2009. április 20., hétfő

A nagy csalódás


A saját levében által meghirdetett legújabb vkf! kiírását olvasva után rögtön tudtam, hogy az én kedves lábacskás poharaim lesznek a főszereplők. Azt is tudtam, hogy a Kicsitől kapott Lajos Mari szakácskönyvből fogunk választani receptet.
Sokszor átlapoztuk a könyvet, kerestük a tökéletes receptet. Végül a bajor krém mellett döntöttünk. Ezért: "Voltaképpen a legfinomabb vaníliakrém, amelyet jobbára illatos gyümölcsökkel, kávéval, csokoládéval, mindenféle földi jóval szoktak készíteni."
Mivel nagyra becsülöm Lajos Marit, számomra ez a megjegyzés volt a döntő.


Mint a címből kiderült nagy csalódás ért. Nem csak engem, a Fiúkat is. Igaz, a recept olvasásakor gyanús volt a zselatin mennyisége. Pont ennyit szoktam tenni az oroszkrémtortába. Márpedig ott nagyságrendekkel több krémet, és habot kell a zselatinnak "megfognia". Gyanakodtam, de mivel nagy tisztelője vagyok Lajos Marinak, hittem neki. Kár volt! A krém kemény, és élvezhetetlen lett. Sajnos. Pedig elég jól nézett ki:




A recept, és a tervezett "javítások":
1 tasak/6 lap zselatin 10 g - szerintem a fele is bőven elég!
1 vaníliarúd
csipet só
2,5 dl tej
4 tojás sárgája
100 g cukor
2 dl tejszín
4 db felezett őszibarack befőtt apróra vágva

A zselatint beáztatjuk 1/2 dl hideg vízbe, (a lapokat a csomagoláson feltüntetett módon felpuhítjuk). A vaníliarudakat felhasítjuk, majd a belsejéből kikapargatott péppel és egy csipet sóval a tejbe dobjuk és felforraljuk.
A cukorral a tojássárgákat habosra-fehéredésig keverjük. Vékony sugárban hozzáadjuk a tejet, visszaöntjük a lábosba, és mérsékelt tűzön, szüntelenül keverve sűrűsödésig keverjük (felforrnia nem szabad, mert összeugrik a tojás!) A forró krémhez keverjük, olvasztjuk a zselatint. (a lapokat jól kinyomkodjuk) Ha mégis csomóssá válna a krém, akkor tiszta edénybe szűrjük. (Ezt szerencsére megúsztam) A krémet hideg vízhűtőbe állítjuk, és gyakori keverés mellett kihűtjük. Amikor a krém "kötni kezd" a tejszínt kemény habbá verjük, és laza mozdulatokkal, több részletben a krémhez adjuk.

A feldarabolt őszibarackot a poharak aljába töltöttem, majd óvatosan rájuk öntöttem a krémet. 3-4 órára hűtőszekrénybe tettem, majd fogyasztás előtt tejszínhabbal és csokiforgáccsal díszítettem.

Legközelebb a zselatint az őszibarack befőtt levével áztatom be. Legalább dupla mennyiségű krémet készítek, ennyi zselatinnal/vagy jelentősen csökkentem a zselatin mennyiségét.

Ezért nem a lábacskás poharaim és a bajos krém szerepeltek ezen a vkf! fordulón.

5 megjegyzés:

Cukroskata írta...

Én is jártam már így. A családom évekig emlegette, hogy gumikrémet csináltam. :-)

KataKonyha írta...

Sajnos én is jártam már pórul Lsjos Marival:( Pont a SegítSütis kekszeim első két adagja maradt összeragadatlan, mert sok volt a mogyoró és kevés a nutella, meg egyébként is a sorrend sem volt rendben. Anyukámnak sem sikerült egy süteménye tőle, úgyhogy nem szentírás az ő receptje sem.

lúdanyó írta...

Kár a sok finomságért amit felhasználtál ehhez a bajos krémhez :(

The Chef Viki írta...

Lajos Mari hajlamos mellényúlni! 1-2 recepttel már én is megjártam, egy kalácsnál annyi tejet írt, hogy majdnem palacsinta lett, nem győztem lisztezni :-(

Sajnálom a csalódást :-(

citromfű írta...

Cukroskata, gumikrém? Ez tetszik:) Bár akkor biztos nem volt szórakoztató, cseppet sem...

Kata, Viki, nem mondanám, hogy megnyugtató, hogy mások is jártak pórul, de a lelkemnek azért könnyebb.

Lúdanyó, megnyugtatlak semmi nem ment kárba:) Azért elfogyott minden, csak nem volt olyan finom, mint ahogy készültünk rá.