2009. február 6., péntek

Fehér kenyér pataki tálban

Már elég régóta nézegetem a kenyérsütő cserépedényeket. Amíg jó volt a kenyérsütő gép addig azért nem vettem meg.
A múlt héten eszembe jutott, hogy van nekem pataki tálam. Még nászajándékba kaptuk. Ritkán használom. No jó, most elpirultam. Háromszor használtam összesen az elmúlt hétig. Valahogy nem lettünk barátok. De a múlt héten csak az motoszkált a fejemben, hogy a kenyérsütésre szánt cserepek alig különböznek az én pataki tálamtól. Talán csak a minta más rajtuk. Aztán nagy merészen belevágtam. Persze előtte kutakodtam kicsit a neten. Sok leírást találtam. Ezekből összeraktam a saját verziómat.
Van egy nagyon jól bevált kenyér receptem. A gépben sütve is finom volt. Csak a héja! Az nem lett ropogós, cserepes sose... az nagyon hiányzik. Tepsiben sütve is finom volt, de még mindig nem az igazi.
Ami a legtöbb fejtörést okozta: az idő. Meddig keljen, meddig hagyjam rajta a tetejét... Ezt ki kellett tapasztalni. Most már nagyjából sikerült.
És még valami, amit sose hittem volna: kifejezetten élvezem a kenyér gyúrását, dagasztását!

Fehér kenyér pataki tálban:
70 dkg liszt
4 mokkás kanál cukor
5 mokkás kanál só
3 bő evőkanál olaj (olíva)
4 dl víz
1 csomag élesztő

Az élesztőt 2 dl langyos vízben felfuttatom. A lisztet kelesztőtálba öntöm. A közepébe öntöm a felfuttatott élesztőt, és még 2 dl langyos vizet. A tálban az egyik oldalra adagolom a sót, a másik oldalra a cukrot. Középre öntöm az olajat. A hozzávalókat összekeverem, majd addig gyúrom, míg a tál oldaláról és a kezemről is leválik. Enyhén lisztezett gyúró lapon még alaposan átgyúrom, majd simára gömbölyítem. Visszateszem a kelesztőtálba. Tiszta ruhával letakarom és duplájára kelesztem. A gyúrólapon újra átgyúrom alaposan. Majd - anyósom tanácsára - néhányszor (8-10) odacsapom a gyúrólaphoz. Anyósom szerint így levegősebb lesz a kenyér tésztája. Újra kelesztem. Legkésőbb ekkor pataki tálat is vízbe állítom. Ha a kenyértészta duplájára kelt, akkor újra átgyúrom, gömbölyítem, majd formázom vekni alakúra. A tálból kiöntöm a vizet, az oldalát és az alját zsírozom. (Az én tálam nem mázas! A zsírozás fontos, különben beleragad a kenyér a tálba.) Belehelyezem a tésztát. Lekenem a tetejét langyos vízzel, két helyen éles késsel bevágom. Rárakom a tál tetejét, és hideg sütőbe rakom. Bekapcsolom a (villany)sütőt kb 220 fokra. 10-12 perc után visszakapcsolom 180 fokra. Újabb 20 perc múlva leveszem a tál tetejét, és fedő nélkül még kb 20-25 percig sütöm a kenyeret. Ekkor már majdnem kész, de még úgy 10 percig hagyom a sütőben. Ekkor még tovább sül a kenyér a maradék hőtől. Rácsra borítom, a tetejét ismét lekenem langyos vízzel, hogy szép fényes és cserepes legyen.
Az eredmény a fenti képen látható.






9 megjegyzés:

The Chef Viki írta...

Hűha! Mázas római tálam van, szerinted? Még sosem sütöttem cserepesedő héjú kenyeret!

Vajon az alját is beáztassam? Hússütéskor csak a tetejét szoktam.

Kommentem Békés megyéből :-)

citromfű írta...

Szerintem próbáld meg bátran! Én az alját is beáztatnám, bár nem vagyok nagy szakértő római tálban.
Békés megye melyik részéről? Én északon vagyok :)

The Chef Viki írta...

Teszek egy próbát, a kiflikre nagyon rájártunk...

Megyeszékhelyen állomásozok :-)

citromfű írta...

várom majd a beszámolót!

Gyakran járok arra, mióta ott tanul a Nagy:) Szép hely, tetszik!

nyanyus írta...

Nyami nyami nagyon finom lehet ez a kenyér.Kicsit tovább tart de kipróbálom.

Dulmina írta...

Kérlek, nézz be hozzám - játékra hívlak :)

Renata írta...

Szia Citromfű!
Van-e hó felétek?

citromfű írta...

Szia Reni!
Igen, még van egy kicsi. És nálatok?

Renata írta...

Néha esik, a gyerekek nagy elánnal kimennek, aztán csalódottan megállapítják, hogy a hóemberhez kevés..
Igazából hiányoltalak már, azért kérdeztem ezt a hó-dolgot :)))