2009. március 28., szombat

Régi könyv

Itt fekszik mellettem. 1936-ban nyomták. Ma ha volt egy perc szabadidőm ezt bújtam. Gyönyörű, formás, ízes. Mármint a nyelve. Jó megfogni, belelapozni. Sajnos nem az enyém. Egy barátnőmtől kaptam kölcsön.
Az ősszel egyszer már majdnem lett Váncza süteményes könyvem. A Vaterán licitált rá nekem egy kedves ismeretlen ismerősöm. Befizettem a vételárat, elintéztünk minden formaságot. Az ismeretlen ismerőshöz meg is érkezett. Akkor kiderült, hogy a könyv fele hiányzik... Az eladó végül is rendesnek mutatkozott, mert egy szóra/levélváltásra belátta, hogy mi nem erre a könyvre licitáltunk, és visszautalta a pénzt.
Most, hogy a kezemben van még jobban szeretnék egy ilyen könyvet! Nagyon-nagyon tetszik!

Két rövid idézet:

" A sütemények leírásánál az általánosan ismert kifejezéseket használjuk, pl "rétestészta keménységűre gyúrjuk", " habosra kikeverjük" stb. Ezekkel és a hasonló kifejezésekkel nem lenne baj, ezt minden kezdő házi cukráskisasszony megérti. "
"A sütemények készítésénél tekintettel kell lenni a a különböző lisztféleségekre is, ugyanis egyik liszt lágyít, másik pedig igen sok vizet, tejet bír felvenni, de nagy befolyással bír a tojások nagysága is. Tehát a tészta összeállításánál a fenti okok miatt szükség szerint kevés lisztet vehetünk még a túlságosan lágy tésztához, vagy kevés tejet, tejfelt vagy vizet gyúrhatunk a kissé keménynek vélt süteménytésztához. Ez már gyakorlat dolga. Mi közepes erősségű liszthez, és közepes nagyságú tojáshoz méretezzük a receptjeinket."


Az idézet nem véletlen. A napokban olvastam egy bejegyzést, ami sok blogírónak felrótta a pongyola fogalmazást. Helytelenítette, hogy ilyen kifejezéseket használunk: annyi liszt, amennyit felvesz, ízlés szerint stb. Bevallom, azt a posztot nagyon a lelkemre vettem! Nálam sűrűn fordulnak meg ezek a kifejezések. De nem tudom őket helyettesíteni! Próbáltam én már grammra pontosan lemérni a hozzávalókat! Még a mérleg adatait is le tudom olvasni. És mégis, az a perec, amit anyósom így tanított meg nekem, hogy annyi liszt, amennyit felvesz, na az nem hajlandó kétszer ugyanannyi lisztet felvenni. Viszont páratlanul finom perec! Vagy a foszlós kalács: hiába szakácskönyvből van a recept, a tej minőségétől is nagyban függ, hogy mennyi liszttel készül. Emlékszem az első kalácsra. A recept azt írta, hogy kb. 1 kg liszt. Na az általam vett házi tejnek meg sem kottyant az az 1 kg liszt. Még szerencse, hogy itt volt anyósom. Csak legyintett: "Eh, kislyány, az csak körülbelüli adat! Mit tuggyák azok a pestiek, hogy a jó házi tejhez mennyi liszt kell. Tegyél még bele lisztet nyugodtan! Látni fogod, ha már nem vesz fel többet." És csakugyan: láttam. Éreztem. Igaz, majdnem két kg liszt kellett a kalácshoz.

Szóval kedves olvasóim, nálam ezután is előfordulnak majd ezek a pongyola kifejezések. Mert én még mindig úgy gondolom, hogy sózni ízlés szerint kell, a kelt tésztához pedig annyi liszt jár, amennyit felvesz...


14 megjegyzés:

lúdanyó írta...

Én is nagyon szeretem ezt a kis könyvet :) A rajzokat, a stílusát, ahogy minden oldalon a lelkünkre köti, hogy csak és kizárólag valódi Váncza vanilincukrot használjunk :). Ráadásul meglepően sok, jól használható recept van benne. Antikváriumban nézted már?

lúdanyó írta...

Szivesen megnézem neked Budapesten, sokszor megyek antikváriumba.

trinity írta...

Citromfű,
anyukám is ebből sütött gyerekkoromban, neki megvan. Tényleg nagyon jó kis könyvecske...
Egyébként úgy rémlik, mintha lenne egy új kiadása-persze hűen az eredetihez. Kb. 10 éve adhatták ki? Rémlik, de pontosan nem tudom megmondani sajnos....

A mennyiségekkel épp így vagyok...Amikor írok egy bejegyzést, vért izzadok, hogy a rántásba vagy a sajtmártásba mennyi lisztet tettem...Én ezeket sosem mérem.......

Belly írta...

Szia!

Én ajándékba kaptam a szomszédasszonyunktól,amikor még bakfis voltam.Ő cukros lett és nem akart tovább sütit enni{nem sikerült neki}mivel ebből sütött általában én pedig már akkor is rajongtam a receptekért nekem adta.Mostanában mondja is,hogy megbánta.Én nem.Nagyon szeretem.

Renata írta...

szia!
Már hiányoltalak!
Én is ismerem ezt a könyvet, szerintem is próbáld meg Antikváriumban!

Palócprovence írta...

Vagy esetleg itt:
http://www.aranyforraskiado.hu/component/page,shop.product_details/flypage,shop.flypage/product_id,100/category_id,33/manufacturer_id,0/option,com_virtuemart/Itemid,26/vmcchk,1/
Bár ez már lehet, hogy nem az eredeti utánnyomása...

citromfű írta...

Köszönöm, Lányok, hogy benéztetek! Azt hiszem tényleg az antikvárium lesz a megoldás.
Online antikváriumokban kapható, csak félek, hogy az is hibás. Jobban szeretném kezembe fogni mielőtt megveszem.
Amúgy bocsánat, hogy úgy eltűntem, de nagyon sok más dolgom van. No meg kicsit alkotói válságban is vagyok... Néha még főzni sincs kedvem. Mostanában többször előfordult, hogy befizettem magam a menzára. (Hét közben a többiek ott esznek)

citromfű írta...

Lúdanyó, ha már úgy is jársz antikváriumban tényleg megnéznéd nekem? De rendes vagy! Köszönöm!!!

lúdanyó írta...

Ma már néztem egy-két antikváriumban, de nem volt egyik helyen sem. Azt mondták,hogy előfordul néha, jelentkezem, ha sikerült. És nagyon szivesen :))

nyanyus írta...

Nekem is van egy ilyen azaz utánnyomásos könyvem.De ugyan olyan mint az eredeti.

citromfű írta...

Szia Nyanyuska! Régen láttalak. Hallottam róla, hogy 1989-ben újra kiadták a régi könyvet. Nekem az is tökéletesen megfelelne:)

citromfű írta...

Lúdanyó, köszönöm szépen, hogy ennyit fáradsz értem! Ha az utánnyomást látod valamelyik boltban, nekem az is tökéletes lesz!

lúdanyó írta...

Hát kedves Citromfű, sikerült egy példányt szerezni :) Annyi a "hibája", hogy ez egy 2004-es újranyomás, amit a Ráma támogatott, ezért minden receptben kicserélték a vajat Rámára. Ahogy belenézegettem, a többi szövegen nem változtattak, maradtak a rajzok is. Egy eredeti 1936-os példány szerintem megfizethetetlen lenne. Ez viszont nagyon olcsó volt :)
Ha megfelel, valahogy eljuttatom hozzád.

citromfű írta...

Nagyon szépen köszönöm, Lúdanyó! Te egy igazi tündér vagy!