2008. november 2., vasárnap

Laposborsó-leves, avagy VKF! XX.

Az úgy volt, hogy amikor megláttam Cserke kiírását, a XX. VKF-re komolyan megijedtem. Leves. Leves! Leves?! Nekem, aki két hétig is elvagyok a konyhában úgy, hogy nem is jut eszembe levest főzni... Mármint magamtól. Mert a Fiúk, meg a Párom azért igénylik a leveseket. De akkor is inkább hétvégén, és a hosszabb iskolai szünetekben. Meg ha vendégek jönnek. Vagy az Apukám.
Aztán meg itten van a másik probléma: Cserke külön kérte, hogy hagyjuk a "hétköznapi, mindenki által ismert leveseket, fedezzünk fel új ízeket"! Milyen leveseket is szoktam főzni? Húslevest, babgulyást, tészta leveseket, tejlevest, borsólevest, krumplilevest, karfiollevest, palóclevest ...meg ilyenek. Szóval olyan hétköznapi leveseket.
Aztán eszembe jutott, hogy ha már a paraszti konyha krónikásának szegődtem, akkor olyan levest keressek, amit vagy kevesen ismernek, vagy már-már elfelejtettek.
Van egy leves, amit évente egyszer főzök, lapos borsóból. Rákerestem az interneten, de legnagyobb meglepetésemre nem találtam a lapos borsóról szinte semmit! Mindenki a csicseri-borsóhoz irányít. Szűkebb netes baráti körben rákérdeztem, hogy ismerik-e? Nem ismerték! Ekkor már tudtam, hogy megvan az én levesem!

Lapos borsó:
Hívják még szeges borsónak is. Mifelénk a piacon lehet kapni, idős paraszt nénik vagy bácsik árulják. Anyósom szerint nem éri meg termeszteni, mert egy hüvelyben csak egy mag terem. A Kislexikon szerint a rossz talajon is megterem, főzeléknek, vagy levesnek főzi a nép.


Vannak olyan ételek, amikből nem lehet keveset főzni. Ilyen a lapos borsó is. Figyelmeztetek mindenkit, hogy nem valami diétás leves következik! Általában disznótor után főzték, a malac állát és a tokaszalonna egy részét használva fel hozzá. Én most fülével és farkával készítettem, mert ezt hozott a hentestől a férjem. Persze nem használtam fel az egész mennyiséget, ami a levesből kimaradt, abból paprikás lett.

Laposborsó-leves:
fél kg lapos borsó
20 dkg malac füle, farka vegyesen (vagy egy jó darab tokaszalonna)
2-4 duci gerezd fokhagyma (én fokhagymásan szeretem)
1 kanál zsír
1 púpos kanál liszt
1 csapott evőkanál só
bors

A borsót kiválogatom, megmosom. Be lehet áztatni egy éjszakára, akkor hamarabb fő. Én nem szoktam. A borsót egy nagy fazékban a fokhagymával, a megtisztított disznóságokkal és a sóval kb. 4 l vízzel együtt főni teszem egy nagy fazékban. Addig kell főzni, míg a borsó puhára fő. (Bő három óra) Ennyi idő alatt a hús is megfő. Ekkor a zsírból és a lisztből sötét színű rántást sütök, és a leveshez adom. (Biztos ami biztos, én szűrőn keresztül szoktam a levesbe adagolni a rántást) A rántással együtt még főzöm úgy 10 percig a levest.
Nagyon laktató! Utána csak valami könnyű tésztát adok. (Mondjuk kavart pitét, vagy fánkot.)

5 megjegyzés:

KataKonyha írta...

Hát a kép felidézett bennem egy gyerekkori emléket: dédnagymamám szakadt harisnyából készített "zacskókban" őrizte az elvetni szánt magokat, ez is közte volt, és azt láttam meg magam előtt hirtelen... Köszi!

citromfű írta...

Marcsi, nagyon szívesen!
Én is láttam ám hirtelen az elvetni szánt magokat, a seprűket, meg a madzagokból font köteleket... Nagyapám meg így őrizte a "padfeljáróban" a dolgokat. Igaz nála a paszuly, meg a száraz borsó rossz bádog kannákban, vagy tejhordóban volt. Ilyen zacskóféleségekben nagyanyám gyógyfüvei száradtak.

KataKonyha írta...

Szia! Megint én vagyok, vallottam gyerekkori emlékeimről, téged is erre hívlak, nézz be hozzám! Köszi: Marcsi

Katalin Bókai írta...

Gyerekkorom kedvenc étele volt. Nálunk szeges-borsónak vagy nyúlszar borsónak nevezték. Nagyon jó ízű. Igazad van a malac farkával a legjobb. Hosszú évek óta sehol nem kapok Pesten lakom. Írjatok hol kapható.

Milene írta...

Kedves Katalin! Szerintem a piacokon érdemes körül nézni. Én itt helyben idős árusoktól szoktam venni. Esetleg még bioboltokban próbálkoznék vele.
És igen, anyukám is szeges-borsónak hívta. Még ékszert is készítettünk belőle.