2009. április 5., vasárnap

Gyerekkori ízek 1. - Kókuszgolyó


Étteremalakítás...

Palócprovence kezdett egy sorozatot, amiben gyerekkori ízekre emlékszik. Nagyon szeretem ezt a sorozatát! Annyira, hogy ezennel útjára indítom a saját gyerekkori ízek gyűjteményemet:)

Az első bejegyzés egyik kedvenc süteményemről, a dundun golyóról szól. A családi legendák szerint ezt a nevet tőlem kapta, bár nem emlékszem rá. Csak arra, hogy nagyon szerettem. De Anyu ilyet soha nem készített. Számára nem is volt sütemény semmi, ami sütés nélkül készülhetett. Így aztán kimaradt a keksztekercs, a csokiszálámi is. De Keresztanyám nagy mestere volt a dundun golyónak. Ezért minden náluk, vagy Mamáéknál tartott családi ünnepen ehettem kedvemre.
Az a kókuszgolyó, amit a Fiúkkal készítünk nagyon finom, de nem dundun golyó! Keresztapám ugyanis nem szerette a kókuszt. Ezért Keresztanyu kókusz helyett darált diót dolgozott a tésztába, és kristálycukorba forgatta a kész golyókat. Nálunk viszont a férjem nem szereti a diót, ezért a klasszikus kókuszos változatot szoktuk készíteni.



Kókuszgolyó

1/2 kg darált keksz
20 dkg kristály cukor
25 dkg margarin
2 evőkanál kakaó
20 dkg kókuszreszelék/darált dió
2 dl víz

A kekszet húsdarálón ledarálom, egy mély tálba teszem. A vízből és a cukorból szirupot főzök. ( A vizet forrni teszem, belerakom a cukrot, és addig forralom, amíg a cukor el nem olvad.) A margarint apróra darabolva a darált kekszhez forgácsolom, hozzáadom a kakaóport, a kókuszreszelék 2/3 részét (vagy a darált diót). Hozzáöntöm a cukor szirupot, és egynemű masszát gyúrok belőle.
Nedves kézzel apró golyókat formálok a masszából, meghempergetem a maradék kókuszreszelékben, illetve kristálycukorban. Tányérra sorakoztatom, és legalább 1 órán át hűvös helyen pihentetem.

A golyók készítése egyszerű, nagy sikerélmény az apró kezeknek is! Bátran vonjuk be a készítésbe a gyerekeket.

2 megjegyzés:

Palócprovence írta...

De jó, örülök, hogy kedvet kaptál a "gyerekkori ízek"-hez! :))
Szeretem a kókuszos és a diós változatot is! :))

citromfű írta...

Én is nagyon szeretem mind a kettőt!

Jó hogy kedvet kaptam, mikor olyan élvezetesen írsz, hogy csak nyelek nagyokat!