2009. június 9., kedd

Gyerekkori ízek 2. - "szalakárés"


Mikor gyerekként kirándulni, vagy táborba mentem Nagyikám mindig "szalakárést" sütött. Nagyon szerettem! Sokáig elállt, szárazon is nagyon finom volt.
Mivel ez a hét, és az előző hétvége a kirándulásokról szól/szólt nálunk, szombaton én is megsütöttem. A recept Nagyitól van. Ezt a fajta "babapiskótát" nem kell pihentetni, rögtön a begyúrás után süthető.
Mivel elég nagy volt a család, egy-egy táborban pedig szintén sok gyerek található a recept hatalmas adag. De lehet felezni:)
Azért szalakárés, mert Nagyi mindig így mondta a szalalkálit. Egyszer, amikor engem küldött el a boltba, nem mertem elhozni a szalalkálit, mert nem tudtam, hogy az ugyan az. Aztán visszamentem érte:)

"Szalakárés"
6 egész tojás
20 dkg vaj vagy 8 dkg zsír
25 dkg cukor
4 dkg szalalkáli (2 tasak)
1,5 kg liszt
3 dl tej
cukrozott dió
tojásfehérje

Az egész tojásokat a vajjal és a cukorral habosra keverjük. A szalalkálit a 3 dl meleg tejben felolvasztjuk. (Vigyázni kell, mert könnyen kifut. Ajánlott nagyobb bögrében, vagy tálban végezni a műveletet. És itt lesz először büdös a konyhában. A szag a sütés végéig, illetve még néhány óráig velünk marad.)
A liszt felét hozzáöntjük a tejes szalalkálihoz, jól összekeverjük, és most hozzáadjuk a liszt másik felét, és a cukros-vajas keveréket.
Összegyúrjuk, gyúrólapon, vagy táblán jól kidolgozzuk. Kb. fél cm vastagra nyújtjuk, különféle formákkal kiszaggatjuk. (Gyerekként legjobban a madarat és a virágot szerettük. Mindig a szív és a csillag fogyott el utoljára.)
Cukrozott dióba forgatjuk, majd forró sütőben halványra sütjük. (Én a kiszaggatott formákat tojásfehérjével megkenem, és így forgatom kristálycukorba. A család nem szereti a diót. Sajnos.)
Nagyon sokáig eláll. (Ha hagyják. )

Amíg a tészta langyos a szalalkáli szaga nagyon érzik rajta, benne. Ezért csak a teljes kihűlés után fogyasztható.

Sütés után szükségünk lesz alapos szellőztetésre!

4 megjegyzés:

lúdanyó írta...

A nagynéném sütött ilyet és nagyon szerettem :) És tényleg nagyon büdös van sütés közben :))

Palócprovence írta...

Milyen régen ettem ilyet! :))

fülike írta...

Brühühű!
Én egyszer a suliban szerzett recept alapján megcsináltam a legkisebbel. De olyan kegyetlenül fodrászbüdös volt, hogy kidobtuk az egészet.
Ezek szerint ez egy normális kísérő?
És az íze nem lesz olyan pocsék, mint a szaga? A suliban nem volt büdös. Azt hittem, én rontottam el.
Lehet, hogy most megint felbátorodok, és megpróbálom.

citromfű írta...

Tényleg nagyon erős ammónia szag van sütés közben. De ha kihűlt a süti, akkor már nincs semmi szag.
Fülike, nem rontottál el semmit, ez természetes velejárója minden szalalkálival készült tésztának.
Lúdanyó, Palócprovence, remélem kedvet kaptatok a sütéshez:)