2009. április 29., szerda

Frankfurti tokány

Belátom a kép nem túl izgalmas. Az étel is elsősorban azért, mert az én drága párom "találmánya". Ő főzte először, amikor én "kórházügyeletben" voltam. Amikor hazaértem, ezzel a kajával várt. Finom volt. Amikor kértem az ismétlést kicsit gondban volt. Nem emlékezett miből mennyit rakosgatott bele. Aztán hosszas kísérletezés után sikerült előállítani újra.

Frankfurti tokány:
fél kg sertés lapocka csíkokra vágva
1 fej hagyma
4-5 virsli

bors
késhegynyi pirospaprika
1-2 kanál ketchup
kevés zsír/olaj
1 csomag orsó tészta

A zsiradékon az apróra vágott hagymát megpirítjuk, hozzáadjuk a csíkokra vágott húst, fehéredésig pirítjuk, sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk. (Meg lehet próbálkozni ízlés szerint más fűszerekkel is.) Hozzáadjuk a ketchupot, felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Ha a hús már majdnem megfőtt, hozzáadjuk a karikára vágott virslit.
Időközben előírás szerint megfőzzük a tésztát.

Párom nagyon büszke volt magára, én meg rá.

2009. április 20., hétfő

A nagy csalódás


A saját levében által meghirdetett legújabb vkf! kiírását olvasva után rögtön tudtam, hogy az én kedves lábacskás poharaim lesznek a főszereplők. Azt is tudtam, hogy a Kicsitől kapott Lajos Mari szakácskönyvből fogunk választani receptet.
Sokszor átlapoztuk a könyvet, kerestük a tökéletes receptet. Végül a bajor krém mellett döntöttünk. Ezért: "Voltaképpen a legfinomabb vaníliakrém, amelyet jobbára illatos gyümölcsökkel, kávéval, csokoládéval, mindenféle földi jóval szoktak készíteni."
Mivel nagyra becsülöm Lajos Marit, számomra ez a megjegyzés volt a döntő.


Mint a címből kiderült nagy csalódás ért. Nem csak engem, a Fiúkat is. Igaz, a recept olvasásakor gyanús volt a zselatin mennyisége. Pont ennyit szoktam tenni az oroszkrémtortába. Márpedig ott nagyságrendekkel több krémet, és habot kell a zselatinnak "megfognia". Gyanakodtam, de mivel nagy tisztelője vagyok Lajos Marinak, hittem neki. Kár volt! A krém kemény, és élvezhetetlen lett. Sajnos. Pedig elég jól nézett ki:




A recept, és a tervezett "javítások":
1 tasak/6 lap zselatin 10 g - szerintem a fele is bőven elég!
1 vaníliarúd
csipet só
2,5 dl tej
4 tojás sárgája
100 g cukor
2 dl tejszín
4 db felezett őszibarack befőtt apróra vágva

A zselatint beáztatjuk 1/2 dl hideg vízbe, (a lapokat a csomagoláson feltüntetett módon felpuhítjuk). A vaníliarudakat felhasítjuk, majd a belsejéből kikapargatott péppel és egy csipet sóval a tejbe dobjuk és felforraljuk.
A cukorral a tojássárgákat habosra-fehéredésig keverjük. Vékony sugárban hozzáadjuk a tejet, visszaöntjük a lábosba, és mérsékelt tűzön, szüntelenül keverve sűrűsödésig keverjük (felforrnia nem szabad, mert összeugrik a tojás!) A forró krémhez keverjük, olvasztjuk a zselatint. (a lapokat jól kinyomkodjuk) Ha mégis csomóssá válna a krém, akkor tiszta edénybe szűrjük. (Ezt szerencsére megúsztam) A krémet hideg vízhűtőbe állítjuk, és gyakori keverés mellett kihűtjük. Amikor a krém "kötni kezd" a tejszínt kemény habbá verjük, és laza mozdulatokkal, több részletben a krémhez adjuk.

A feldarabolt őszibarackot a poharak aljába töltöttem, majd óvatosan rájuk öntöttem a krémet. 3-4 órára hűtőszekrénybe tettem, majd fogyasztás előtt tejszínhabbal és csokiforgáccsal díszítettem.

Legközelebb a zselatint az őszibarack befőtt levével áztatom be. Legalább dupla mennyiségű krémet készítek, ennyi zselatinnal/vagy jelentősen csökkentem a zselatin mennyiségét.

Ezért nem a lábacskás poharaim és a bajos krém szerepeltek ezen a vkf! fordulón.

2009. április 19., vasárnap

VKF! - XXIV. - Nagymamám tányérja(i)





A tányér(ok)
5 db van belőle. Naponta használjuk. Fogalmam sincs, hány éves lehet. Ma megnéztem az alját, a pecséten ez állt Pécs. Ennyi. A mai tányérokkal ellentétben nagyon jól viseli még a mosogatógépet is. Fénye, mintája nem kopott meg, pedig tényleg sokat használom.

A történet
A tányér a nagymamámé volt. Nem emlékszem rá, hogy valaha is láttam volna nála. Pedig azokat a tárgyakat, amiket szeretett rendszeresen elővette, mesélt róluk, használta őket. Hogy került akkor hozzám? Mikor férjhez mentem, a férjem elég sokat panaszkodott, hogy nincs egy tisztességes tányérunk, ő nem tud egy igazán jót enni, mert ezek a modern tányérok olyan kicsik, alig fér beléjük valami, ő pedig nem szeret kétszer szedni. Ennek aztán az lett a következménye, hogy édesanyám és a nővérem több mély tányért vásárolt nekünk a "román" piacon. Mondanom sem kell, hogy egyik sem felelt meg. Túl lapos, túl kicsi, túl szögletes... szóval egy sem volt igazi. Egyszer, amikor otthon voltunk, Mama nagy titokzatoskodva hívta be magával páromat a hátsó, "tiszta" szobába. Megmutatta neki ezt az öt tányért: Ebből már lehet rendeset enni? Lehet bizony! Azóta is használjuk őket.
A tányér alatt a terítőt nagyikám varrta nekem, amikor tanítani kezdtem. Nagyon sokat hímzett, de nekem csak ez az egy terítőm van tőle.

A recept:

Csontleves

50-60 dkg sertés vagy marha csont
2,5 l víz
3-4 sárgarépa
3-4 petrezselyemgyökér
1 nagy krumpli vagy 2 kicsi
1 közepes fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyemzöld
1 zellerlevél
darabka zeller
darabka karalábé
esetleg zöldpaprika

bors
ételízesítő (ha szükséges)

ha van:
egy rózsa karfiol
egy levél káposzta
egy-két marék zöldborsó
1 levélke maggi (lestyán)

cérnametélt

A csontot hideg vízben főni teszem. Ha felforrt, akkor a habját leszedem, lecsendesítem alatta a lángot. Úgy egy óra főzés után hozzáadom a megtisztított és feldarabolt zöldségeket. A krumplit, a hagymát és a fokhagymagerezdeket egyben hagyom. Ízesítem sóval, borssal, szárított petrezselyem és zellerlevéllel, ha van, akkor egy levélke maggit is teszek bele. Lassú tűzön főzöm addig, amíg a zöldség megfő, a hús pedig könnyedén leválik a csontról. Ezután leszűröm a levest. A tiszta lét visszateszem a gázlángra, és ha felfőtt, akkor hozzáadom a cérnametéltet. Személyenként egy marék tésztát szoktam számolni. A házi cérnametélt hajlamos ellopni a levet, ezért inkább kevesebb tésztát teszek a levesbe, vagy teszek félre csontlét, hogy legyen mivel felönteni a levest.
Nagymamám mindig Delikátos vízben külön főzte ki a "szakállgyalázó" tésztát, ahogy ő hívta. Én jobban szeretem, ha rögtön a levesbe főzöm bele a tésztákat.

A cérnametéltet Keresztanyu készítette.

2009. április 16., csütörtök

Megkezdődött

Végre újra itt van a tavasz! Sokat vártunk rá, de megérte. A kert tele van virágzó gyümölcsfával, a füvet a hétvégén vágta le a férjem, túl vagyunk a veteményezésen is. A borsó, hagyma, retek és saláta már megmutatja első levélkéit. A cukkini, a patiszon és az uborka ma került földbe, a kardvirág hagymákat is elraktam. Sok hely nem maradt. A palántok majd a beérett zöldségek helyére kerülnek.
És igen, megkezdődtek a kerti sütések, főzések is.

Szalonnasütéssel kezdtünk. A képen jól látszik, hogy nem valami nagyon divatos tűzrakóhelyünk van. Viszont nagyon praktikus! A téglákat szabadon lehet arrább rakosgatni, követve a szél irányát, és alkalmazkodni a nyárshoz, bográcshoz vagy éppen tárcsához. Az asztal szerepét téglákra rakott deszkák (laminált parketta) kapják.

Csülökpörkölttel folytattuk.

Csülökpörkölt bográcsban:

2 kisebb bőrös csülök 2x2 cm-es kockára vágva
1 kg hagyma apróra darabolva
piros paprika (legjobb a házi)

bors
köménymag
1 konzerv paradicsom
1-2 babérlevél
1-2 kanál zsír

A hagymát a zsíron megpirítjuk. Hozzáadjuk a megmosott, lecsöpögtetett húst és az összevágott csontot. Sózzuk, borsozzuk, majd kevés főzés után hozzáadjuk a paprikát és a többi fűszert is. (Bográcsban szigorúan csak a férjem főz. Ő úgy tanulta, hogy a paprikát nem a hagymához adja. Én lábasban a megpirított hagymára szórom a paprikát, és csak utána jöhet bármilyen hús.) Felöntjük annyi vízzel, hogy jól ellepje. Nem túl erős tűzön néhány órát főzzük. Közben időnként - főleg már a főzés vége felé - megkóstoljuk. A paradicsomot akkor adjuk hozzá, ha már majdnem megfőtt a hús. A vizet időnként pótolni kell.

Főtt krumplival, savanyúsággal és friss kenyérrel tálaljuk, lehetőleg kint a szabadban.



2009. április 15., szerda

Vannak még csodák, és csodálatos emberek


Ilyen nagyon fülig ér a szám! Ajándékot kaptam!!! Pár hete írtam egy könyvről, amit kölcsön kaptam, és amit nagyon szerettem volna. Akkor Lúdanyó felajánlotta, hogy szétnéz az antikváriumokban, hátha sikerül szereznie egyet. Sikerült neki!!! És ma már a saját könyvemet lapozgathatom! Nem győzök betelni vele!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!!

Vannak még önzetlen, segítőkész emberek! Köztünk járnak, élnek, dolgoznak és segítenek. Akkor, amikor nem várod, akkor egy-egy ilyen önzetlen tettel megmutatják, hogy lehet máshogy, lehet jobban, lehet emberibben. Ilyenkor visszakapod a hitet az emberekben, a jóságban, a mesékben...

2009. április 11., szombat

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!


Ezzel a nyuszi tortával kívánok mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket!

Az ötlet egy réges-régi Praktika magazinból származik. Az évfolyamot már nem tudom megmondani, mert csak a húsvéti csibe miatt eltett lap pihen a fiókomban. A torta szabásmintája is ezen a lapon van. Nagyfiam tegnap kitalálta, hogy most ne oroszkrémtortát süssünk, hanem ilyet. A szabásmintát tanulmányozva nem is tűnt nehéz feladatnak.

Egy kör alakú piskótalapra van hozzá szükség, és bármilyen tortakrémmel tölthető. A megtöltött tortából kell kikanyarítani a füleket:

A nyuszipofa kialakítása is a fantáziánkra van bízva. Nekünk ma a fiúkkal a fenti mű készült. Szerintünk nem is néz ki rosszul. Az íze pedig! Szóval finom lett!

2009. április 7., kedd

Bringázz a munkába!


Ez egy nagyon jó kezdeményezés! Nekem tetszik, regisztráltam is. Most a kollégákat agitálom. :) Amúgy is kerékpárral járunk dolgozni, nem csak a kampány idején:)
A kampány tegnap indult, de még bárki csatlakozhat, ha vállalja, hogy május 8-ig legalább nyolcszor kerékpárral megy munkába.
Én az eltelt két napban 12 km-t tekertem, megspóroltam 252 Ft árú benzint, és ha jól értem akkor 3 kg CO2-vel kevesebb került ma a levegőbe.




2009. április 5., vasárnap

Csőben sült csirkecombok zöldségágyon


Egyszerű, és finom. Gondolom egészséges is. Legalábbis sokkal egészségesebb, mintha a sült csirkét bő olajban sült burgonyával tálalnám fel. Én mégis azt szeretem benne a legjobban, hogy egyszerre készül a sült és a köret. A zöldségeket váltogatom. Ez azt jelenti, hogy mikor mi van a fagyasztóban, azzal gazdagítom az "ágyat". Ami nem maradhat el: a hagyma és a krumpli. A hagymától lesz egy kis rácos jellege az egésznek.

Csőben sült csirkecombok zöldségágyon

Személyenként egy csirkecomb (alsó, felső esetleg farrésszel)
1 kg krumpli karikára vágva
1 nagy fej hagyma
fél csomag mirelit zöldség (200 g) - lehet több is!
(legjobban a mexikói keveréket szeretem, de finom brokkolival is)

A csirkecombokat átnézem, ha szükséges megtisztítom, megmosom és papírtörlővel leszárítom. Befűszerezem hangulatomnak megfelelően. (Leginkább a Kotányi fűszerkeverékeket használom erre a célra. Mostanában nagy kedvenc a klasszikus grill fűszrekeverék.) Ezek után néhány órára félreteszem, hogy a pác alaposan átjárja a combokat.
A sütés előtt a krumplit megtisztítom, karikára vágom. Előveszem a kedvenc ovális kerámiatepsimet, és a krumplit az aljára halmozom. A tetejét megszórom mirelit zöldségekkel (borsó, kukorica, zöldbab, karfiol, répa, brokkoli - mi van otthon). A hagymát meghámozom, félbe vágom, és vékony karikákra szeletelem. A hagymát a zöldségek tetejére szórom. Az egészet enyhén sózom. A sóval vigyázni kell, a hús is fűszeres. Viszont egy kevés sóra szükség van. Óvatosan átforgatom a zöldségeket, majd a befűszerezett combokat a tetejére fektetem. Meglocsolom kevés olajjal. Tényleg csak éppen-éppen! Alufóliával szorosan lefedem, majd a hideg sütőbe teszem. Bekapcsolom a sütőt 200 fokra. Egy jó óráig fólia alatt párolom, majd ha a hús megpuhult a fóliát levéve pirosra sütöm a combokat. Mire a hús megsül, addigra a zöldség is pont jó lesz. Amikor a fóliát eltávolítom, akkor ellenőrzöm, hogy mennyi lé gyűlt össze az alján. Ha túl sok, akkor leszedek belőle.
A teljes elkészítési idő a zöldségek mennyiségétől, és a húsok nagyságától függően 2-3 óra.
Érdemes kipróbálni!

Gyerekkori ízek 1. - Kókuszgolyó


Étteremalakítás...

Palócprovence kezdett egy sorozatot, amiben gyerekkori ízekre emlékszik. Nagyon szeretem ezt a sorozatát! Annyira, hogy ezennel útjára indítom a saját gyerekkori ízek gyűjteményemet:)

Az első bejegyzés egyik kedvenc süteményemről, a dundun golyóról szól. A családi legendák szerint ezt a nevet tőlem kapta, bár nem emlékszem rá. Csak arra, hogy nagyon szerettem. De Anyu ilyet soha nem készített. Számára nem is volt sütemény semmi, ami sütés nélkül készülhetett. Így aztán kimaradt a keksztekercs, a csokiszálámi is. De Keresztanyám nagy mestere volt a dundun golyónak. Ezért minden náluk, vagy Mamáéknál tartott családi ünnepen ehettem kedvemre.
Az a kókuszgolyó, amit a Fiúkkal készítünk nagyon finom, de nem dundun golyó! Keresztapám ugyanis nem szerette a kókuszt. Ezért Keresztanyu kókusz helyett darált diót dolgozott a tésztába, és kristálycukorba forgatta a kész golyókat. Nálunk viszont a férjem nem szereti a diót, ezért a klasszikus kókuszos változatot szoktuk készíteni.



Kókuszgolyó

1/2 kg darált keksz
20 dkg kristály cukor
25 dkg margarin
2 evőkanál kakaó
20 dkg kókuszreszelék/darált dió
2 dl víz

A kekszet húsdarálón ledarálom, egy mély tálba teszem. A vízből és a cukorból szirupot főzök. ( A vizet forrni teszem, belerakom a cukrot, és addig forralom, amíg a cukor el nem olvad.) A margarint apróra darabolva a darált kekszhez forgácsolom, hozzáadom a kakaóport, a kókuszreszelék 2/3 részét (vagy a darált diót). Hozzáöntöm a cukor szirupot, és egynemű masszát gyúrok belőle.
Nedves kézzel apró golyókat formálok a masszából, meghempergetem a maradék kókuszreszelékben, illetve kristálycukorban. Tányérra sorakoztatom, és legalább 1 órán át hűvös helyen pihentetem.

A golyók készítése egyszerű, nagy sikerélmény az apró kezeknek is! Bátran vonjuk be a készítésbe a gyerekeket.