2009. május 30., szombat

VKF! XXV. - Burgonyás szelet

CukrosKata feladta a leckét. A jubileumi, 25. VKF! témája ugyanis rendkívül hétköznapi alapanyag, a krumpli. Éppen ezért izgalmas ez a kiírás! Alig várom a bloggertársak posztjait:)

Miközben számba vettem eddig publikált krumplis receptjeimet megállapítottam, hogy majdnem minden nagyágyúmat ellőttem már. Milyen jó lett volna erre a VKF-re megtartani a krumplis palacsinta, a betyáros, a paprikás krumpli, vagy a móling receptjét!
A burgonya ugyanis a paraszti konyha egyik legfontosabb alapanyaga. Nagyapám mindig azt mondta, hogy amíg krumpli van, addig nem halunk éhen. És milyen igaza volt! A burgonyából készülhet leves, köret, fő étel, saláta és édesség is.
Bizony, édesség! A burgonyás szelet valószínűleg nem autentikus paraszti étel. A receptre az egyik friss szerzeményemben bukkantam. (Örök hála érte Lúdanyónak!)
Már amikor megkaptam a könyvet nézegettem ezt a receptet. De túl merésznek tűnt. Krumpliból süti? Na ne! Mikor én azért nem sütök krumplis pogácsát, mert szerintem az sós sütemény, a férjem családjában viszont édeskés kelt tészta?! Aztán, ahogy teltek a napok, egyre inkább furdalta az oldalamat a kíváncsiság. Milyen lehet ez a burgonyás szelet? Addig-addig, míg megsütöttem:)
A fogadtatás vegyes. Aki nem tudja, hogy burgonyás tészta, annak egyértelműen finom. Aki tudja, azok véleménye megoszlik: Apu szerint ehető. A Kicsinek nem ízlik. Anyósom és a Nagy szerint finom. Anyukám azt mondja, hogy finomabb, mint ahogy várta, de a receptet nem kéri, köszöni... Nekem ízlik. Sőt, azt is tudom, hogy legközelebb milyen változtatásokkal fogom készíteni. Most ugyanis nem mertem az eredeti recepttől eltérni.


Burgonyás szelet
25 dkg liszt
25 dkg főtt, áttört burgonya
12 dkg zsír
12 dkg porcukor
1 egész tojás
1 sütőpor (ha lehet Váncza:))
fél csomag vaníliás cukor (ha lehet ez is Váncza:))
lekvár

Elkészítés (A Váncza szakácskönyvből szó szerint másolva):

25 dkg lisztet, 25 dkg főtt, áttört burgonyát, 12 dkg zsírral, 12 dkg porcukorral, 1 egész tojással, 1 csomag Váncza-sütőporral és fél csomag Váncza-vanilincukorral összegyúrunk. Felét a tepsi aljára egyenletesen szétnyomkodjuk, kéznél lévő ízzel fél ujjnyi vastagon megkenjük s a tészta másik részét ráhelyezve, villával megszurkáljuk. Forró sütőben sütjük. Sütés után négyzetes darabokra vágjuk és vanilin-szórócukorral bőven beszórjuk. Olcsó, kiadós, kedvelt gyermektészta.

Kiegészítések:
  • Nagyon lágy tésztát kaptam, szükség volt még kb. 4-5 kanál lisztre. (Persze ez a krumpli fajtájától is függ - gondolom.)
  • A tepsit zsíroztam, liszteztem.
  • A tésztalapokat próbáltam tepsi nagyságúra nyújtani. Rendesen alá kellett lisztezni, hogy ne ragadjon le!
  • Házi baracklekvárt használtam.
  • Nem főztem külön krumplit, hanem az ebédből kimaradt krumplipürét használtam. (Izgultam is, nehogy sós legyen a sütemény!)
  • Sajnos nem kaptam Váncza-sütőport, és Váncza-vanilincukrot. CBA márkájút használtam mindkettőből.





2009. május 28., csütörtök

Díjat kaptam:)


Díjat kaptam! Két helyről is! Renáta és Katakonyha is gondolt rám. Én meg jól meghatódtam... Szuper chef lennék? Én? A hagyományos receptjeimmel? A csúnyácska fényképeimmel? Katakonyha, Renáta nagyon szépen köszönöm!

Szépen indult ez a nap! És szépen is fejeződik be, mert most tovább kell adnom a díjat.

5 bloggert/blogot kell megneveznem, akiknek továbbadom a sapkát.

Nem nagyon követtem a díj útját. Ezért lehet, hogy olyanoknak is továbbküldöm, akik már megkapták:)

Gabah, Maszatkonyha, Lúdanyó, Napmátka, CukrosKata.
Indoklás is kell? Hm...

Gabah receptjeit, írásait nagyon szeretem. Élvezem ahogyan ír, ahogy az életet szemléli. A humora pedig, na arra már szavakat sem találok:)

A Maszatkonyha Zsuzsijával is elfogult vagyok. Ő volt az elő olvasóm, még a régi mannán, aki megjegyzést is írt. Neki köszönhetem, hogy felfedeztem a gasztroblogok világát. Mert a megjegyzés után megkerestem a blogját, belecsöppentem életem első VKF-jébe is, és rájöttem arra is, hogy a gasztroblog nem egyenlő a receptek leírásával.

Lúdanyó blogját is nagyon szeretem. Hétköznapi hozzávalókból varázsol fantasztikus dolgokat!

Napmátka. Ez nem lesz egyszerű. Az ő blogja számomra valami csoda! Olyan dolgokat készít, varázsol az asztalukra, hogy nem győzök tanulni. A fotói pedig gyönyörűek!

CukrosKata receptjeit is nagyon szeretem. Nem csak a receptjeit, a képeit is. Tőle is nagyon sokat tanultam, tanulok.

Több blogot nem neveznék meg, pedig annyi helyre tudnám még adni a sapkát!

2009. május 24., vasárnap

Cseresznyés pite


A hétvége nálunk a cseresznyéről szólt. Tegnap a nővéreméknél szedtünk egy "kevés" cseresznyét. Közben megtárgyaltuk az idő gyors múlását - a kis fa még most lett ültetve, úgy 15 éve, ki gondolta akkor, hogy ilyen hamar elröpül ez a pár év! A Fiúk gyakorolhatták a fára mászást, szedtek cseresznyét létráról, kőműves állásról, földről...
Itthon következett a válogatás, mosás, befőzés. A befőzést nem részletezném, mert én nagyon egyszerű módon, befőtt-tartósítóval teszem el az összes befőttet. Most szinte hallom a gasztrobloggerek felszisszenését:) Próbáltam én kérem sokféleképpen: ahogy Anyu szokta, ahogy Anyósom, a szomszéd meg a takarító néni bombabiztos tippjein is túl vagyok. A befőttjeim pedig sorra romlottak meg, vagy olyan puhák lettek, ahogyan én nem szeretem. Közben kiderült egy szalicil érzékenység is. Akkor próbáltam ki a Knorr tartósítóját. Bevált. Maradt. Mivel amúgy elég kevés boltban vett kész ételt fogyasztunk szerintem belefér.
Szóval tegnap este tíz után ott sorakozott szépen a szárazdunsztban mind a 19 üveg cseresznyebefőtt.

Ma folytatódott a projekt. Az ebédhez gyümölcstorta készült, a szokásos módon, csak cseresznyével raktam ki a tetejét.

Délután pedig megsütöttem életem első cseresznyés pitéjét!
Erre azért volt szükség, mert a gyümölcstortát mégsem lehet a kollégista Nagy dobozkájába pakolni. A dobozba olyan sütemény való ami nem krémes, eláll(hatna) néhány napig, és nem lesz tőle minden csupa maszat.
A pite alapja tejfölös piskóta lett. Ez könnyű tészta, ahhoz azonban mégis elég sűrű, hogy a cseresznyék ne üljenek le a tészta aljára.

Cseresznyés pite:
5 egész tojás
1 nagy tejföl (450 gramm)
35 dkg cukor
50 dkg liszt
1 sütőpor
1 csapott kávéskanál szódabikarbóna
kb. fél kg magozott cseresznye



A tojásokat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a tejfölt, és jól elkeverem. A lisztbe belekavarom a sütőport és a szódabikarbónát, majd apránként a tojásos-tejfölös masszához keverem.
Zsírozott, lisztezett tepsibe simítom, mint a piskótát. A tetején egyenletesen elosztom a lecsöpögtetett és gyengén kinyomkodott cseresznyét.
Közepes tűznél (160 fokon) pirosra sütöm. (Úgy negyven percig sült.)
A tepsiben hagyom kihűlni, ott is szeletelem fel.
A tetejét meg lehet szórni porcukorral, vagy akár olvasztott csokoládéval is meglocsolható. Nálunk ez most elmaradt.
Finom, kiadós sütemény! Azt hiszem más gyümölcsökkel is ki fogom próbálni.

A felső kép innen van.

2009. május 21., csütörtök

Ismét bodza

Nagy üzemben gyártom a bodza üdítőt:) A Fiúk pedig eltüntetik mind egy szálig. Tavaly próbálkoztam a bodza szörppel is. Finom volt, el is fogyott, de valahogy nem az igazi. Így idén maradt az üdítő.
Bevallom őszintén, az első 5 l-t emlékezetből készítettem. És hát... nem emlékeztem pontosan a mennyiségekre. Aztán meg a Fiúk türelmetlenek voltak, és nem bírták kivárni a néhány napos érési időt, ezért úgy 6-7 óra érlelés után elkezdték maguknak poharakba szűrni a nedűt. Mire észrevettem, már alig volt belőle valami. Ezek után pedig közölték, hogy így sokkal finomabb. Ki érti ezt? Mindenesetre a következő 30 l üdítőt már így kellett készíteni. Kevesebb citrommal, sokkal rövidebb érlelési idővel...
A 30 l azért nem egyszerre készült, hanem 10 literenként. Természetesen nem mi ittuk meg az egészet, ajándékozásra is került belőle.

Mindezt csak azért írom most le, mert megnéztem a keresőszavakat. Legtöbben most a bodza üdítőt keresik nálam. Lett is kicsike bűntudatom, hogy már nem is úgy készítem.

Íme a módosított recept (5 literes üvegre)
Bodza üdítő
Az üvegbe limonádét készítek, úgy, hogy ne legyen teljesen tele, még beleférjen a bodza virága és a felkarikázott citrom. Először a cukrot teszem az üvegbe, úgy 14-16 kanállal. A kanál nagyságától függ. Utána felöntöm kb 4,5 l vízzel. (Na most a kancsóm, amivel ezt a műveletet végzem, vagy nagyobb literesnél, vagy az üveg nincs egészen öt liter. Ezen most sokszor elgondolkoztam, mert csak négy kancsó vizet tudtam mindig az üvegbe önteni!) Ezután jön a citromlé. Meg a kóstolás. Hogy eltaláljam azt az állapotát a limonádénak, amikor már elég savanyú, de még elég édes is. Itt szükség szerint vagy kevés cukrot adok még hozzá (ha megszaladt a kezemben az üveg, és több citromlé került a lébe:)), vagy citromlevet. Ha megvan az ideális állapot, akkor jöhet a bodza. 3-4 szép, telt, kellően virágporos virágot lerázok, és bevallom, én meg is mosom. Ezután a megsikált, karikára vágott közepesnél nagyobb citromot felkarikázom, és a virágok tetejére teszem. Az üveget kistányérral lefedem.

Az egész műveletet délelőtt végzem, és az új módi szerint este már le is szűrik a Fiúk. (2 literes ásványvizes palackokba). Megjegyzem a Fiúk ilyenkor nagyon lelkesek (10 és 15 évesek). Sőt teljesen önellátóak. Egyedül a takarítás marad rám.
Tartósítószert nem teszek bele egyáltalán. Hűtőben egy hétig eláll. Ha marad belőle addig. Nálunk pillanatok alatt elfogy.

A képet innen vettem kölcsön.

Az eredeti bodza üdítő receptem itt található.

2009. május 17., vasárnap

Zöldborsóleves csirkeaprólékkal és csigatésztával

Egy igazi tavaszi leves. Akkor a legfinomabb, amikor minden hozzávaló friss benne. A borsó, répa, zöldség, a csirke... Igaz, olyankor a levesbetét grízgaluska.
Ez is anyósom receptje:)

Borsóleves csirkeaprólékkal

20-25 dkg zöldborsó
1 csomag friss leveszöldség (sárgarépa, petrezselyem)
1 kis zellerlevél
petrezselyemzöld
1 csirke "apróléka" (fej, nyak, lábak, ernyője, máj, zúza)
kb 2 l víz



A csirkeaprólékot beleteszem egy közepes méretű fazékba, felengedem kb. 2 l vízzel. Ha felforrt, akkor hozzáadom a megtisztított zöldségeket, a petrezselyem és a zeller levelét, a borsót. Sóval, borssal (esetleg ételízesítővel) ízesítem.
Ha a hús és a zöldségek is megfőttek, akkor belefőzöm a tésztát. Most éppen két marék házi csigatészta került bele. De szoktam készíteni házi tarhonyával, vagy grízgaluskával is.

2009. május 6., szerda

A tökéletes rántott csirke

Néhány nappal - na jó, már lassan két hete - Palócprovence a tökéletes rántott csirkéről írt blogjában. Akkor már tudtam, hogy hamarosan nálam is készül egy bejegyzés ugyan ezzel a címmel. Előző nap ugyanis megbeszéltük a barátnőmmel, hogy hamarosan hozza az esedékes csirkémet. Azt az igazi, háznál nevelt, sárga húsú csirkét, amit ők tartanak. Amit megnéztem napos korában, amikor tollasodni kezdett...

Első lépés:
Szombat reggel aztán megérkezett a két csirke. Összekötött lábbal, erősen tiltakozva a fejjel lefelé való szállítás ellen. A barátnőm anyukája viszont nem jött a csirkékkel! Ez azért nagy probléma, mert én nem vagyok hajlandó legyilkolni szegény ártatlan teremtéseket. Kicsit udvaroltam a férjemnek, aki nagy morgások között hajlandó volt elvágni a csirkék nyakát. Az első, és legnagyobb probléma tehát kipipálva.

Második lépés: kopasztás.
Ez sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közzé, de azért megteszem. Most még elégedett is voltam magammal, mert egy órán belül végeztem.
Nagyanyám mondaná, hogy gyakorlat teszi a mestert.
Nagyapám pedig csóválná a fejét, és még mindig azt mondaná, hogy "Na veled sem mennék el napszámban kopasztani..."


Harmadik lépés:
Bontás, darabolás. Ez már könnyebben megy, fagyasztott csirkén gyakoroltam eleget.


Negyedik lépés:
Hideg vízben való áztatás, hogy a víz kiszívja a húsból a vért.

Ezután jön - szigorúan csak másnap - a panírozás, és sütés.
Panírozni csak a "vastagját" szoktam: mell, szárny, comb, far. Az aprólékból borsó leves készül.


Panírozás: liszt, tojás, prézli (házilag készített: a száraz kenyeret húsdarálón ledarálom)

Sütés forró olajban.
Mostanában olajsütőben, lefedve, lassan, hogy a hús belseje is átpuhuljon.

És az eredmény:
Köretnek most mólingot és kukoricasalátát adtam hozzá.







2009. május 4., hétfő

Kukadiéta

Mostanában kevesebb időm van a számítógép előtt ülni. Megkezdődtek a kerti munkák, a jó idővel sokkal tovább tartózkodunk a friss levegőn. Többet járnak erre a hús-vér barátok, és mi is könnyebben mozdulunk ki itthonról. A suliban is megszaporodtak a programok.
Mindez nem mentegetőzés akar lenni, hanem csak igazolás - pedig mentegetőzés ez a javából. Szóval ezért kevesebb a bejegyzés a blogon.

Ráadásul ez megint nem főzős-receptes írás!

A virtuális postaládámban ezt a felhívást találtam:

Nulla Hulladék Nap a HuMuSz Házban! A HuMuSz 2009. május 9-én, 15 órától sötétedésig tartja Nulla Hulladék kampányának nyitóünnepségét. Aznap számos érdekes, ingyenes programmal (gyerekprogrammal is!) várjuk a környezetkímélőbb életmód iránt érdeklődőket (családostul) a HuMuSz Házban és kertben. Részletek a mellékelt plakáton.



Én - sajnos - nem tudok elmenni, mert elég messze élek a fővárostól. De hátha van valaki, aki tőlem hall erről a lehetőségről.

Innen indulva jutottam el a kukadiétához. Ez is egy olyan kezdeményezés, ami tetszik! Én indulok a "versenyen". Nem csak a nyeremények csábítanak, bár nem lenne rossz, ha a 16 éve használt biciklim helyett nyernék egy újat. Tetszenek a Humusz akciói. Tetszik, ahogy egy-egy problémára felhívják a figyelmünket.