2009. április 19., vasárnap

VKF! - XXIV. - Nagymamám tányérja(i)





A tányér(ok)
5 db van belőle. Naponta használjuk. Fogalmam sincs, hány éves lehet. Ma megnéztem az alját, a pecséten ez állt Pécs. Ennyi. A mai tányérokkal ellentétben nagyon jól viseli még a mosogatógépet is. Fénye, mintája nem kopott meg, pedig tényleg sokat használom.

A történet
A tányér a nagymamámé volt. Nem emlékszem rá, hogy valaha is láttam volna nála. Pedig azokat a tárgyakat, amiket szeretett rendszeresen elővette, mesélt róluk, használta őket. Hogy került akkor hozzám? Mikor férjhez mentem, a férjem elég sokat panaszkodott, hogy nincs egy tisztességes tányérunk, ő nem tud egy igazán jót enni, mert ezek a modern tányérok olyan kicsik, alig fér beléjük valami, ő pedig nem szeret kétszer szedni. Ennek aztán az lett a következménye, hogy édesanyám és a nővérem több mély tányért vásárolt nekünk a "román" piacon. Mondanom sem kell, hogy egyik sem felelt meg. Túl lapos, túl kicsi, túl szögletes... szóval egy sem volt igazi. Egyszer, amikor otthon voltunk, Mama nagy titokzatoskodva hívta be magával páromat a hátsó, "tiszta" szobába. Megmutatta neki ezt az öt tányért: Ebből már lehet rendeset enni? Lehet bizony! Azóta is használjuk őket.
A tányér alatt a terítőt nagyikám varrta nekem, amikor tanítani kezdtem. Nagyon sokat hímzett, de nekem csak ez az egy terítőm van tőle.

A recept:

Csontleves

50-60 dkg sertés vagy marha csont
2,5 l víz
3-4 sárgarépa
3-4 petrezselyemgyökér
1 nagy krumpli vagy 2 kicsi
1 közepes fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyemzöld
1 zellerlevél
darabka zeller
darabka karalábé
esetleg zöldpaprika

bors
ételízesítő (ha szükséges)

ha van:
egy rózsa karfiol
egy levél káposzta
egy-két marék zöldborsó
1 levélke maggi (lestyán)

cérnametélt

A csontot hideg vízben főni teszem. Ha felforrt, akkor a habját leszedem, lecsendesítem alatta a lángot. Úgy egy óra főzés után hozzáadom a megtisztított és feldarabolt zöldségeket. A krumplit, a hagymát és a fokhagymagerezdeket egyben hagyom. Ízesítem sóval, borssal, szárított petrezselyem és zellerlevéllel, ha van, akkor egy levélke maggit is teszek bele. Lassú tűzön főzöm addig, amíg a zöldség megfő, a hús pedig könnyedén leválik a csontról. Ezután leszűröm a levest. A tiszta lét visszateszem a gázlángra, és ha felfőtt, akkor hozzáadom a cérnametéltet. Személyenként egy marék tésztát szoktam számolni. A házi cérnametélt hajlamos ellopni a levet, ezért inkább kevesebb tésztát teszek a levesbe, vagy teszek félre csontlét, hogy legyen mivel felönteni a levest.
Nagymamám mindig Delikátos vízben külön főzte ki a "szakállgyalázó" tésztát, ahogy ő hívta. Én jobban szeretem, ha rögtön a levesbe főzöm bele a tésztákat.

A cérnametéltet Keresztanyu készítette.

3 megjegyzés:

lúdanyó írta...

Mintha csak az én nagymamám tányérját és levesét látnám :)

szazala írta...

Nálunk is van egy igazi régi mély tányér:)1 db,magában mintás fehér, amolyan igazi "emberléptékű".Egyszer az anyósomtól került ide,valami kóstolóval,de a férjem rögtön szólt,hogy ne küldjem vissza.

A levélke maggi,az lestyán akar lenni?Kaptam én is egyszer elültetésre,a gazdája vegetának hívta:)

citromfű írta...

Lúdanyó, ezt dicséretnek veszem:) Mármint, hogy mintha a nagyid levesét látnád. A legfinomabb húslevet a nagyik főzik...

Szazala, a levélke maggi az a lestyán akar lenni. Felénk is hívják vegetának is.