2009. március 20., péntek

Tarhonyaleves

Igen, ismét leves. Pedig egy régi bejegyzésben írtam, hogy nem is igazán vagyunk levesesek. Mégis a leves a magyar és a paraszti konyha egyik nagyon meghatározó eleme.
Mostanában csodálkoztam rá, hogy milyen sokféle leves került már be a blogba. És még korántsem esett szó mindről!
Ezt a képet régóta tartogatom, a bejegyzés írását is mindig terveztem, de valahogy mindig tolódott. Talán mert annyira egyszerű étel. Annyira hétköznapi.
A tarhonya nekem sokáig a "puskagolyó" alakú bolti tésztát jelentette. Bevallom nem szerettem! Sem a menzán, sem otthon. Aztán még mielőtt férjhez mentem volna, anyósom küldött nekem tarhonyát, amit ő készített. Egészen más volt, mint amit addig ismertem. Az alakja, az íze... Azóta gyakran főzök tarhonyát. Nem csak tarhonyalevesnek, hanem levesbetétként is használom. (Tejleves, borsóleves csirkeaprólékkal)


Tarhonya:
"kásaszem alakú, szárított → gyúrt tészta. Lisztből, sóból, vízből és lehetőleg minél több tojásból gyúrják. Az összegyúrt tésztát tarhonyarostán dörzsölik át, vagy késsel vagdalják össze, majd kézzel gömbölyítik. Ha osztályozzák nagyság szerint, rostán ejtik át a kevés apróbb szemet. Tavasszal és ősszel készítik, szárítják nagy mennyiségben, hogy a következő tarhonyakészítésig kitartson." - a Magyar Néprajzi Lexikon szerin.

Tarhonyaleves:

4-5 marék tarhonya
1 nagy sárgarépa
1 nagy petrezselyem
3-4 közepes krumpli
késhegynyi piros paprika

bors
+ha van, akkor:
1 zöldpaprika
1 közepes paradicsom


A krumplit, a répát és a petrezselymet meghámozom. A répát és a petrezselymet negyedelem, a krumplit apró kockákra vágom.
Egy közepes nagyságú fazékban egy evőkanál zsiradékon a tarhonyát egyenletes barnára pirítom. Hozzáadom a feldarabolt zöldségeket, és kevés ideig együtt dinsztelem őket. Felöntöm két liter vízzel, sózom, borsozom, hozzáadom a pirospaprikát, a paradicsomot és a zöldpaprikát. Készre főzöm. Ez kb. fél órát igényel. Mire a sárgarépa megfő, addigra a tarhonya is megpuhul.

Nincsenek megjegyzések: