2009. december 30., szerda

Marcipános mokkatorta


Első marcipán borítású tortám. Ismét elmondhatom, hogy a torta sokkal finomabb lett, mint azt a kép alapján elképzelnétek.

Az úgy volt, hogy a Nagy marcipános tortát kért a szülinapjára. Vettünk is a Tescóban tömb marcipánt. Szepykével emailben megtárgyaltuk a marcipán nyújtásának módját. Szepyke, itt is köszönöm a segítségedet!
Már "csak" a krém kiválasztása volt hátra. Van anyukámnak egy szenzációs csokitortája, ami a tágabb család szerint is a világ legfinomabb csokitortája - amikor sikerül. Ugyanis nincs recept, csak kell bele ez is, az is, úgy szemre persze. Aztán vagy összejön, és akkor minden remek, vagy kanállal esszük a tortát. Ami persze úgy is finom, csak épp nem olyan állagú, hogy marcipánnal be tudjam borítani. A Mi süteményes könyvünkben találtam egy receptet, ami nagyon hasonlított a Mama csokikrémjéhez, de itt pontosan kimérték a hozzávalókat. Gyanús volt, nagyon gyanús! Telefonos segítség kérése, Anyu, hogy is főzöd a krémet? Aha, akkor megvan az eredeti recept. Belekezdtem. Amikor a krém készült már nagyon úgy tetszett, hogy ez nem az igazi... És tényleg nem az igazi! Viszont majdnem. És ami a legfontosabb: az ünnepeltnek ízlett. (Meg a család többi tagjának is.)

Mokkatorta:
1 kakaós piskóta (6 tojásból)

Krém:
2 tojássárgája
15 dkg cukor
fél csomag vaníliás cukor
3 dkg liszt
2 dl tej
1 borospohár feketekávé
1 evőkanál kakaó
12 dkg vaj

Tetejére 1 tömb marcipán
Díszítéshez olvasztott csokoládé

A lisztet, kakaót, cukrot vaníliás cukrot összekeverjük. Hozzáadjuk a tojássárgákat, a tejet és a kávét. (Vigyázzunk, hogy ne legyen csomós!) Gőz fölött sűrűre főzzük. Időnként megkeverve lehűtjük, hozzáadjuk a vajat.

A tortát kettévágjuk, megkenjük a kihűlt krémmel. Tetejét és oldalát is bevonjuk a krémmel. A marcipán masszát kerek lappá nyújtjuk. Ehhez a gyúrólapot liszt helyett porcukorral szórjuk meg, és a nyújtófát is porcukrozzuk. Az elnyújtott marcipánt a torta tetejére helyezzük. Legalább egy éjszakát hűvös helyen tároljuk. Ezután tetszőlegesen díszíthetjük. Én olvasztott csokival locsoltam meg a tetejét.

Persze másnap újabb telefon anyukámnak: a te csokikrémedhez kell tej? Nem??? És csak 1 tojássárgája??? Na majd legközelebb úgy is megpróbálom:)

Marcipán nyújtása(Szepyke tanácsait követve)
A marcipánt néhány órával felhasználás előtt behoztam a kamrából, hagytam felmelegedni szobahőmérsékleten. Aztán a gyúrólapot enyhén megszórtam porcukorral, és a nyújtófát is megporcukroztam. A marcipánt pont úgy nyújtottam, mint a közönséges kelt tésztát. Próbáltam kerekre igazítani. A torta tetejére simítottam, a túllógó széleket levágtam. Ezután egy éjszakát hűvös helyen pihentettem. A marcipán reggelre felszívta a porcukrot, és gyönyörű fényes lett.

2009. december 29., kedd

Az én étlapom

Palócprovence hívott játékba, még karácsony előtt. Képzeljem el, hogy van egy vendéglőm, és állítsam össze a saját étlapomat. Elkezdtem játszani. Elképzeltem, hogy van egy kifőzdém. Jól írtam, nem étterem, csak amolyan kifőzde, házias koszttal, törzsvendégekkel. Piros kockás terítővel, virággal, zenegéppel...

A szabályok:"Álmodd meg a saját étlapodat, a Te általad már elkészített/közzétett ételekből. A felsorolásba az ételeket linkkel szúrd be, hogy a hozzád betérő Látogatók meg is tudják nézni, mit is ennének. Készíts egy virtuális étlapot, 8-20 féle étellel, amit bátran és jó szívvel ajánlanál. Ha ezzel megvagy, küld tovább maximum 3 Barátodnak/Kollégádnak/Bloggertársadnak, így lesz ideje a játéknak szépen végig menni a gasztroblogokon. "

Íme az a néhány étel, amit biztosan felvennék az étlapra, ha lenne saját kifőzdém:

Laposborsóleves
Lencseleves
Tejleves
Zöldborsóleves csirkeaprólékkal
Cukkíni krémleves
Csicsóka krémleves
Csőben sült csirkecombok zöldségágyon
Brassói apró pecsenye csőben sütve
Lucskos káposzta
Csülök bográcsban
Lekváros gombóc nudlival
Túrógombóc
Almás lepény
Kavart pite
Szalagos fánk
Puliszka


Kinek a virtuális éttermére vagyok kíváncsi?
Yasmine
Max
Belly

2009. december 25., péntek

Karácsonyi menü

Az idei karácsony nagyon diétásra sikerült nálunk. Pár nappal az ünnep előtt összeszedtünk valami kóbor vírust, ami hasmenéssel, hányással, lázzal jár.
Ezért aztán még süteményt sem sütöttem. Csak a karácsonyi mézes készült el. Sőt, még a Fiúk szülinapi tortái is a fagyasztóba kerültek, a teljes hétfői ebédünkkel.

December 24:
Ebéd: csontleves, sóágyon sült csirkecombok, hajában sült krumpli
Vacsora: pirítós, tea

December 25:
Reggeli: pirítós, tea
Ebéd: húsleves, (gyümölcsleves, halászlé), hajában sült krumpli, rántott hal - diétázóknak szigorúan bunda nélkül (rántott hús, töltött káposzta, krumplipüré)
Sütemények: diós bejgli, mákos bejgli, csokitorta, gyümölcstorta, kókuszgolyó, linzer, sajtos pogácsa, tepertős pogácsa, mézes - a diétázóknak mindezek helyett három mély sóhajtás.

December 26:
Reggeli: pirítós, tea (virsli vagy melegszendvics a gyógyultaknak)
Ebéd: köménymagos leves, párolt hal, párolt zöldség, párolt rizs
Vacsora: hajában sült krumpli

A felsorolt menüből látszik, hogy karácsony első napján vendégségben voltunk. Anyukám főzött, szokás szerint mindenkinek igényei szerint. A menü diétás része direkt a kedvünkért készült. A fertőzésen ugyan már túlestünk, de a néhány napos diéta után felelőtlenség lett volna rögtön egy hagyományos "nagy" karácsonyi menüt végigenni. A süteményeket a család "hordta" össze.

Hajában sült krumpli:
Ehhez a krumplihoz inkább a kisebbeket válogatom ki. Alapos mosás után megtörlöm, tepsibe helyezem őket, és a sütőben (180-200 fokon) megsütöm. Ha a krumpli megsül, akkor a héja láthatóan elválik a belső résztől. Ilyenkor egy tálba szedem, kevés vízzel meglocsolom, hogy a héja könnyebben eltávolítható legyen, letakarom, és pár percig állni hagyom. Majd még forrón lehúzom a héját. Jénai tálba teszem, amit alufóliával mindig letakarok. Így nem hűl ki a krumpli. Kacsazsírral, kolbászzsírral, margarinnal is finom. Diéta idején csak kevés sóval, szigorúan zsiradék nélkül fogyasztható!

2009. december 24., csütörtök

Boldog karácsonyt!


Békés, boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak és barátomnak!

2009. december 14., hétfő

Pergelt cukor


Ismeritek a pergelt, vagy égetett cukrot? A Nagy a hétvégén azzal állt elő, hogy készítsünk égetett cukrot. Gyerekként sokszor ettem. Egyszerű, gyors édesség. Állítólag még a torokfájást is gyógyítja:) Nekem mindig tényleg meggyógyult tőle a torkom.

Nagyon egyszerű az elkészítése. Dióra és kristálycukorra van hozzá szükség.
Én úgy 20 dkg durvára vágott diót és úgy 30 dkg kristálycukrot használtam.
A diót megtisztítottam, éles késsel feldaraboltam. A cukrot nyeles lábasba szórtam, csak úgy ránézésre, hogy ennyi biztos elég lesz. Folyamatosan kevergetve addig olvasztottam, amíg sötét barna nem lett. Hozzáadtam a diót, és egy alaposan leolajozott tepsi közepébe borítottam, kissé szétnyomkodtam, és kiraktam a kamrába hűlni. Mikor kihűlt, darabokra törtem. Aztán jött a fényképezés. Ismét gyalázatos képet készítettem. Mikor erre rájöttem, már csak ennyi volt a karamellából. Ezt a képet már a fiam készítette. Hát... ez sem valami művészi, de nagyságrendekkel jobb, mint amit én lőttem:)

Vendégváró


Renáta adventi vendégségbe hívott. Adventi vendégségbe. Mindig szívesen időzöm nála, ezt a meghívást is örömmel vettem:)
Tovább is adom Marikának. Olyan csuda dolgokat készít, érdemes megnézni. Ő az igazi Karácsonyi Blogger Sztár.

2009. november 29., vasárnap

Adventi készülődés

Csuhéangyalok




Mézeskalács házikók. A Fiúk munkái.





A házikók az ólomüveg mézes technikájával készültek. A tészta receptje itt található.


Az új madáretetőm. Apukám készítette.




Adventi koszorú



A koszorút évek óta magam készítem. Nem használok ragasztópisztolyt, rézdróttal és apró szegekkel rögzítem a díszeket.

2009. november 26., csütörtök

Meglepetések


A napokban több kellemes meglepetés is ért itt a blogon. Az első, hogy megint kaptam egy kedves díjat. Belly kopogott be hozzám vele, és azzal, hogy kellemes nálam:) Remélem, hogy rajta kívül még mások is így érzik itt magukat!

Hogy én hol érzem magam kellemesen?

Náluk:
Belly
Maszatkonyha
Palócprovence
Cukroskata
Katakonyha
Cukotás
... és még sorolhatnám. Mindenkit felsorolhatnék, akihez rendszeres olvasónak be vagyok jelentkezve:), vagy aki oldalt a bloglistámban megtalálható.

A második meglepetés, ez is a jobbik fajtából, hogy tegnap a számlálóm átlépte a százezret. Számomra ez hihetetlen. Még mindig. Hogy ennyi látogató, virtuális ismerős, barát kíváncsi arra, amit írok, sütök, főzök...
Mivel a számlálóm nem valami profi nem tudom, hogy pontosan ki volt a százezredik látogató. Csak azt tudom, hogy a másik, a lusta számláló, amelyik az utolsó húsz idetévedőről megmondja, honnan jött azt állítja, nemisbékától talált ide a különleges vendég. De ez csak feltételezés.
Mindenkinek köszönöm, hogy olvassa a blogot, hogy jelet hagy arról, ha itt járt! Köszönöm a sok biztató hozzászólást, a kedves díjakat, és az emaileket, amiket kapok!
Kérlek benneteket, hogy ezzel a jó szokásotokkal ezután se hagyjatok fel! Gyertek, olvassatok, szóljatok hozzá az írásokhoz, receptekhez!



2009. november 22., vasárnap

VKF XXX. Karácsonyi ajándék a konyhából - Ólomüveg mézes


Az ötlet nem az enyém. Amikor Kiskuktánál megláttam, tudtam, hogy ki fogom próbálni. Nagyon izgatott ez az átlátszó, fenyődísznek való mézes. Az iskolában szeretném majd megsütni a gyerekekkel, karácsonyi ajándéknak. Tegnap volt a próbasütés, itthon. A Kicsi volt a segítség. Törte a cukrot, kanalazta a lyukakba, és jobban várta az eredményt, mint én:)

Tapasztalataim:
A Kiskuktánál talált tésztával dolgoztam. A tészta finom, de nagyon kemény. Nehéz nyújtani, alakítani. Legközelebb a saját mézes tésztámmal fogok dolgozni. Az valahogy jobban a kezemre áll. Most is gondolkoztam, hogy a megszokott tésztát kellene begyúrni. Ami miatt mégse, hogy legutóbb lemértem a sütési idejét. Mivel tovább sült 5 percnél, féltem, hogy a cukor megég. Nos, ez a tészta is tovább sült, mint 5 perc. Pont annyival, mint az én mézesem.
Az előkészítési időt sikerült lerövidítenem. A lyukasztáshoz mini sütiformákat használtam. A kiszúrt pici mézeseket megsütöttem.


Ólomüveg mézes:

200 gr méz
150 gr margarin
250 gr porcukor
3 tojás
1 tk szódabikarbóna
1 tk mézeskalács fűszerkeverék
1 kk fahéj
750 gr liszt
2 csomag töltetlen savanyú cukorka

A mézet megmelegítettem, feloldottam benne a cukrot és a margarint. Én nem porcukrot használtam, hanem kristálycukrot. A lisztbe belekevertem a szódabikarbónát, a fahéjat és a mézeskalács fűszerkeveréket. A két masszát összekevertem, és összegyúrtam. Eleinte a meleg mézes masszát kanalanként adagoltam a liszthez. A megszokottnál ragadósbb, és keményebb tésztát kaptam.
A tésztát egy bő óráig pihentettem. Ezután nyújtottam, szaggattam.
A tepsit sütőpapírral béleltem. A lyukas mézesekbe kanalaztuk az apróra tört savanyú cukorkát. Kiskukta útmutatása szerint púposan. A cukorkát rézmozsárban törte meg a Kicsi. Kemény munka volt:)
A megsült mézest addig pihentettem, míg a cukor megdermedt, és levehető lett. Ettől a mozzanattól tartottam a legjobban, mert nem akartam elhinni, hogy a cukor nem fog nagyon ragaszkodni a papírhoz. Nem ragaszkodott!

2009. november 3., kedd

VKF XXIX. - szilvás gombóc

Tudom, nem valami nagy szám, egyszerű szilvás gombóc, de azért mégis valami szuper. Szilvás gombóc! Igazi, fahéjas, házi szilvával.
Bevallom, nem most készült, hanem még a nyáron. Valamiért nem került fel a blogra azon frissiben. Aztán már nem volt annyira aktuális. Most is feledésbe ment volna, ha nem lenne Max kiírása: gombócra fel!

Már többször leírtam hogyan készítem a gombócot. Most önmagamat idézem, ha nem gond. (Ha gond, akkor is!)


Szilvás gombóc

főtt krumpli
1 tojás (el is hagyható)

annyi liszt, amennyit a krumpli felvesz
fél szilva (vagy felezett befőtt szilva)
fahéjas cukor
kevés olaj
zsemlemorzsa

Elkészítés:
A krumplit meghámozzuk, felvágjuk, és sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, összetörjük, ha kicsit hűlt beleütjük a tojást, és annyi lisztet, amennyit fölvesz. Egy lágyabb, rugalmas tésztát kell kapnunk. Nyújtáskor rendesen alá kell lisztezni, mert ragadósabb, mint a kelt tészta. Kb. fél cm vastagra nyújtjuk. Nem baj ha kicsit vastagabb, de túl vékony ne legyen, mert akkor nehéz vele dolgozni! Kb 4x4 cm nagyságú négyzetekre vágom. Az egész négyzetek közepébe egy-egy fél szilvát teszek, majd megszórom fahéjas kristálycukorral. (A nem egész négyzeteket, a tészta szélét, összeszedem, újra összegyúrom, ebből lesz majd a nudli!) A négyzetek szélét összefogom, jó szorosan összenyomkodom, és úgy teszem egy meglisztezett tálcára, hogy az összefogott rész kerüljön alulra. Így biztos nem nyílik majd szét főzés közben.
Egy nagyobb fazékban forrni teszem egy kanál sóval együtt a gombóc főzővizét. Ha már forr, akkor egyenként, óvatosan beleengedem a vízbe a gombócokat. Én egyszerre, csak 12 gombócot főzök, ennyi fér el kényelmesen a fazekamban. Ha egy adag már a fazékban van, óvatosan megkavarom, hogy véletlen se ragadjon le. Amikor megfőnek a gombócok, feljönnek a víz tetejére. Ekkor egyenként kiveszem és az előre elkészített pirított morzsára teszem őket, és beleforgatom. Ha több gombócunk van, akkor a maradék gombócokkal is ugyan így járunk el.

Nem érdemes kevés gombóc készítéséhez hozzá kezdeni! Ha már elhatározzuk magunkat, akkor nagyobb adagot gyúrjunk be. A krumplis tészta jól fagyasztható, ha nem akarunk egyszerre sok gombócot főzni, akkor zacskózzuk be a nyers,betöltött gombócokat, és adagonként fagyasszuk le. Később biztos jól jön majd, ha egy fárasztó nap után csak kikapjuk a fagyasztóból, és megfőzzük!

A pirított morzsa készítése:

A legjobb, ha előre tervezve, kb 4-5 nappal hamarabb több kenyeret veszünk, és hagyjuk szikkadni. A már nem friss, de még nem is túl száraz kenyér belsejét a két tenyerünk között eldörzsöljük, és ezt pirítjuk meg kevés olajon. Ha már szép barna, akkor a tűzről lehúzva ízlés szerint cukrozzuk. (kb 2-3-4 evőkanál cukrot szoktam hozzáadni, mennyiségtől függően. A lényeg, hogy érezzen rajta a cukor, de ne legyen túl édes!)
Ha nem voltunk ennyire előrelátóak, akkor a házi készítésű prézli is tökéletes. (a kimaradt kenyeret kopogósra szárítjuk, húsdarálón ledaráljuk, szokásos módon használjuk fel). Úgy járunk el vele, mint fent.
Ha véletlenül nincs otthon házi készítésű morzsánk, akkor természetesen a boltban kapható hagyományos zsemlemorzsával is elkészíthető. (A különbség annyi, hogy apróbb szemű lesz a pirított zsemlemorzsa.) Az első esetben leírt módon készítjük el ezt is.

Amúgy az én konyhámban a gombóc elég gyakori vendég. Készült már bejegyzés több változatáról is. Igazában szinte csak a töltelék változik. Készült már meggylekvárral, szilva lekvárral, szilvával, barackkal, befőtt barackkal, és befőtt szilvával...

2009. október 30., péntek

Csicsóka krémleves (finomabb)


Vannak növények, amelyek hosszú időre eltűnnek, aztán ismét divatba jönnek. Ilyen a csicsóka is. Az én figyelmemet anyukám hívta fel rá. Néhány éve kíváncsiságból vetett néhány gumót a kertjébe. Mikor nagyon elszaporodott, hozott nekem is egy vödörrel. Mivel a Nagy szívesen eszegette, elvetettük. Most már nálunk is otthon érzi magát. Már tavaly is adtam a termésből az ismerősöknek. (Önös érdekből, mert nekem annyira nem ízlett.)
Ebben az évben veteményezéskor jobban odafigyeltünk a csicsóka igényeire. No nem arra, hogy ő mit szeret, mert a csicsóka mindent szeret, gyakorlatilag kiirthatatlan. Tavaly még azt hittük, hogy szorgalmas gyomlálással kordában tudjuk tartani. Tévedtünk. Viszont kiismertük őkelmét! Mire igazán elkezd nőni, addigra már a borsó, retek, saláta szezonja elmúlik. Tehát a csicsókával "fertőzött" területre, vagy azzal határosan csak ilyen korán termő növényeket vetettünk.
A héten a kertet a felásta a párom. Kértem, hogy a csicsókát ne bántsa, de így is sikerült egy doboznyit felszedni. Csak azzal, hogy felhúzgálta a töveket, hogy a területet ásáshoz előkészítse. (A csicsóka ha kikerül a földből nagyon hamar elkezd töppedni. A fagyot viszont jól tűri, egész télen szedhető - ha az időjárás is úgy akarja.)

Megfőtt az idei első csicsóka krémleves. Most sokkal finomabb lett, mint ahogy emlékeztem rá. No, itt lebuktam. Igen, meg sem néztem, hogy tavaly hogyan készítettem. Természetesen nem pontosan emlékeztem. De ez a levesnek csak előnyére vált!

Csicsóka krémleves (finomabb)

50-60 dkg csicsóka
2-3 közepes burgonya
3-4 gerezd fokhagyam

bors
2 dl főző tejszín
víz
levesgyöngy


A csicsókát és a krumplit meghámoztam, és nagyjából egyforma darabokra vágtam. Alapos mosás után annyi vizet engedtem rá, hogy jó két ujjnyira elfedje. Adtam hozzá sót, kevés borsot, és 3 duci gerezd fokhagymát. Amikor a krumpli és a csicsóka is puhára főtt, akkor botmixerrel simára turmixoltam. Visszatettem a lángra, és a főző tejszínnel sűrítettem rajta.
Levesgyönggyel tálaltam.

A képet Dulminától vettem kölcsön. Remélem, nem haragszik érte! Én mostanában mindig elfelejtek fényképezni :( A nagy közösben keresgélve azonban nem találtam másik olyan csicsókát, ami hasonlítana a miénkre.

Tudtátok, hogy a csicsókának már saját lapja is van? Csicsóka.lap.hu

2009. október 29., csütörtök

Geocaching

"Ne vigyél el semmit, csak a fotóidat;
ne hagyj ott semmit, csak a lábnyomodat;
ne ölj meg semmit, csak az idődet!"


Vasárnap "kincskereső túrán voltunk"! Találtunk is kincset: egy műanyag dobozt alaposan becsomagolva, rengeteg bodobács között, egy kripta mellé, kövek alá rejtve. A dobozban volt egy pici notesz, egy toll, néhány üveggolyó, érmék, egyéb apróságok.
Nekünk ez volt az első "megtalálsunk", és az első ilyen kirándulásunk is. De nem az utolsó. Rokonok hívtak meg erre a túrára. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat!

Itt voltunk.

A közúttól a kriptáig, és vissza 6,9 km-t gyalogoltunk. Ennek nagy részét a vésztározó töltésének tetején. Közben rengeteg vadállatot láttunk. Őzeket, nyulakat, fácánokat, szürke gémeket. Volt, hogy 20 őzet is számoltunk a kukoricás mellett.

De mi is az a geocaching?

A geocaching játékban már kellő jártassággal rendelkező személyek egy valamilyen szempontból (földrajzi, történelmi, kulturális stb.) érdekesnek tartott helyszínen, vagy annak közelében elrejtenek egy ládát (ez a geoláda), melynek helyét GPS vevőkészülék segítségével bemérik, majd a koordinátáit - a helyszín leírásával együtt - közzéteszik a játék internetes honlapján. A játék többi résztvevője a koordináták alapján ezt a rejtekhelyet keresi meg, feljegyzi a ládában található jelszót, amelynek segítségével rögzítheti a megtalálás tényét a honlapon. A bejelentkezéskor mindenki közkinccsé teheti a keresés közben szerzett személyes tapasztalatait, valamint a helyszínnel kapcsolatos ismereteit, és az ott készített fotóit is; ezáltal a honlap az évek során egy hatalmas, több ezer ember által szerkesztett, folyamatosan bővülő online útikönyvvé válik, ahol érdekességek sokasága lelhető fel a föld természeti és kulturális értékeiről.

A játék hazai képviselője a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület (MGKE), amely Magyarország hivatalos geocaching honlapját üzemelteti.
(Forrás: Wikipédia)

Sajnos mi nagyon kezdők vagyunk. Nem vittünk sem fényképezőt, sem apróságot a ládába. No, majd legközelebb! Már tudjuk a következő túra helyét.

A kép a geocaching.hu oldalról való.

Szeretett blog:)


Megint díjat kaptam! :) Köszönöm szépen Mandy!

Rögtön tovább is adom, az én kedvelt blogjaimnak:

Kerekerdő
Max
Renáta
Viki
Belly
CukrosKata
Szazala

Gondolom, a díj már körbejárt. Nem baj! Azért fogadjátok tőlem szeretettel!

2009. október 24., szombat

Boszik





Ezeket tegnap készítettem.
Délelőtt ünnepségen voltunk. Semmi különös. Koszorúzás, aztán játszótér avatás, majd játszóház. Itt volt lehetőség agyagozni, fakanál bábot készíteni, csuhézni, szalmázni, kosarat fonni, szőnyeget szőni... Tartalmas délelőtt volt, de hamar el kellett jönnünk. Délután itthon nekiláttam a boszorkány készítésnek. Mintegy kárpótolni magamat azért, hogy délelőtt nem jutott rá időm.

2009. október 20., kedd

Tudatos vásárló vagyok?

Már harmadik napja írom ezt a posztot. Részben időhiány, részben géphiány az oka. Meg talán megint sokkal komolyabban veszem a témát, mint kellene...

A kérdést Bellytől kaptam. Nagyon örültem neki! Ez volt az a kérdés, amit szinte szuggeráltam, hogy jöjjön hozzám is.
Olvastam többek posztját, bár korántsem mindenkiét. Mandy Tarragon számomra nagyon meggyőző.
Sok blogban olvastam, hogy az iskolának sokkal többet kellene tennie a tudatos fogyasztóvá nevelésért, valamint a környezetvédelemért. Ezen gondolkozom már néhány napja. Senkit nem szeretnék megbántani, de könyörgöm, hány bőrt húzzunk még le szegény iskoláról? Környezettudatos embereket nem lehet csak az iskolában nevelni. Hozzá lehet járulni, hogy kialakuljon ez a fajta tudatosság, de ezek a szokások azért alapvetően a családban kellene, hogy kialakuljanak. Otthon kell látni, hogy válogatom a hulladékot, hogy nem veszem meg azt, amire nincs szükségem, hogy lekapcsolom a villanyt, hogy helyi termelőktől vásárolok. Az iskola is gyűjtheti szelektíven a hulladékot. Szervezhet hulladékgyűjtést, lehet öko iskola, zöldszives iskola... Nem savanyú a szőlő. A mi iskolánkban fejlett a környezeti nevelés. Szelektálunk, van papír és vasgyűjtés, komposztálunk majdnem minden telephelyen. Van zöldszives épületünk. Gondozzuk a suli udvarán és környékén a növényeket. Ezen kívül még számtalan rendezvényünk, vetélkedőnk van. Mégis azt mondom, hogy ehhez az iskola egyedül kevés.
Aztán ott van még a pénz kérdése is. Sajnos, ma Magyarországon nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy csak a környezettudatosság alapján vásároljanak. Akkor sem, ha szívük szerint ezt tennék...

Hogy tudatos vásárló vagyok-e? Igen, annak tartom magam. Nem valósul még meg minden tökéletesen, de azt hiszem nagyon jó úton haladunk. Itthon komposztálunk, részben szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Részben, mert nem mindenre van lehetőségünk. Mégis, a kukát ritkán kell megtömni, az általunk megtermelt szemét általában kényelmesen elfér benne. Még soha nem kellett megvenni a szolgáltató saját szemeteszsákját. Nálunk ugyanis ha tele a kuka, nem lehet akármiben mellé tenni a többlet szemetet. Csak a saját zsákjukban kipakolt pluszt hajlandóak elvinni. Persze ezeknek a zsákoknak rendesen megkérik az árát.
Tárgyaimhoz, meglévő dolgaimhoz ragaszkodom. A hűtőm, a mosógépem hamarosan nagykorú lesz. A maguk idejében energiatakarékosak voltak. Tudom, hogy most magasabb az energiafelhasználásuk, mint az AA kategóriás újaknak. De még így sem fizetek annyit, mintha három évente lecseréltem volna őket. A tűzhelyem is beléphet a tízen túliak társaságába. Amit lehet megjavíttatok. Csak a reménytelen esetek helyett veszünk újat. Sajnos a kenyérsütő gépek, a gyümölcscentrifuga és a vasalók a javíthatatlan kategóriába tartoztak. Ezek közül csak a vasaló nélkülözhetetlen, ezt pótoljuk, szinte folyamatosan.
Mindenhol energiatakarékos izzókat használunk. A férjem mániákusan kapcsolja a villanyt, ha senki nincs a helyiségben. Amíg nincs igazán nagy hideg, addig fával (és egyéb éghető anyagokkal) tüzelünk. Ha már nem elég csak este begyújtani, akkor bekapcsoljuk a gázkazánt. De még ilyenkor is, hétvégén, illetve ha egész nap itthon vagyunk, akkor a kazánnal fűtünk.
Tavasztól őszig gyűjtjük az esővizet, ezzel locsolunk a kertben. (Egy nagy hordó és egy régi bádogkád tölti be a vízgyűjtő szerepét.) A használt ruhákat válogatom. Amit lehet családon belül adok tovább.

No, lássuk a pontokat!

Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárló központok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Nem szoktam cetlit írni. Ha nagy bevásárlást tartunk, akkor a férjem a főnök. Én ugyanis képtelen vagyok koncentrálni egy bevásárló központban. Legtöbbször csak bámészkodom. Nem is mindig a polcokat, árukat nézem, sokszor csak másokat, ahogy vásárolnak. Cetli nélkül sem szoktunk felesleges dolgokat vásárolni. A napi bevásárlásokat viszont én intézem. Ott sincs cetli, legfeljebb többször megyek egy nap boltba. Viszonylag ritkán veszek olyasmit, amire nincs szükségünk. Az viszont gyakran előfordul, hogy elfelejtek mindent megvenni, ami kell.

Menj piacra, vagy a helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Sajnos nem nagyon tudok piacon vásárolni. Nálunk csak kedden és pénteken van piac. Olyankor én nem tudok kimenni. Vagy piacolok, vagy dolgozom. Persze az iskolai szünetekben ez nem akadály:)
Multiban csak a havi nagy bevásárlást intézzük. Liszt, cukor, olaj. Ha a helyi boltokban olcsóbb, akkor itthon vásároljuk ezeket is. Árérzékeny is vagyok, nem csak tudatos. Tehát ha a multinál ugyan az a termék jelentősen olcsóbb, akkor ott veszem meg. De nem minden áron! Nem tartozom azok közé, akik fejből tudják, hogy melyik termék melyik boltban akciós, és nem utazok kilométereket azért, hogy 10 kg lisztet olcsóbban vásároljak. És vannak olyan olcsó termékek, amiket semmi pénzért nem vennék meg!

Vigyél magaddal szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, és te fizeted a szemétdíjat.

Legtöbbször van nálam szatyor, vagy kosár. Ha nincs, akkor a táskámba és a bicikli kosarába pakolok. Nagy bevásárláskor pedig az autó csomagtartójába.

Menj gyalog, vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges, és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezetedet, mintha autóval mennél, és jóval olcsóbb is.

Gyalogolok, kerékpározok és még tömegközlekedek is. Reggel másfél km biciklizés, felszállok a buszra, utazok 15 km-t. Leszállok a buszról, még kb. 1 km séta következik a munkahelyemig.
Ezenkívül a városban általában biciklivel járok mindenhova. Helyi tömegközlekedés nincs. Hosszabb távra autóval megyünk, mert sokkal gazdaságosabb négyünknek, mint akár busszal, akár vonattal. És kényelmesebb is. Van jogosítványom, és szeretek vezetni.

Vegyél helyi terméket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Tojást háznál veszek. Hízót évente 1-2 alkalommal ismerőstől veszünk. Kacsát, csirkét sokszor helyben vásárolunk. Néhány zöldségfélét megtermelünk a kertben, de ez koránt sem elegendő. A gyümölcsös még most kezd teremni. Mézet is termelőtől veszünk. Tavaly házi sajthoz és tejhez is hozzájutottunk. Ez most még nem elérhető.
Másra nemigen van lehetőség.


Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

Visszaváltható? Egyszerű? Környezetbarát? Na innen látszik, hogy ezek a pontok nem Magyarországon születtek!
Csak a csomagolásáért semmit nem veszek meg. Gyakran vásárolunk nagyobb tételben. (zsugor). Amit lehet újra hasznosítok. Az ásványvizes üveg kivalló tejesüveg, ha a bádogbocinál vesszük a tejet. A fél literes üvegekben hordják a gyerekek az iskolába a teát. Ilyen kis üveges valamiket pl. csak akkor veszünk, ha utazunk, vagy cserélni kell a teás üvegeket. Nem szoktunk 2 dl-es üdítőket venni. (Üdítő, kóla is csak ritkán fordul meg nálunk.)

Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek!

Kerülöm, de van amit nem tudok kikerülni. Félkész élelmiszereket nem, vagy csak nagyon ritkán veszek. Még a konzerveket is kerülöm. Befőttből, savanyúságból és a lekvárból is a házira szavazok.

Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt áruk jelentős környezetszennyezést okoznak, és csak a szemnek szépek.

Általában nem veszek epret, dinnyét, szőlőt februárban. Jobban szeretem a hazai, ízes gyümölcsöket, zöldségeket. Télen a fagyasztott zöldségekre szavazok. A déli gyümölcsök (banán, narancs, kivi) jelentik csak a kivételt. És nem veszek darabonként árult almát a tél végén...

Nem ide tartozik, de most jutott eszembe, hogy mennyi mindent utaztatnak még a fél világon keresztül - feleslegesen. Olvastátok már a samponok, tusfürdők összetevőit? Bizony jelentős részük sima csapvíz.

Kerüld az egyszer használatos felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos, majd feleslegessé vált dolgok előállítása majd kidobása felesleges környezetterheléssel, és energiapazarlással jár.

Egyszer használatos dolgaim a papírzsebkendő, a wc papír... Nem tartom őket feleslegesnek. A konyhában azonban textil konyharuhát tartok, kézmosás után törölközőt használok. Tudom, hogy a mosás is terheli a környezetet, de korántsem annyira, mint a sok kidobott papír. Még akkor is, ha a papír viszonylag gyorsan lebomlik...
Nincs túl sok "kütyüm", ami van, azt rendszeresen használom. Nem egyszer. Az elemeket már régen lecseréltük újratölthető aksira. A gyerekek pedig - szerencsére - már kinőttek abból a korból, hogy mindenki villogó, szirénázó csoda játékokkal akarja őket ellátni:)

Olvasd el a címkéket!
Nézd meg honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hova kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat! Az vagy, amit megeszel!

Most már ez is megvan. Erre a férjem nevelt rá. Döbbenetes felfedezéseket lehet ám tenni. Sosem felejtem el, mikor az egyik croissan csomagolásán, az összetevők között ezt olvastam: alkohol! (Egy gyerek hozott minden nap tízóraira croissant.)
Azért sem felesleges a címkék olvasása, mert nagyon sok pénzt lehet megspórolni. Wise Lady is írt erről: "Nagyon gyakori, hogy az áruházak sajátmárkás termékei egyébként forgalomban vannak a gyártó termékneve alatt is, ezért a saját márka sokszor megbízható gyártó kiváló minőségű termékét jelenti, lényegesen olcsóbb áron." Én a Bonduelle és a Coop kukorica konzervét tudom erre példának felhozni. (Igen, kukorica konzervet szoktam venni. Meg sűrített paradicsomot is.)

Azt hiszem ennyi. Még lenne mondanivalóm a témában, de ha mindent leírok, akkor még napokig írom ezt a posztot.

Kíváncsi vagyok, hogy Zsuzsi és Renáta mennyire környezettudatos. Valamint szívesen olvasnám Oximoron véleményét is.










2009. október 17., szombat

Dupla muffin

Tudom, nagyon ritkán írok mostanában. Már mentségem sincs. Azért főzni főzök, sőt, néha újdonságokat is kipróbálok.
Mióta nem írtam szert tettem egy Tefal wokra, amivel szorgalmasan ismerkedek. Jó nehéz. Mármint a wok. Különlegességek még nem készültek benne. Krumpli sütésére viszont ideális! Azért remélem, hogy ezt a szentségtörést elvakult wokrajongók nem olvassák, és nem fogtok engem megkövezni.

Aztán előfordul olyan, hogy hirtelen felindulásból veszek valamit, majd nem jut rá időm, és elpihenget a kamra polcán. Legutóbb a szeletelt mandulával jártam így. Mikor a Nagy már harmadjára akarta csak úgy csupaszon felfalni, rászóltam, hogy az sütibe lesz. Tágra nyílt szemekkel kérdezte, de mikor? Az eredetileg tervezett túrótorta éppen nem volt aktuális, mert nem volt túróm. Mondta a gyerek, hogy akkor legalább valami muffin... Annyira reménykedett! Elkezdtem recept után kutatni. Gyakorlatilag a Fűszerkerten talált receptet sütöttem. A változtatás mindössze annyi volt, hogy nem kikenem a formát, hanem papírkapszlit használtam. Meg a vanília aroma maradt ki. Valamiért nem rajongok az aromákért. A tetejét pedig megszórtam a maradék szeletelt mandulával.
Ja, és az eredeti recepthez tartozó kép sokkal, de sokkal jobb, mint ami nálunk készült!

Mandulás muffin (12 db)

25 dkg liszt
fél teáskanál szódabikarbóna
2 teáskanál sütőpor
8 dkg őrölt mandula
2 tojás
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
0,8 dl étolaj
30 dkg tejföl
2 dkg szeletelt mandula


A sütőt bekapcsoltam 180 fokra, és hozzákezdtem a tészta összeállításához. A hozzávalókat lazán összekevertem, a muffinsütőt kibéleltem papírkapszlikkal. Belekanalaztam a masszát. Sajnos, volt olyan mélyedés, amibe kicsit több tészta került, ezért lett néhány óriás muffinom is. A tetején elosztottam a szeletelt mandulát. Kb. 25 percig sütöttem. A formában hagytam kihűlni.
A tészta annyira finom, hogy legközelebb tortaalapként szerepeltetem.



Míg a mandulás muffin hűlt, addig összekavartam egy körtés-fahéjas muffint is. Ez a recept a Muffinok, kenyerek és péksütemények című könyvből való. Ott klasszikus muffin néven szerepel.


Körtés muffin (11 darab)

25 dkg liszt
fél csomag sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
2 tojás
2 dl tejföl
10 dkg cukor
10 dkg margarin
25 dkg apróra darabolt körte
1 teáskanál őrölt fahéj
színes szórócukor

A sütőt előmelegítem 180 fokra. (Nekem ugye ezt már nem kellett.) A formát sütőpapírral béleljük.
A vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojásokat, a tejfölt, összekavartam. A lisztbe belekevertem a sütőport és a szóddabikarbónát és az őrölt fahéjat. Összekevertem lazán a két masszát, és hozzáadtam a kb. centis darabokra vágott tisztított körtét.
Hiába ügyeskedtem, nekem ez a tésztamennyiség csak 11 mélyedésbe volt elég. A 12. lyukba vizet töltöttem, mert valahol (Bombadil Toma?) azt olvastam, hogy így kell. A muffin finom, puha lett, cseppet sem volt fojtós. Viszont kapásból belenyúltam a forróvízbe, mikor olyan 25 perc múlva kivettem a sütőből a megsült muffinokat.
Ja, a tetejét, hogy csinosabb legyen szórócukorral hintettem meg.

Mindkét muffin nagyon finom lett.
Hogy miért kellett dupla adagot sütni? Mert ha csak egy tepsivel sütök, akkor a Nagy nem tud vinni a kollégiumba.

2009. október 8., csütörtök

Fülinek - rizses hús

Mostanában elég kevés időt töltök a konyhában. Ez meglátszik a blogon is. Úgy eltűntek a bejegyzések, mintha nem is főznék. Pedig főzök. Majdnem minden nap. Csak máshogy, mint eddig. A legtöbb étel a gyorsan elkészíthető kategóriába tartozik, a maradék pedig "csőben sült", azaz este összerakom, és reggel megsütöm, míg készülődünk, (vagy a férjem süti meg délelőtt).

Nálam a legtöbb gyorsan készült étel kuktában fő. Nagyon szeretem ezt az ötletes, takarékos főzőedényt. Tudom, hogy az ára elég borsos. Az én kuktáim régiek, (még alumíniumból készültek), de ha valami történne velük rászánnám azt a nem kevés pénzt, mert megéri!

Rizses hús (anyu receptje)

1/2 kg sertés hús (comb, vagy lapocka)
3 dl rizs (nem előfözött)
1 közepes sárgarépa
1 közepes petrezselyem
1 közepes fej hagyma
1-2 marék fagyasztott zöldborsó
1-2 evőkanál étolaj

bors



A húst megmosom, majd egyenletes, nem túl nagy kockákra vágom. A hagymát apróra vágom, a sárgarépát és a petrezselymet felkarikázom.
A hagymát a zsiradékon megpirítom, hozzáadom a húst, fehéredésig pirítom, majd rádobom a zöldségeket, és azokat is átfuttatom az olajon. Felöntöm egy dl vízzel, majd fűszerezem. Lezárom a kuktát, nagy lángon főzöm a füttyjelig. Innen takarékon még kb. 5 percet főzöm. Elzárom a gázt, kinyitom a kukta tetejét. (Ha nagyon sietek, akkor a szelepet alátámasztva siettetem a fedő leesését.) A húshoz adom a megmosott, lecsöpögtetett rizst, felöntöm 3 dl vízzel. (Ha szükséges, akkor sót és borsot is adok hozzá.) Újra lezárom a kuktát, várok a füttyjelre, majd kb két perc után elzárom a gázt. Úgy egy fél óra múlva megnézem a rizst, és a húst. Ha véletlenül nem főtt volna meg, akkor forrásig (füttyjelig) újra alágyújtok. Ilyenkor szükség lesz még egy kevés vízre is. Tényleg nagyon kevésre, mert a kuktából a felesleges folyadék nem tud elpárologni.

Egyszerű, gyors és finom.
Az előkészületekkel együtt egy órán belül elkészül.

2009. szeptember 27., vasárnap

Újra megjöttem

Jól eltűntem megint.
Nem csak a munkám, a munkaidőm, hanem a főzési szokásaim is megváltoztak szeptember elseje óta. Reggel korán megyek, délután viszonylag későn jövök. Igaz, suli-munkát már ritkán hozok haza. A menetrendnek hála, bőven van időm elintézni "kint". Főzni viszont alig marad időm. Legtöbbször este főzök másnapra. Az ebédet a férjem itthon fogyasztja, én dobozolok. Illetve ő dobozol nekem, és hozza utánam az ebédet. Sokszor fordul elő, hogy én "csak" előkészítem az ételt, az utolsó simítások pedig rá maradnak. (tészta főzése, lasagne megsütése, stb.)
Ezért ha lehet, még az eddiginél is egyszerűbb konyhát viszek. Gyakran főzök több napra előre. Szerencsére egyikünknek sem okoz problémát "másnapos" ételt enni. Sok kész ételt fagyasztok le. Jobb megoldásnak tartom, mint a félkész vagy készételek vásárlását, fogyasztását. Persze ez azt is jelenti, hogy mostanában inkább a hagyományos, bevált ételeket főzöm. Talán ezért is járok erre ritkábban.

Hogy ne maradjon recept nélkül a bejegyzés, kiválasztottam egy régebbi képet. Házi, nyári disznósajt. Még augusztusban "disznótoroztunk", csak úgy "városi" módra. Vettünk egy fél sertést, és darabolva, porciózva elraktároztuk a fagyasztóban. Az egész fej a miénk lett, mert akivel közösködtünk nem kért belőle. Ebből készült a házi sajt. A nyári nevet pedig azért viseli, mert nincs megfüstölve. Ez a fajta sajt édesanyám specialitása. Nagyon régen készíti. Azért szétnéztem a neten, hogy nehogy má' eltulajdonítsam valaki találmányát! Találtam néhány leírást, megállapítottam, hogy anyukám is majdnem pont így készíti. Biztos, ami biztos még telefonon megérdeklődtem anyunál a készítés módját. Elkészült, finom lett, sok lett. Természetesen ebből is fagyasztottunk le, egy-egy reggelire való adagot.

Házi nyári disznósajt

1 sertésfej
1 sertés nyelv
1 sertés szív

piros paprika
bors
fokhagyma

A fejet kicsontozzuk, mirigyeitől megtisztítjuk, a szívével és a nyelvével sós, fokhagymás vízben puhára főzzük. Nagyon puhára.
Ha kihűlt, akkor keskeny csíkokra szeleteljük a megfőtt disznóságokat, és egy mély tálban összekeverjük a fűszerekkel. A disznótorkor megszokottnál erőteljesebben kell fűszerezni, mert ez a sajt nem a sós bendőbe lesz töltve, hanem jénai tálba. Mi a főtt fokhagyma gerezdeket is beledaraboltuk a sajtba. Ha alaposan összekevertük a sajtnak valókat, akkor egy jénai tálba szorosan belenyomkodjuk a masszát, úgy, hogy minél kevésbé legyen levegős. A tálat szorosan lezárjuk fóliával, és néhány napig a hűtőben érleljük a sajtot. (Néhány nap: anyukám szerint másnap már ehető, párom szerint várjunk vele 3-4 napot.) Anyukám "nyomatni" is szokta, nálunk ez elmaradt. Mégsem esik szét a sajt. Finom lett, nagyon.

Ui: Mit ajánl a helyesírás ellenőrző a "disznótoroztunk" helyett? Disznót oroztunk. :) Nem, mi nem oroztuk a disznót, hanem disznótoroztunk!


2009. szeptember 17., csütörtök

Segítség! Mi ez?

Ma a leveleim között néhány új zsannás kommentekről értesített. Bizonyos disa küldte őket. Csak nem tudom elolvasni egyiket sem!


Ez pl. a kűrtőskalácshoz érkezett. Próbáltam a webfrodítóval, de ő sem tud vele mit kezdeni :( Esetleg valaki érti? Vagy másnál is járt disa?

2009. szeptember 14., hétfő

Miért vagyok ma hálás?

Belly talált meg ezzel a kérdéssel. Elgondolkoztam.
Nagyon szomorú hét van mögöttem. Az elmúlt héten elveszítettünk valakit a tágabb családból, értelmetlenül, váratlanul. Autóbaleset. Egy szó, és mennyi szomorúságot rejt magában.

Szóval miért is vagyok hálás?

A családomért. A férjemért, a fiaimért. Az egészségünkért. Hogy együtt lehetünk. A szüleimért, a tágabb családomért. Nekem ezek a szavak, most nagyon másként hangzanak, mint akár egy hete is.

A munkámért, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Végre, azt, amit szeretek.

A barátaimért. A hús-vér és virtuális barátaimért egyaránt.



Minek tudok örülni?

Egy jó könyvnek, egy jóízű beszélgetésnek, egy kedves mosolynak, szívből jött szónak.
Annyira kevés is elég, mert megvan mindenem: szerető családom van.

Gondolom egy hete még egészen mást írtam volna. Most ennyire futja.


Nem találok idézetet. Amit nézek mind szomorú.

Ne haragudjatok, de ezt a kérdést nem adnám tovább név szerint senkinek, tovább adom hát mindenkinek.

2009. szeptember 6., vasárnap

Majdnem valódi szilvalekvár


Szombaton szilvalekvárt főztem. Majdnem teljesen hagyományosan. Csak az üst, a lekvárkavaró és a velem együtt lekvárt főző asszonyok hiányoztak. Egyszer, amikor a Nagy még nem volt egy éves voltam egy ilyen hagyományos lekvárfőzésen. Tegnap megfogadtam, hogy legközelebb én is a kalákát választom. Most is hívtak, de én egyedül akartam szilvalekvárt főzni. Hiába tudtam, hogy nagy meló, ki akartam próbálni. Kipróbáltam. Nagyon elfáradtam. Négy órát álltam a fazék mellett. A lábam, a derekam teljesen kikészült. Ma totál izomlázam volt:) A jobb kezem "kiázott" a gőzben. Tiszta ránc volt, mint amikkor órákig áztatom a medencében... De megérte. Igazi sűrű, cukor és tartósítószer nélküli lekvárom lett. Amikor hozzákezdtem a főzéshez, a nagy 16 literes fazék tele volt szilvával. Mire végeztem, a lekvár bele fért 8! hét decis üvegbe.
Azt mondjátok, hogy ez már önkínzás? Lehet. Amikor megláttam a magvalt szilva mennyiségét, megfordult a fejemben, hogy akkor én is inkább a sütőben főzöm a lekvárt. De a fazék nem fért be:( Ahhoz pedig, hogy több napig főzzem a lekvárt semmi hangulatom sem volt. Így maradt a kavargatás.

Egy vödör bercencei szilvát megmostam, magvaltam és közben válogattam is. (A kukacos, vagy túl érett szilva a cefrébe került.) Ezután ledaráltam a gyümölcsöt, majd egy nagy fazékba töltöttem. Meggyújtottam a gázt, és négy óra szorgalmas és folyamatos kavarás után üvegekbe töltöttem a kész lekvárt. Az üvegek száját két réteg celofánnal zártam le, a celofánok közé késhegynyi szalicilt szórtam. Így biztosan nem romlik meg. Az üvegeket ezután szárazdunsztba tettem.

Kép innen.

2009. augusztus 30., vasárnap

Rongyos almás

Nem érem utol magam. Elvesztem. Segítség, valaki találjon meg végre!

Tulajdonképpen jó, hogy elvesztem. A következő tanévben harmadikos osztályom lesz. Mióta tudom, a netet bújom, tanmeneteket, vázlatokat keresgélek. Meg persze mosok, főzök, takarítok (háztartási robotgép vagyok).

A blogra alig marad időm. Most is egy régi receptet hoztam, ami már úgy egy hónapja figyel a gépen. Mese almásként kaptam. Én átkereszteltem rongyos almásra, mert annyira lágy a tésztája, hogy a tetejét még sose sikerült egy darabban elnyújtanom. Amikor az első tepsit készítettem, megfogadtam, hogy na ezt aztán soha többet! Én nem bosszankodom itt, van nekem jól bevált kelt almásom. Aztán megsült, megkóstoltuk. Persze, hogy megsütöttem! Többször is már azóta:)


Rongyos almás:

30 dkg liszt (inkább 40!)
25 dkg margarin
20 dkg cukor
1 sütőpor
1 tojás
1 kg alma (lehet több is!)
cukor
őrölt fahéj
búzadara
kenéshez 1 egész tojás

Az almát meghámozom, nagy lyukú reszelőn lereszelem. Megszórom kevés cukorral, és őrölt fahéjjal, majd pihenni teszem, amíg a tésztát elkészítem. (A cukorral óvatosan bánjunk, mert a tészta nagyon édes.)

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd kétfelé vesszük. (A lisztet nagyon keveselltem. Először - óvatosságból - ragaszkodtam a recepthez. Nagyon lágy tésztát kaptam. Ezért adtam még hozzá lisztet, nem is keveset. Túl sokat viszont nem mertem. Másodjára már 40 dkg liszttel dolgoztam, de még így is elég lágy masszát kaptam.)
A tészta egyik felét gyúrólapon tepsi nagyságúra nyújtjuk. Ha sikerül. Bevallom, én a tésztát a zsírozott tepsiben kézzel egyenletesen szétnyomkodom. Ezután megszórom bőven búzadarával. Az almát levéből kicsavarva egyenletesen elosztom a tészta tetején, ismét megszórom kevés búzadarával.
A tészta másik felét elnyújtom, és az almára fektetem. (Na ez volt az, ami nekem egyszer sem sikerült! Tenyérnyi darabokat sikerült csak egyben elnyújtani. Ha ennél nagyobb darabbal próbálkoztam, akkor szakadt szét a tészta, amint át akartam emelni a tepsibe. Így a lepény teteje ilyen kis darab tésztákkal lett kirakva. Úgy nézett ki, mint valami patchwork takaró! Ami csak első pillanatban volt zavaró. Mire lekentem a tészta tetejét tojással, már inkább érdekesnek, rusztikusnak hatott az egész. Mikor megsült a tészta különleges volt. Feldarabolva pedig egyáltalán nem látszott rajta, hogy rongyos.) A tészta tetejét egy gyengén felvert tojással megkenem. Előmelegített sütőben 180 fokon pirosra sütöm. (Tűpróba)

Nagyon finom, bár elég édes sütemény.
A fenti adag egy kisebb tepsire való. Ha valakinek nagy méretű gáztepsije van, mint nekem, akkor nyugodtan próbálkozhat dupla adag tésztával.



2009. augusztus 29., szombat

A múlt kincsei - csuklószorító

Gondolnátok, hogy a képen látható csuklószorító nagyjából ötven éves? Még apósomé volt. Valódi bőrből készült. Persze akkoriban mi másból is készülhetett volna? Jól bírta a használatot, jól bírta a mellőzést. Vagy 30 évet pihent egy fiókban, majdnem elfelejtve. Aztán a nyáron a Nagy címerezni járt. Fájt a keze. Anyósom pedig előkapta apósom csuklószorítóját a fiókból. Egy kis ápolás után (igen, a jól bevált babaolaj) puha lett, rugalmas és maradéktalanul ellátta a dolgát.

Szeretem az ilyen egyszerű, célszerű és használható dolgokat. Szeretem, hogy csak egyvalamit tud, de azt tökéletesen, évtizedekig.





2009. augusztus 23., vasárnap

Feketeerdő torta

Nálunk augusztus végén torlódnak a névnapok. A családon belül rajtam és a Kicsin kívül ilyenkor mindenkinek van valami ünnepelni valója. Két héten belül 6 névnap és 1 születésnap vár ránk.

Tegnap mi ünnepeltünk. Nem voltunk túl sokan, igazán csak a legszűkebb család, mégis 22 főre terítettem. A menü csontleves, marhalábszár pörkölt, savanyúság. Sütöttem még úgy 2 kg pogácsát. Volt némi linzer. (Ezt még anyósom névnapjára sütöttem, de nem fogyott el. Kicsit túlméreteztük az adagot a mamával.) Anyukám csoki tortát hozott.
Az elmaradhatatlan oroszkrémtorta elmaradt, most feketeerdő torta volt helyette. Hogy biztosan elég legyen a sütemény készítettem még egy csoki bombát is. Csak úgy, vésztartaléknak. Na ez lett a legkapósabb. Annyira, hogy még fénykép sem készült róla. Sőt, kiborítva, díszítve én nem is láttam! Mire kiértem a vendégekhez alig három szelet bomba árválkodott a tálcán:)

A feketeerdő tortához félve kezdtem hozzá. Van itt nálunk egy remek cukrászda, ott nagyon finom feketeerdő tortát sütnek. Soha eszembe sem jutott, hogy ezt a tortát itthon is elkészíthetném. Igen ám, de miután bevásároltam az oroszkrém tortához, ami nálunk a hagyományos ünnepi torta, a család közölte, hogy jobb lenne valami más torta, mert ezt már kicsit megunták. Ekkor kezdtem el a feketeerdő tortán gondolkozni. A recept a Szalay Kiadó 1 millió menü című könyvéből van.


Feketeerdő torta

1 kakaós piskóta:
8 tojás
8 evőkanál cukor
8 evőkanál liszt
2 evőkanál kakaópor
1 késhegynyi sütőpor
kevés citromlé

Krém:
3 dl meggylé
1 vaníliás pudingpor
6 dkg cukor
20 dkg meggybefőtt
2 evőkanál zselatin
6 dl tejszín
2 evőkanál cukor

Díszítés:
tejszínhab
csokoládé forgács
meggybefőtt


8 tojásból kakaós piskótát sütöttem a szokásos módon. A liszttel együtt 2 evőkanál kakaót is kevertem a tojásos masszához.

A kihűlt piskóta alapot 3 részbe vágtam. (Illetve a férjem.)

Egy üveg meggybefőttet lecsöpögtettem, kimagvaltam. A befőtt levére szükség lesz a krémhez!

A krém készítése:
A meggylét a pudingporral és a cukorral folyamatosan keverve nagyon sűrűre főzzük. A tűzről levéve hozzákeverünk 20 dkg magvalt meggybefőttet, majd félre rakjuk hűlni.
A zselatint 1 dl vízben feloldjuk, majd addig melegítjük, amíg teljesen felolvad. Forralni nem kell! A tejszínből a cukorral kemény habot verünk. (Szerintem a legjobb erre a célra a Hullala tejszín. Sokkal több habot képez, mint más tejszínek. Soha nem csomósodik össze, és a tortákból sem folyik ki.) A zselatint óvatosan a tejszínhabhoz keverjük.
A szakácskönyv szerint a meggyes krémet és a tejszínhabot külön-külön habzsákba téve felváltva, körkörösen kell a piskótára nyomni, úgy hogy a tejszínhabból maradjon a torta tetejére, és oldalára is.
Mi két kanál segítségével váltakozva a piskótalapra rétegeztük a krémeket. A tejszínhab harmadát hagytuk meg a torta bevonására. (Azért használom a mi kifejezést, mert nálunk a tészták csinosítása a férjem dolga. Neki ugyanis van türelme az aprólékos díszítéshez, nekem pedig nincs.)
A torta tetejére egy fél tábla étcsokoládét forgácsoltam. Tálalás előtt a szeletek helyét tejszínhab rózsákkal kijelölte a férjem. :) A rózsák tetejére egy-egy szem magvalt meggybefőtt került.

Szerintetek hogy kell helyesen írni? Fekete-erdő torta, vagy feketeerdő torta?



2009. augusztus 10., hétfő

Kaukázusi kefir - házilag


Kefirgombát kaptam!
Bevallom, én eddig még nem is hallottam róla. Sőt, már két hete gondoztam a gombát, úgy, ahogy a nővérem okított, mikor eszembe jutott rákeresni a dologra a neten. Meglepődtem nagyon, hogy 2000-ből is találtam a témával kapcsolatos topikokat, oldalakat. Sőt, ennek a bizonyos kefirgombának saját oldala is van! (A képet is innen vettem kölcsön, mert az én képem modorosan, villany fénynél készült és hááát semmi nem látszik a lényegből.)

Valamivel több, mint két hete minden este "gombászom" pár percet. Mivel nincs megfelelő lyukú szűrőm, és nem is kapok sehol, műanyag kanállal levadászom a kefir tetejéről a gombákat. Utána nagyon óvatosan áttöltöm a kész kefirt egy edénybe. Közben folyamatosan vadászom a szökevény gombákat. Mindig találok még. A gombákat csapvízzel alaposan megfürdetem, kimosom az üveget, visszateszem a gombát, és megetetem 2 dl langyos tejjel. A friss kefirt a hűtőbe menekítem. Ezek után majdnem minden este jóízűen elfogyasztom az előző napi kefirt. De csak majdnem minden este. Most már kezd gyűlni a kefirem, én pedig kezdem gyűjteni a kefires recepteket.
Valakinek van már tapasztalata ezzel a gombával? Meddig lehet életben tartani? Mikor un rá a család? Minden vélemény, tapasztalat érdekel.

Megjöttem:)

Itt vagyok megint. Hiányoztam? Ti nekem nagyon! Kész a felújítás erre a nyárra eső része. Folytatás következő nyáron.

Innen indult.


Ilyen lett.


2009. július 20., hétfő

Blogszünet!


A zsannamanna blog tatarozás miatt bizonytalan ideig zárva.
No nem a blogot újítom fel, bár azt is tervezem, hanem a lakást. Ha készen lesz jelentkezem. Addig is mindenkinek jó főzést, szép nyarat, jó blogolást!

A képet a mindenkilapja.hu-ról vettem kölcsön.

Otthon főzni, vagy készet venni?

Pár hete elindult egy mozgalom a gasztro blogokon, ami az otthoni, zacskók és porok nélküli főzést hivatott népszerűsíteni.
"Hivatalosan" a mozgalom ezzel a bejegyzéssel indult útjára. Sokan csatlakoztunk Maxhoz, Trinityhez, Garffykához és Shef Vikihez. Sokan vagyunk, akik úgy gondolják, hogy finomabb az otthon készült étel. Nem csak finomabb, hanem táplálóbb is. Lehetne ezt még ragozni, de azt hiszem ezt már megtették elég sokan.
Személy szerint én sem értem, hogy miért jobb a zacskós gyümölcsleves, az üveges szósz vagy a sok rafinéria alap. Legjobban a gyors vacsorák a sütőből reklámok akasztanak ki. Semmivel nem tart tovább egy tepsis krumpli elkészítése zacskós hozzávalók nélkül, mint velük. Rosszul esett, amikor tavaly egy nyaralás után úgy kaptam vissza a Kicsit, hogy azt a gyümölcslevest nem volt hajlandó megenni, amit én főztem, csak a zacskós változat ízlett neki, amit csak tejbe kell keverni, és hűteni. Egy évembe került leszoktatni róla. Illetve egy év tartós NEM megvétele a bizonyos zacskónak. Most már nem emlegeti, szerencsére. Van helyette más heppje. Valahogy majd csak leszokik arról is.

De: tegyük a szívünkre a kezünket! Sose fordult elő egyikünkkel sem, hogy "zacskóból" főzött? Na ugye! Szerintem itt is a mértéken van a hangsúly. Mert egyszer-egyszer előfordul, hogy ihlet hiányában, vagy idő hiányában vagy ötletgyűjtés céljából megkóstolja az ember a mű kajákat. És olyan is van, amikor az ember lányának egyszerűen nincs ereje újra kezdeni a főzést. Mert mondjuk kitört a fazék füle, a leves kiborult a frissen meszelt falra, felsikált kőre... Amikor azt mondja élete párjának, hogy csinálj, amit akarsz! És kerül valahonnan fagyasztott krumpli, csibefasírt, amit már "csak" meg kell sütni és meg kell enni.

Engem tulajdonképpen a zacskóból főzésnél jobban felháborít a sok fagyasztott készétel. A múltkor Békéscsabán a Tescoban háromszor is megnéztem, hogy jól látom-e amit látok: fagyasztott nokedli, kis tálcán. El nem tudom képzelni, hogy ezt ki veszi meg? És miért?
No meg a most divatba jött házhoz szállításos ebédek. Szerintem ablakon kidobott pénz.

Mégis, nem akarok kivont karddal, keresztes lovagként agitálni. Egyrészt, mert szabad országban élünk, mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja. Másrészt mert én is nagyon nehezen viselem, ha valamit rám akarnak kényszeríteni. Szerintem egy gasztro blognak annyi a szerepe, hogy megmutassa van más alternatíva is.

Gondolom, aki ezeket a műkajákat fogyasztja nap mint nap, el sem tudja képzelni, hogy milyen egy étel valódi íze. És azt is feltételezem, hogy azért választja ezeket az ételeket mert nem szeret főzni. Sajnálja a ráfordított időt, energiát. Márpedig ha valamit nem szeretünk, és mégis nap mint nap el kell végeznünk, hát... abból nem lesz énekes halott.

A magam részéről használom a Gyorsan finomat címkét, próbálok elkészítési időt és bekerülési költséget írni. Ha lesz a mozgalomnak logója kiteszem a blogra. Belinkelem oldalra azokat a blogokat, bloggereket akik csatlakoztak. És nagyon reménykedem benne, hogy lesz blogonként egy-két olvasó, aki kedvet kap a főzéshez!



2009. július 12., vasárnap

Zsömle




Erről a zsömléről már írtam. A recept itt található. Most csak néhány képet hoztam.

Annyi változás van az eredeti recepthez képest, hogy dupla adag tésztával dolgozom, de most is csak 16 zsömlét készítek. És kézzel dagasztom be a tésztát.

A héten ráérő időben ezzel "szórakoztam":


12 üveg sárgabarack befőtt (tasakos tartósítószer), 12 üveg sárgabarack lekvár (főzve!) reszelt alma télire -ebből az egyik már sajnos fel is forrt:( és savanyúság, szintén tasakos tartósítószerrel.

2009. július 11., szombat

10 kedvenc növényem

A napokban Belly keresett meg azzal a kérdéssel, hogy mi a 10 kedvenc növényem. Először azt gondoltam, hogy na erre könnyű lesz válaszolni. Aztán kirderült, hogy mégse. Nem írtam listát, de folyamatosan ezen járt az agyam.

Most ez a Top 10 növény nálam:

  1. diófa: Ez lehet, hogy meglepő, mert alig szerepel dió a receptjeim között. Én nagyon szeretem a diót is, nem csak a fát, de teljesen egyedül vagyok ezzel a családban. Viszont van 3 diófám:) Az egyik már elég nagy ahhoz, hogy árnyékot tartson a konyha ablakára. Ezen lóg a madáretető is.
  2. meggy: A meggy számomra a gyümölcs.
  3. orgona: Legkedvesebb virágom. Imádom az illatát!
  4. napraforgó: Vidám, kedves, jó ránézni. Magja télen a madaraim kedvenc csemegéje.
  5. : A frissen vágott fű illata, színe, ahogy a talpamat csiklandozza:)
  6. búza: Tavasszal a harsogó zöld színe, nyáron a szőke búzamezők hullámzása
  7. kardvirág: Egyszerűen szép.
  8. cukkini: Azért, mert olyan sokféleképpen használható. És mert még nálam is megterem:)
  9. vadvirágok: Így egyszerűen az összes. Szeretem őket, és kész!
  10. citromfű: Kell ezt magyarázni?

Nem adom senkinek tovább a kérdést, mert nem tudom, hogy ki nem kapta még meg.

2009. július 10., péntek

Vaj készítése házilag

Ez most nem recept, csak egy emlék, vagy inkább családi legenda. Amikor ma délben beléptem a gasztroblog.hu-ra, ez a cím fogadott:


Viktor, aki a kérdést feltette persze rögtön válaszol is rá. Nekem pedig eszembe jutott az a sokszor hallott történet, ami még az én születésem előtt esett meg a szüleimmel.

Vidéki fiatal házaspár Budapestre készül néhány napra rokon látogatóba. Van egy Pannónia motorjuk, természetesen azzal utaznak. Jó vidéki szokás szerint mindenféle finomságot visznek a pesti rokonoknak: csirke, kacsa, krumpli és egy üveg házi tejszín. Valahonnan a Román-Magyar határ mellől indulnak a nagy útnak. Az út hosszú, nem is a legjobb (pedig nem mostanában játszódik a történet, hanem úgy a hatvanas évek közepe felé). Néhol még macskaköves is. Főleg a fővárosban. Na, ki találja ki, hogy mi lett a tejszínből mire megérkeztek? Természetesen vaj.
Hát így is lehet házilag vajat készíteni! Csak egy régi motor, néhány száz kilométer rossz út, és egy üveg házi tejszín kell hozzá.

A képet innen vettem kölcsön.

Hamarosan hozom a Top 10 növényt is, kisdobos becsszó!

2009. július 9., csütörtök

Díj

Ezt a díjat még tegnap kaptam Szepykétől. Nagyon örültem neki. Elsősorban azért, mert Szepykétől kaptam...

A díjjal persze kötelezettségek is járnak:
1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Linkeld ki azt, akitől kaptad.
3. Nevezz meg legalább 3 blogot.
4. Hagy üzenetet a díjazottaknak a díjukról.

Nos, ami az első két pontot illeti, azt hiszem rendben:)

Most jön a harmadik pont.
Nevezz meg legalább 3 blogot, akiknek továbbadod a díjat. Mindig ez a legnehezebb. Továbbadni, de csak néhány embernek a sok kedvenc közül. Az én három választottam:


Képzeljétek, mi történt!

Az este díjat kaptam Szepykétől. Nagyon örültem neki. Éppen készültem továbbküldeni, amikor Párom felugrott a fotelből, furcsán kezdett viselkedni. Pár perc elteltével kiderült, hogy az ebédlőben kigyulladt egy vezeték a falban. Kb. fél óra elteltével ott tartottunk, hogy elektromos tűz elhárítva, lakás egyik felében nincs áram. Pár perc múlva az is kiderült, hogy a másik felében ugyan van áram, de se net, se tv, se telefon nem működik. Reggel fény derült arra, hogy a kábel szolgáltatónál történt valami hiba, sehol nem volt sem televízió, se telefon se internet a környéken, akik ezzel a szolgáltatóval szerződtek...

Ma délelőtt 10 óra körül állt helyre a rend. Ekkor tudtuk elérni a biztosítót is. Majd jönnek...

Annyi kérdés van bennem! Mi lett volna, ha nem vesszük észre rögtön, hogy szikrázik a vezeték? Ha akkor történik, amikor alszunk? Ha a páromnak nincs annyi lélekjelenléte?

2009. július 7., kedd

Foszlós tejes kalács kakaóval és mazsolával


Figyelem, nem kezdőknek való recept!
Nem kezdőknek való, mert szerepel benne az a kifejezés, hogy annyi liszt, amennyit felvesz. Mikor először hallottam ezt anyósom szájából, na akkor nagyon ideges lettem. Aztán a mama megmutatta a gyakorlatban, hogy bizony hiába ír a recept 1 kg lisztet, ha az nem elég. Ragad a tészta, ahelyett, hogy szépen szuszogva cuppanna és leválna az ember kezéről meg a tál oldaláról... Ilyenkor nincs mese, adni kell még hozzá lisztet. Mennyit? Hogy a tészta olyan legyen, amiről az ember lánya még a kelesztés előtt tudja, hogy na ez most iiiigen! A mai kalács ilyen lett! Mikor a gyúrólapról átemeltem a kelesztőtálba, már akkor tudtam, hogy ez a kalács igazi kalács lesz.

A fénykép(ek) minőségéért elnézést kérek. Mobiltelefonnal készült. A gép ismét vacakol. (Bár el kell ismerjem, hogy a többi képem sem sokkal jobb.) Az viszont látszik a képen, hogy szépen megkelt, hatalmasra nőtt... és hogy ismét türelmetlenek voltunk. Nemhogy kihűlni nem volt ideje, de még forró volt, amikor megvágtuk. A kalácsra nézve ez bűn. Valószínűleg a gyomrunknak sem tesz túl jót, meg este jönnek majd a rémálmok, de olyan illata volt, hogy meg kellett kóstolni:)


Foszlós tejes kalács mazsolával és kakaóval

1 l tej
1 -1,5 kg liszt (azaz amennyit felvesz!)
1 csomag friss élesztő
8 dkg zsír
6 evőkanál cukor
1 nagy csipet só
1 evőkanál kakaó
1 csomag mazsola
a kenéshez 1 tojás

1 dl langyos tejben egy csipet cukorral megfuttatom az élesztőt. A maradék tejet meglangyosítom, feloldom benne a cukrot, a sót és a zsírt. Nagy tálba öntöm az élesztőt, 1 kg lisztet, hozzáadom a langyos tejet és elkezdem összegyúrni. Folyamatosan adagolom hozzá a lisztet. (Sima B55-ös lisztet használok hozzá.) Rugalmas, de nem ragadós állagot kell elérni. A gyúrást egy idő után lisztezett gyúrólapon folytatom. Ha a tészta már jó, akkor hólyagos lesz, és finoman cuppog gyúrás közben. A kész tésztát elfelezem. Az egyik felét lisztezett tálba teszem. A másik felébe belegyúrok egy evőkanál kakaót, majd egy másik lisztezett tálba teszem. Tiszta konyharuhával letakarom a tálakat, és langyos helyen háromszorosára kelesztem a tésztákat.
Ha megkelt mindkét tésztát megfelezem, a darabokat tepsi hosszúságúra nyújtom. A fehér tésztákat megszórom mazsolával, majd szorosan feltekerem. A barna tésztákat is elnyújtom, szintén feltekerem. Ezután egy fehér és egy barna tésztát összefonok, átemelem a zsírozott tepsibe. Így járok el a másik két tésztával is. A kalácsok tetejét egy felvert tojással megkenem.
Bekapcsolom a sütőt 200 fokon. A tepsit a tűzhely tetejére teszem, és még kb. fél órát kelesztem sütés előtt a kalácsokat. (Lehet, hogy nem kell neki fél óra. Az a fontos, hogy duplájára keljenek.)
Forró, gőzös sütőben kezdem el sütni. (Gőzös sütő: a sütő aljába egy kis lábosba vizet teszek. E fölé teszem be a tepsit, benne a kalácsokkal.) A sütő hőfokát mérsékelem 180 fokra. Pirosra sütöm a kalácsokat.
Mi ma este csak magában ettük. Holnap lekvárral jön a folytatás:)