2009. augusztus 30., vasárnap

Rongyos almás

Nem érem utol magam. Elvesztem. Segítség, valaki találjon meg végre!

Tulajdonképpen jó, hogy elvesztem. A következő tanévben harmadikos osztályom lesz. Mióta tudom, a netet bújom, tanmeneteket, vázlatokat keresgélek. Meg persze mosok, főzök, takarítok (háztartási robotgép vagyok).

A blogra alig marad időm. Most is egy régi receptet hoztam, ami már úgy egy hónapja figyel a gépen. Mese almásként kaptam. Én átkereszteltem rongyos almásra, mert annyira lágy a tésztája, hogy a tetejét még sose sikerült egy darabban elnyújtanom. Amikor az első tepsit készítettem, megfogadtam, hogy na ezt aztán soha többet! Én nem bosszankodom itt, van nekem jól bevált kelt almásom. Aztán megsült, megkóstoltuk. Persze, hogy megsütöttem! Többször is már azóta:)


Rongyos almás:

30 dkg liszt (inkább 40!)
25 dkg margarin
20 dkg cukor
1 sütőpor
1 tojás
1 kg alma (lehet több is!)
cukor
őrölt fahéj
búzadara
kenéshez 1 egész tojás

Az almát meghámozom, nagy lyukú reszelőn lereszelem. Megszórom kevés cukorral, és őrölt fahéjjal, majd pihenni teszem, amíg a tésztát elkészítem. (A cukorral óvatosan bánjunk, mert a tészta nagyon édes.)

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd kétfelé vesszük. (A lisztet nagyon keveselltem. Először - óvatosságból - ragaszkodtam a recepthez. Nagyon lágy tésztát kaptam. Ezért adtam még hozzá lisztet, nem is keveset. Túl sokat viszont nem mertem. Másodjára már 40 dkg liszttel dolgoztam, de még így is elég lágy masszát kaptam.)
A tészta egyik felét gyúrólapon tepsi nagyságúra nyújtjuk. Ha sikerül. Bevallom, én a tésztát a zsírozott tepsiben kézzel egyenletesen szétnyomkodom. Ezután megszórom bőven búzadarával. Az almát levéből kicsavarva egyenletesen elosztom a tészta tetején, ismét megszórom kevés búzadarával.
A tészta másik felét elnyújtom, és az almára fektetem. (Na ez volt az, ami nekem egyszer sem sikerült! Tenyérnyi darabokat sikerült csak egyben elnyújtani. Ha ennél nagyobb darabbal próbálkoztam, akkor szakadt szét a tészta, amint át akartam emelni a tepsibe. Így a lepény teteje ilyen kis darab tésztákkal lett kirakva. Úgy nézett ki, mint valami patchwork takaró! Ami csak első pillanatban volt zavaró. Mire lekentem a tészta tetejét tojással, már inkább érdekesnek, rusztikusnak hatott az egész. Mikor megsült a tészta különleges volt. Feldarabolva pedig egyáltalán nem látszott rajta, hogy rongyos.) A tészta tetejét egy gyengén felvert tojással megkenem. Előmelegített sütőben 180 fokon pirosra sütöm. (Tűpróba)

Nagyon finom, bár elég édes sütemény.
A fenti adag egy kisebb tepsire való. Ha valakinek nagy méretű gáztepsije van, mint nekem, akkor nyugodtan próbálkozhat dupla adag tésztával.



2009. augusztus 29., szombat

A múlt kincsei - csuklószorító

Gondolnátok, hogy a képen látható csuklószorító nagyjából ötven éves? Még apósomé volt. Valódi bőrből készült. Persze akkoriban mi másból is készülhetett volna? Jól bírta a használatot, jól bírta a mellőzést. Vagy 30 évet pihent egy fiókban, majdnem elfelejtve. Aztán a nyáron a Nagy címerezni járt. Fájt a keze. Anyósom pedig előkapta apósom csuklószorítóját a fiókból. Egy kis ápolás után (igen, a jól bevált babaolaj) puha lett, rugalmas és maradéktalanul ellátta a dolgát.

Szeretem az ilyen egyszerű, célszerű és használható dolgokat. Szeretem, hogy csak egyvalamit tud, de azt tökéletesen, évtizedekig.





2009. augusztus 23., vasárnap

Feketeerdő torta

Nálunk augusztus végén torlódnak a névnapok. A családon belül rajtam és a Kicsin kívül ilyenkor mindenkinek van valami ünnepelni valója. Két héten belül 6 névnap és 1 születésnap vár ránk.

Tegnap mi ünnepeltünk. Nem voltunk túl sokan, igazán csak a legszűkebb család, mégis 22 főre terítettem. A menü csontleves, marhalábszár pörkölt, savanyúság. Sütöttem még úgy 2 kg pogácsát. Volt némi linzer. (Ezt még anyósom névnapjára sütöttem, de nem fogyott el. Kicsit túlméreteztük az adagot a mamával.) Anyukám csoki tortát hozott.
Az elmaradhatatlan oroszkrémtorta elmaradt, most feketeerdő torta volt helyette. Hogy biztosan elég legyen a sütemény készítettem még egy csoki bombát is. Csak úgy, vésztartaléknak. Na ez lett a legkapósabb. Annyira, hogy még fénykép sem készült róla. Sőt, kiborítva, díszítve én nem is láttam! Mire kiértem a vendégekhez alig három szelet bomba árválkodott a tálcán:)

A feketeerdő tortához félve kezdtem hozzá. Van itt nálunk egy remek cukrászda, ott nagyon finom feketeerdő tortát sütnek. Soha eszembe sem jutott, hogy ezt a tortát itthon is elkészíthetném. Igen ám, de miután bevásároltam az oroszkrém tortához, ami nálunk a hagyományos ünnepi torta, a család közölte, hogy jobb lenne valami más torta, mert ezt már kicsit megunták. Ekkor kezdtem el a feketeerdő tortán gondolkozni. A recept a Szalay Kiadó 1 millió menü című könyvéből van.


Feketeerdő torta

1 kakaós piskóta:
8 tojás
8 evőkanál cukor
8 evőkanál liszt
2 evőkanál kakaópor
1 késhegynyi sütőpor
kevés citromlé

Krém:
3 dl meggylé
1 vaníliás pudingpor
6 dkg cukor
20 dkg meggybefőtt
2 evőkanál zselatin
6 dl tejszín
2 evőkanál cukor

Díszítés:
tejszínhab
csokoládé forgács
meggybefőtt


8 tojásból kakaós piskótát sütöttem a szokásos módon. A liszttel együtt 2 evőkanál kakaót is kevertem a tojásos masszához.

A kihűlt piskóta alapot 3 részbe vágtam. (Illetve a férjem.)

Egy üveg meggybefőttet lecsöpögtettem, kimagvaltam. A befőtt levére szükség lesz a krémhez!

A krém készítése:
A meggylét a pudingporral és a cukorral folyamatosan keverve nagyon sűrűre főzzük. A tűzről levéve hozzákeverünk 20 dkg magvalt meggybefőttet, majd félre rakjuk hűlni.
A zselatint 1 dl vízben feloldjuk, majd addig melegítjük, amíg teljesen felolvad. Forralni nem kell! A tejszínből a cukorral kemény habot verünk. (Szerintem a legjobb erre a célra a Hullala tejszín. Sokkal több habot képez, mint más tejszínek. Soha nem csomósodik össze, és a tortákból sem folyik ki.) A zselatint óvatosan a tejszínhabhoz keverjük.
A szakácskönyv szerint a meggyes krémet és a tejszínhabot külön-külön habzsákba téve felváltva, körkörösen kell a piskótára nyomni, úgy hogy a tejszínhabból maradjon a torta tetejére, és oldalára is.
Mi két kanál segítségével váltakozva a piskótalapra rétegeztük a krémeket. A tejszínhab harmadát hagytuk meg a torta bevonására. (Azért használom a mi kifejezést, mert nálunk a tészták csinosítása a férjem dolga. Neki ugyanis van türelme az aprólékos díszítéshez, nekem pedig nincs.)
A torta tetejére egy fél tábla étcsokoládét forgácsoltam. Tálalás előtt a szeletek helyét tejszínhab rózsákkal kijelölte a férjem. :) A rózsák tetejére egy-egy szem magvalt meggybefőtt került.

Szerintetek hogy kell helyesen írni? Fekete-erdő torta, vagy feketeerdő torta?



2009. augusztus 10., hétfő

Kaukázusi kefir - házilag


Kefirgombát kaptam!
Bevallom, én eddig még nem is hallottam róla. Sőt, már két hete gondoztam a gombát, úgy, ahogy a nővérem okított, mikor eszembe jutott rákeresni a dologra a neten. Meglepődtem nagyon, hogy 2000-ből is találtam a témával kapcsolatos topikokat, oldalakat. Sőt, ennek a bizonyos kefirgombának saját oldala is van! (A képet is innen vettem kölcsön, mert az én képem modorosan, villany fénynél készült és hááát semmi nem látszik a lényegből.)

Valamivel több, mint két hete minden este "gombászom" pár percet. Mivel nincs megfelelő lyukú szűrőm, és nem is kapok sehol, műanyag kanállal levadászom a kefir tetejéről a gombákat. Utána nagyon óvatosan áttöltöm a kész kefirt egy edénybe. Közben folyamatosan vadászom a szökevény gombákat. Mindig találok még. A gombákat csapvízzel alaposan megfürdetem, kimosom az üveget, visszateszem a gombát, és megetetem 2 dl langyos tejjel. A friss kefirt a hűtőbe menekítem. Ezek után majdnem minden este jóízűen elfogyasztom az előző napi kefirt. De csak majdnem minden este. Most már kezd gyűlni a kefirem, én pedig kezdem gyűjteni a kefires recepteket.
Valakinek van már tapasztalata ezzel a gombával? Meddig lehet életben tartani? Mikor un rá a család? Minden vélemény, tapasztalat érdekel.

Megjöttem:)

Itt vagyok megint. Hiányoztam? Ti nekem nagyon! Kész a felújítás erre a nyárra eső része. Folytatás következő nyáron.

Innen indult.


Ilyen lett.