központban van, az csal! Száz méteren belül volt iskola, mozi, könyvtár, butik, pékség, gimnázium, bolt, fodrász, orvosi rendelő, gyógyszertár és a JÁTSZÓTÉR.
Igazi, szocreál játszótér, vas játékokkal. Volt hinta, csúszda, gerenda, mászóka, gömb mászóka és rakéta. Homokozó, régi autógumikkal kerítve. Mókuskerék. És beton pingpongasztal, vas hálóval. Meg néhány kilyukasztott fenekű olajos hordó. És mi, gyerekek. Voltunk vagy tizenöten, bár a létszám folyton változott. Közel egy korúak, szomszédok. Szünetekben reggeltől - estig a játszótéren lógtunk. Éppen csak enni mentünk haza. Ha szükség volt ránk otthon, mert segíteni kellett, akkor az egyszerűség kedvéért kiabáltak nekünk, vagy fütyültek. Majdnem minden családnak saját füttyjele volt, hogy ne kelljen annyiszor lépcsőzni.
Az egyik legkedvesebb játékunk a fogócska volt. Egyetlen szabály volt: nem lehetett a földre lépni. A játékok között a lyukas hordókon közlekedtünk.
És persze a gasztro vonatkozás sem maradhat ki. A játszótér egyik szomszédja a pékség volt. Gyár. De ott a falun a kenyérgyár szó nevetségesen hangzott volna, ezért pékség maradt mindig. Nos, itt mindig voltak tanulók. A Nagyokról maradt "hagyatékként" szokás volt, hogy a tanulók perecet és kiflit sütöttek nekünk. Hatalmas pereceket és bagett nagyságú sós kifliket. Soha nem kellett érte fizetnünk!
A játszóteret a felnőttek tartották társadalmi munkában rendben. A játszótér annyira a gyerekeké volt, hogy amikor a libikókák helyére költöztették a fagyist, előbb megkérdezték, hogy megengedjük-e! Emlékeim szerint senkinek nem volt a fagylaltos ellen kifogása. Igaz, onnantól kezdve már nem csak a mienk volt a tér. És amikor a fagylaltozóból zöldségbolt lett, akkor már senki nem kérdezte a gyerekek véleményét.

Van még egy emlék, amit szeretnék elmesélni. A korcsolyapályánk. Ez az iskola udvarán volt kialakítva. Nagyon praktikusan az iskola udvarának egy részét kimélyítették. Ha fagyott akkor a környékbeli felnőttek fellocsolták a pályát. Az iskolának saját korcsolyái voltak. Délutánonként a tanulók ingyen használhatták őket, akik már elballagtak pedig jelképes összegért, vagy segítségért (pálya locsolása, délutáni felügyelet) bérelhették.

Remélem, hogy a fiaimnak is lesznek hasonlóan boldog gyermekkori emlékei! És azt is remélem, hogy lesznek még olyan közösségek, akiknek ennyire fontos a gyerekek boldogsága, mint azoknak a felnőtteknek, akik társadalmi munkában annyit tettek értünk annak idején!

5 megjegyzés:

KataKonyha írta...

Ugye jó emlékezni? Arról meg ne is beszéljek, hogy az írásod olvasása közben eszembe jutott egy csomó jó dolog még... Köszi a választ!

citromfű írta...

Szia Marcsi!
Igen, jó volt emlékezni. És most furkálja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi juthatott még eszedbe :)

KataKonyha írta...

Én is faluban lektam 10 éves koromig. Nálunk is volt egy kb. 6 fős társulat, akikkel együtt lógtunk örökösen. Nyugodtan mehettünk oda, ahová akartunk, nem kellett félteni bennünket, nagyon jó volt.
Ahogy láttam magam előtt azt, amit leírtál, jöttek felszínre az emlékek. Talán ennyi...

citromfű írta...

Örülök, hogy újabb kedves emlék jutott eszedbe!
Jó volt gyereknek lenni! (bár emlékszem rá, hogy néha nagyon felnőtt akartam lenni ;-)

fülike írta...

És olvasni is jó volt:))) Megmelengette a szívem.