2009. január 10., szombat

Gulyásleves és meggyes gombóc

A mai ebédünk. Ahhoz képest, hogy nem vagyunk nagy levesfogyasztók lassan a leves címszó alatt található a legtöbb bejegyzés :)
No, szóval gulyásleves. Édesapám kedvenc levese. És azt szereti legjobban, amit én főzök! Pont ma egy hete járt nálunk. Sérelmezte, hogy nem főztem neki gulyáslevest. Ha még emlékszik rá valaki, akkor küzdöttem a kacsákkal. Eszembe se jutott a gulyásleves. Holnap viszont mi utazunk hozzájuk, megköszönteni a Papát. Az én meglepetésem: gulyásleves. Megfőztem előre, ha kihűl, akkor dobozolom. Persze ha már ennyire előre dolgoztam, akkor többet főztem, és ma ezt ettük mi is. No meg gombócot.

Gulyásleves
kb. fél kg sertéslapocka
1 hagyma
2-3 szál sárgarépa (kicsi vagy közepes)
2-3 szál petrezselyem (kicsi vagy közepes)
3-4 krumpli (közepes)

bors
egész kömény
majoranna
pirospaprika
zsír/olaj
galuska (1 tojás, liszt)

A lapockát felkockázom. Én olyan 2x2 centiméteresre szoktam.
A hagymát megtisztítom, apró kockára vágom. 1 szűk kanál zsíron a hagymát megpirítom. Nem csak üvegesre dinsztelem, hanem hagyom egy kicsit pirulni is. Hozzáadom a húst. Fehéredésig pirítom. Sózom, borsozom, megszórom őrölt pirospaprikával. Kevés vizet adok hozzá és fedő alatt főzöm, mint a pörköltet.
Míg a hús párolódik megtisztítom a zöldségeket és a krumplit. A krumplit kicsi kockákra (kb. 1x1) a répát és a petrezselymet karikára vágom. (Természetesen ha nagy a répa és petrezselyem, akkor előbb felezem, vagy negyedelem hosszában.) A húshoz adom. Megvárom, míg összefő (felforr és egyet rottyan) és csak ezután öntöm fel az egészet kb 2 l vízzel. Ilyenkor újra sózom, borsozom. Teszek bele egy nagy csipet egész köménymagot és ugyanennyi majorannát. Ha minden belevaló megfőtt akkor adom hozzá a galuskát. Mielőtt beleszaggatom a galuskát kóstolom, ha szükséges ízesítem. Ha a galuska megfőtt, akkor van kész a leves.

Galuska:
1 tojás
annyi liszt, amennyit felvesz
kevés víz
(Ha levesbetét lesz a galuska, akkor fél dl; ha köret, akkor valamivel több víz)

A tojást egy mély tálba ütöm, hozzáadom a vizet, és annyi lisztet amennyit felvesz. (No, ettől a mondattól kaptam kezdő szakácsnőként frászt. Szóval annyi lisztet, hogy jól kavarható, de még éppen nem folyós tésztát kapjunk.) Simára keverem a galuskatésztát és egyenesen a levesbe szaggatom nokedliszaggatóval.

A gombóc készítéséről már írtam. Most annyi volt a különbség, hogy jó sűrű, darabos meggylekvárral készítettem. Mennyei lett! Talán még finomabb, mint szilvalekvárral.

Ui: Tudom, hogy vannak akik a világért sem ennének meg másnapos ételt. Mi nem vagyunk ilyenek. És vannak ételek, amik melegítve sokkal finomabbak, mint frissen. Édesapámnak ilyen a gulyásleves. És nem "maradékot" viszek neki. Már főzés után kétfelé vettem a levest. Ez lesz ma ebédre, ez utazik. (És tudom, hogy éssel nem kezdünk mondatot :))

Nincsenek megjegyzések: