2009. július 20., hétfő

Blogszünet!


A zsannamanna blog tatarozás miatt bizonytalan ideig zárva.
No nem a blogot újítom fel, bár azt is tervezem, hanem a lakást. Ha készen lesz jelentkezem. Addig is mindenkinek jó főzést, szép nyarat, jó blogolást!

A képet a mindenkilapja.hu-ról vettem kölcsön.

Otthon főzni, vagy készet venni?

Pár hete elindult egy mozgalom a gasztro blogokon, ami az otthoni, zacskók és porok nélküli főzést hivatott népszerűsíteni.
"Hivatalosan" a mozgalom ezzel a bejegyzéssel indult útjára. Sokan csatlakoztunk Maxhoz, Trinityhez, Garffykához és Shef Vikihez. Sokan vagyunk, akik úgy gondolják, hogy finomabb az otthon készült étel. Nem csak finomabb, hanem táplálóbb is. Lehetne ezt még ragozni, de azt hiszem ezt már megtették elég sokan.
Személy szerint én sem értem, hogy miért jobb a zacskós gyümölcsleves, az üveges szósz vagy a sok rafinéria alap. Legjobban a gyors vacsorák a sütőből reklámok akasztanak ki. Semmivel nem tart tovább egy tepsis krumpli elkészítése zacskós hozzávalók nélkül, mint velük. Rosszul esett, amikor tavaly egy nyaralás után úgy kaptam vissza a Kicsit, hogy azt a gyümölcslevest nem volt hajlandó megenni, amit én főztem, csak a zacskós változat ízlett neki, amit csak tejbe kell keverni, és hűteni. Egy évembe került leszoktatni róla. Illetve egy év tartós NEM megvétele a bizonyos zacskónak. Most már nem emlegeti, szerencsére. Van helyette más heppje. Valahogy majd csak leszokik arról is.

De: tegyük a szívünkre a kezünket! Sose fordult elő egyikünkkel sem, hogy "zacskóból" főzött? Na ugye! Szerintem itt is a mértéken van a hangsúly. Mert egyszer-egyszer előfordul, hogy ihlet hiányában, vagy idő hiányában vagy ötletgyűjtés céljából megkóstolja az ember a mű kajákat. És olyan is van, amikor az ember lányának egyszerűen nincs ereje újra kezdeni a főzést. Mert mondjuk kitört a fazék füle, a leves kiborult a frissen meszelt falra, felsikált kőre... Amikor azt mondja élete párjának, hogy csinálj, amit akarsz! És kerül valahonnan fagyasztott krumpli, csibefasírt, amit már "csak" meg kell sütni és meg kell enni.

Engem tulajdonképpen a zacskóból főzésnél jobban felháborít a sok fagyasztott készétel. A múltkor Békéscsabán a Tescoban háromszor is megnéztem, hogy jól látom-e amit látok: fagyasztott nokedli, kis tálcán. El nem tudom képzelni, hogy ezt ki veszi meg? És miért?
No meg a most divatba jött házhoz szállításos ebédek. Szerintem ablakon kidobott pénz.

Mégis, nem akarok kivont karddal, keresztes lovagként agitálni. Egyrészt, mert szabad országban élünk, mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja. Másrészt mert én is nagyon nehezen viselem, ha valamit rám akarnak kényszeríteni. Szerintem egy gasztro blognak annyi a szerepe, hogy megmutassa van más alternatíva is.

Gondolom, aki ezeket a műkajákat fogyasztja nap mint nap, el sem tudja képzelni, hogy milyen egy étel valódi íze. És azt is feltételezem, hogy azért választja ezeket az ételeket mert nem szeret főzni. Sajnálja a ráfordított időt, energiát. Márpedig ha valamit nem szeretünk, és mégis nap mint nap el kell végeznünk, hát... abból nem lesz énekes halott.

A magam részéről használom a Gyorsan finomat címkét, próbálok elkészítési időt és bekerülési költséget írni. Ha lesz a mozgalomnak logója kiteszem a blogra. Belinkelem oldalra azokat a blogokat, bloggereket akik csatlakoztak. És nagyon reménykedem benne, hogy lesz blogonként egy-két olvasó, aki kedvet kap a főzéshez!



2009. július 12., vasárnap

Zsömle




Erről a zsömléről már írtam. A recept itt található. Most csak néhány képet hoztam.

Annyi változás van az eredeti recepthez képest, hogy dupla adag tésztával dolgozom, de most is csak 16 zsömlét készítek. És kézzel dagasztom be a tésztát.

A héten ráérő időben ezzel "szórakoztam":


12 üveg sárgabarack befőtt (tasakos tartósítószer), 12 üveg sárgabarack lekvár (főzve!) reszelt alma télire -ebből az egyik már sajnos fel is forrt:( és savanyúság, szintén tasakos tartósítószerrel.

2009. július 11., szombat

10 kedvenc növényem

A napokban Belly keresett meg azzal a kérdéssel, hogy mi a 10 kedvenc növényem. Először azt gondoltam, hogy na erre könnyű lesz válaszolni. Aztán kirderült, hogy mégse. Nem írtam listát, de folyamatosan ezen járt az agyam.

Most ez a Top 10 növény nálam:

  1. diófa: Ez lehet, hogy meglepő, mert alig szerepel dió a receptjeim között. Én nagyon szeretem a diót is, nem csak a fát, de teljesen egyedül vagyok ezzel a családban. Viszont van 3 diófám:) Az egyik már elég nagy ahhoz, hogy árnyékot tartson a konyha ablakára. Ezen lóg a madáretető is.
  2. meggy: A meggy számomra a gyümölcs.
  3. orgona: Legkedvesebb virágom. Imádom az illatát!
  4. napraforgó: Vidám, kedves, jó ránézni. Magja télen a madaraim kedvenc csemegéje.
  5. : A frissen vágott fű illata, színe, ahogy a talpamat csiklandozza:)
  6. búza: Tavasszal a harsogó zöld színe, nyáron a szőke búzamezők hullámzása
  7. kardvirág: Egyszerűen szép.
  8. cukkini: Azért, mert olyan sokféleképpen használható. És mert még nálam is megterem:)
  9. vadvirágok: Így egyszerűen az összes. Szeretem őket, és kész!
  10. citromfű: Kell ezt magyarázni?

Nem adom senkinek tovább a kérdést, mert nem tudom, hogy ki nem kapta még meg.

2009. július 10., péntek

Vaj készítése házilag

Ez most nem recept, csak egy emlék, vagy inkább családi legenda. Amikor ma délben beléptem a gasztroblog.hu-ra, ez a cím fogadott:


Viktor, aki a kérdést feltette persze rögtön válaszol is rá. Nekem pedig eszembe jutott az a sokszor hallott történet, ami még az én születésem előtt esett meg a szüleimmel.

Vidéki fiatal házaspár Budapestre készül néhány napra rokon látogatóba. Van egy Pannónia motorjuk, természetesen azzal utaznak. Jó vidéki szokás szerint mindenféle finomságot visznek a pesti rokonoknak: csirke, kacsa, krumpli és egy üveg házi tejszín. Valahonnan a Román-Magyar határ mellől indulnak a nagy útnak. Az út hosszú, nem is a legjobb (pedig nem mostanában játszódik a történet, hanem úgy a hatvanas évek közepe felé). Néhol még macskaköves is. Főleg a fővárosban. Na, ki találja ki, hogy mi lett a tejszínből mire megérkeztek? Természetesen vaj.
Hát így is lehet házilag vajat készíteni! Csak egy régi motor, néhány száz kilométer rossz út, és egy üveg házi tejszín kell hozzá.

A képet innen vettem kölcsön.

Hamarosan hozom a Top 10 növényt is, kisdobos becsszó!

2009. július 9., csütörtök

Díj

Ezt a díjat még tegnap kaptam Szepykétől. Nagyon örültem neki. Elsősorban azért, mert Szepykétől kaptam...

A díjjal persze kötelezettségek is járnak:
1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Linkeld ki azt, akitől kaptad.
3. Nevezz meg legalább 3 blogot.
4. Hagy üzenetet a díjazottaknak a díjukról.

Nos, ami az első két pontot illeti, azt hiszem rendben:)

Most jön a harmadik pont.
Nevezz meg legalább 3 blogot, akiknek továbbadod a díjat. Mindig ez a legnehezebb. Továbbadni, de csak néhány embernek a sok kedvenc közül. Az én három választottam:


Képzeljétek, mi történt!

Az este díjat kaptam Szepykétől. Nagyon örültem neki. Éppen készültem továbbküldeni, amikor Párom felugrott a fotelből, furcsán kezdett viselkedni. Pár perc elteltével kiderült, hogy az ebédlőben kigyulladt egy vezeték a falban. Kb. fél óra elteltével ott tartottunk, hogy elektromos tűz elhárítva, lakás egyik felében nincs áram. Pár perc múlva az is kiderült, hogy a másik felében ugyan van áram, de se net, se tv, se telefon nem működik. Reggel fény derült arra, hogy a kábel szolgáltatónál történt valami hiba, sehol nem volt sem televízió, se telefon se internet a környéken, akik ezzel a szolgáltatóval szerződtek...

Ma délelőtt 10 óra körül állt helyre a rend. Ekkor tudtuk elérni a biztosítót is. Majd jönnek...

Annyi kérdés van bennem! Mi lett volna, ha nem vesszük észre rögtön, hogy szikrázik a vezeték? Ha akkor történik, amikor alszunk? Ha a páromnak nincs annyi lélekjelenléte?

2009. július 7., kedd

Foszlós tejes kalács kakaóval és mazsolával


Figyelem, nem kezdőknek való recept!
Nem kezdőknek való, mert szerepel benne az a kifejezés, hogy annyi liszt, amennyit felvesz. Mikor először hallottam ezt anyósom szájából, na akkor nagyon ideges lettem. Aztán a mama megmutatta a gyakorlatban, hogy bizony hiába ír a recept 1 kg lisztet, ha az nem elég. Ragad a tészta, ahelyett, hogy szépen szuszogva cuppanna és leválna az ember kezéről meg a tál oldaláról... Ilyenkor nincs mese, adni kell még hozzá lisztet. Mennyit? Hogy a tészta olyan legyen, amiről az ember lánya még a kelesztés előtt tudja, hogy na ez most iiiigen! A mai kalács ilyen lett! Mikor a gyúrólapról átemeltem a kelesztőtálba, már akkor tudtam, hogy ez a kalács igazi kalács lesz.

A fénykép(ek) minőségéért elnézést kérek. Mobiltelefonnal készült. A gép ismét vacakol. (Bár el kell ismerjem, hogy a többi képem sem sokkal jobb.) Az viszont látszik a képen, hogy szépen megkelt, hatalmasra nőtt... és hogy ismét türelmetlenek voltunk. Nemhogy kihűlni nem volt ideje, de még forró volt, amikor megvágtuk. A kalácsra nézve ez bűn. Valószínűleg a gyomrunknak sem tesz túl jót, meg este jönnek majd a rémálmok, de olyan illata volt, hogy meg kellett kóstolni:)


Foszlós tejes kalács mazsolával és kakaóval

1 l tej
1 -1,5 kg liszt (azaz amennyit felvesz!)
1 csomag friss élesztő
8 dkg zsír
6 evőkanál cukor
1 nagy csipet só
1 evőkanál kakaó
1 csomag mazsola
a kenéshez 1 tojás

1 dl langyos tejben egy csipet cukorral megfuttatom az élesztőt. A maradék tejet meglangyosítom, feloldom benne a cukrot, a sót és a zsírt. Nagy tálba öntöm az élesztőt, 1 kg lisztet, hozzáadom a langyos tejet és elkezdem összegyúrni. Folyamatosan adagolom hozzá a lisztet. (Sima B55-ös lisztet használok hozzá.) Rugalmas, de nem ragadós állagot kell elérni. A gyúrást egy idő után lisztezett gyúrólapon folytatom. Ha a tészta már jó, akkor hólyagos lesz, és finoman cuppog gyúrás közben. A kész tésztát elfelezem. Az egyik felét lisztezett tálba teszem. A másik felébe belegyúrok egy evőkanál kakaót, majd egy másik lisztezett tálba teszem. Tiszta konyharuhával letakarom a tálakat, és langyos helyen háromszorosára kelesztem a tésztákat.
Ha megkelt mindkét tésztát megfelezem, a darabokat tepsi hosszúságúra nyújtom. A fehér tésztákat megszórom mazsolával, majd szorosan feltekerem. A barna tésztákat is elnyújtom, szintén feltekerem. Ezután egy fehér és egy barna tésztát összefonok, átemelem a zsírozott tepsibe. Így járok el a másik két tésztával is. A kalácsok tetejét egy felvert tojással megkenem.
Bekapcsolom a sütőt 200 fokon. A tepsit a tűzhely tetejére teszem, és még kb. fél órát kelesztem sütés előtt a kalácsokat. (Lehet, hogy nem kell neki fél óra. Az a fontos, hogy duplájára keljenek.)
Forró, gőzös sütőben kezdem el sütni. (Gőzös sütő: a sütő aljába egy kis lábosba vizet teszek. E fölé teszem be a tepsit, benne a kalácsokkal.) A sütő hőfokát mérsékelem 180 fokra. Pirosra sütöm a kalácsokat.
Mi ma este csak magában ettük. Holnap lekvárral jön a folytatás:)

2009. július 6., hétfő

Bögrés cukkínis sütemény


Igen, sütemény cukkíniből:) Tudom, nem én vagyok az első, aki édes süteménybe keveri a cukkínit. Recepteket is néztem, többet is. Aztán mégis az első ötletnél maradtam. Van egy jól bevált bögrés sütemény receptem. Azt variáltam át cukkínire.
Elkövettem azonban egy hibát. Ugyan kisebb adag tésztával dolgoztam, a tepsit viszont nem cseréltem kisebbre. Ezért lett ilyen vékonyka.


Bögrés cukkínis sütemény (2dl a bögre űrtartalma)


3 tojás
1 bögre cukor
1,5 bögre liszt
0,5 bögre étolaj
1 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál kakaópor
1 közepes cukkíni
1 sütőpor


A lisztet a sütőporral elkeverem. A tojásokat a cukorral habosra keverem, hozzáadom az olajat, a fahéjat és a kakaót. Belekeverem a lisztet.
A cukkínit meghámozom, negyedekbe vágom, magjait kikaparom, és nagy lyukú reszelőn belereszelem a tésztába. Még egyszer jól összekavarom.
Zsírozott, lisztezett tepsibe öntöm. Előmelegített sütőbe (200 fok) tolom a tepsit. 5 perc elteltével 180 fokra mérséklem a hőmérsékletet.
Körülbelül 30 perc alatt megsül. (Tűpróba!)

Könnyű, napokig puha sütemény az eredmény. Igen, napok múlva is puha. Ezt most onnan tudom, hogy a sütit még szombaton sütöttem. Aztán úgy alakult a hétvégénk, hogy előbb kerti partin voltunk, vasárnap a szüleimnél, este pedig Neoton koncerten. Megtörtént az a csoda, hogy nálunk 3 napig tartott egy sütemény:)

2009. július 4., szombat

Lovely blog

Ezt a díjat Palócprovence küldte nekem! Köszönöm szépen!


A díjjal persze kötelezettségek is járnak.

A szabályok:

- Tedd ki a díjat a blogodba!
- Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat!
- Jelölj meg legalább 7 blogot!
- Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál!


A szabályokat felrugva én is csak egyetlen helyre adnám tovább a díjat. Mégpedig Sárosdi Virágnak. Mindenkit megnyugtatok, hogy ezzel három helyre is került a díj: 8 éhes száj blogja, Virág kacatos blogja, és a fejlesztő blog: Jócsontblog.
Én először a Jócsontbloggal találkoztam, innen jutottam el a másik két bloghoz. Nagyon szeretek Virág blogjaiban nézelődni.

2009. július 3., péntek

Cukkini krémleves

Folytatjuk az ismerkedést a cukkinivel. Már másodjára főztem belőle krémlevest majdnem a sógornőm receptje alapján. Csak majdnem, mert a Fiúk a töltött káposztán és a kovászos uborkán kívül köszönik, de hallani sem akarnak a kaporról.




Cukkini krémleves:

1 nagyobb, vagy két közepes cukkini
2 nagy krumpli (vagy négy kicsi)
fokhagyma

bors
csipet majoránna (vagy egy kis csokor kapor)
1 pohár tejföl (175 g)
10 dkg sajt
pirított kenyérkockák (vagy levesgyöngy)

A cukkinit vékonyan meghámozom, negyedekbe vágom, magjait (ha szükséges) kikaparom, majd kb. 1 centis kockákra vágom. A krumplit is meghámozom, és hasonló darabokra vágom. Hozzáadok 3-4 gerezd fokhagymát apróra vágva. Felöntöm 1 - 1,5 l vízzel. (Annyi vizet adok hozzá, hogy egy jó ujjnyira ellepje a zöldségeket.) Sózom, borsozom és hozzáadok még egy nagy csipet majoránnát. Addig főzöm, míg a cukkini és a krumpli megpuhul. Ekkor leszűröm egy másik fazékba a levet, amit visszateszek forrni. A főtt zöldségeket botmixerrel pépesítem, és visszateszem a főzőlébe. Felforralom. A tejfölt elkeverem egy kevés levessel, majd a leveshez adom, és még egyszer felforralom. Megkóstolom, ha szükséges utána ízesítem.
A sajtot és a kenyérkockákat/levesgyöngyöt külön tálalom, mindenki ízlés szerint adhat a leveshez.




2009. július 1., szerda

Almaleves

Tegnap írtam a bőtermő almafánkról. Az almás lepény készítését már leírtam egy éve. Almalevesről viszont még nem esett szó.

Az almaleves talán a világ legegyszerűbb levese. Minden fajta almából lehet készíteni. Télen, nyáron...

Almaleves:

alma amennyi van (tényleg nem mértem még le soha!)
víz
cukor (az alma savanyúságától függően)
darabos fahéj
szegfűszeg
liszt/pudingpor
tejföl/tej
csipet só

Az almákat meghámozom, feldarabolom falatnyi kockákra. Közben a férges, sérült vagy ütődött részeket kivágom. Az alma darabokat megmosom, alkalmas fazékba teszem. (A fazék nagysága az alma mennyiségétől függ. Mostanában erre a célra a legnagyobb fazekamat használom.) Felöntöm annyi vízzel, hogy jó két ujjnyira elfedje az almát. A teatojásba teszem az egész fahéj darabokat, a szegfűszeget, néha szegfűborsot is. (Így a Kicsi is megeszi a levest, mert nem talál "bizonyítékokat", hogy megint a fa alatt főztem.) Főni teszem a levest. Megy bele egy nagy csipet só és cukor. A cukor mennyisége az alma savanykásságától függ. Első körben 3 evőkanál cukrot adok a leveshez, aztán majd kóstolgatás során kialakul a végleges íz. Mi kicsit savanykásan szeretjük. Ha az alma megpuhult, akkor behabarom a levest. Mostanában pudingporral és tejjel dolgozom. Egy deci vízhez adok egy vanília vagy tejszín pudingport. Mikor melyik van otthon. Hozzáöntök még 2 dl tejet, és összerázom. (Mix-fix) Mikor csomómentes, akkor a leveshez öntöm. Újra felforralom, majd hűlni teszem. (Vízfürdő) Hűlés közben még megkóstolom, ha szükséges, akkor cukorral, őrölt fahéjjal esetleg citromlével ízesítem.