2009. szeptember 27., vasárnap

Újra megjöttem

Jól eltűntem megint.
Nem csak a munkám, a munkaidőm, hanem a főzési szokásaim is megváltoztak szeptember elseje óta. Reggel korán megyek, délután viszonylag későn jövök. Igaz, suli-munkát már ritkán hozok haza. A menetrendnek hála, bőven van időm elintézni "kint". Főzni viszont alig marad időm. Legtöbbször este főzök másnapra. Az ebédet a férjem itthon fogyasztja, én dobozolok. Illetve ő dobozol nekem, és hozza utánam az ebédet. Sokszor fordul elő, hogy én "csak" előkészítem az ételt, az utolsó simítások pedig rá maradnak. (tészta főzése, lasagne megsütése, stb.)
Ezért ha lehet, még az eddiginél is egyszerűbb konyhát viszek. Gyakran főzök több napra előre. Szerencsére egyikünknek sem okoz problémát "másnapos" ételt enni. Sok kész ételt fagyasztok le. Jobb megoldásnak tartom, mint a félkész vagy készételek vásárlását, fogyasztását. Persze ez azt is jelenti, hogy mostanában inkább a hagyományos, bevált ételeket főzöm. Talán ezért is járok erre ritkábban.

Hogy ne maradjon recept nélkül a bejegyzés, kiválasztottam egy régebbi képet. Házi, nyári disznósajt. Még augusztusban "disznótoroztunk", csak úgy "városi" módra. Vettünk egy fél sertést, és darabolva, porciózva elraktároztuk a fagyasztóban. Az egész fej a miénk lett, mert akivel közösködtünk nem kért belőle. Ebből készült a házi sajt. A nyári nevet pedig azért viseli, mert nincs megfüstölve. Ez a fajta sajt édesanyám specialitása. Nagyon régen készíti. Azért szétnéztem a neten, hogy nehogy má' eltulajdonítsam valaki találmányát! Találtam néhány leírást, megállapítottam, hogy anyukám is majdnem pont így készíti. Biztos, ami biztos még telefonon megérdeklődtem anyunál a készítés módját. Elkészült, finom lett, sok lett. Természetesen ebből is fagyasztottunk le, egy-egy reggelire való adagot.

Házi nyári disznósajt

1 sertésfej
1 sertés nyelv
1 sertés szív

piros paprika
bors
fokhagyma

A fejet kicsontozzuk, mirigyeitől megtisztítjuk, a szívével és a nyelvével sós, fokhagymás vízben puhára főzzük. Nagyon puhára.
Ha kihűlt, akkor keskeny csíkokra szeleteljük a megfőtt disznóságokat, és egy mély tálban összekeverjük a fűszerekkel. A disznótorkor megszokottnál erőteljesebben kell fűszerezni, mert ez a sajt nem a sós bendőbe lesz töltve, hanem jénai tálba. Mi a főtt fokhagyma gerezdeket is beledaraboltuk a sajtba. Ha alaposan összekevertük a sajtnak valókat, akkor egy jénai tálba szorosan belenyomkodjuk a masszát, úgy, hogy minél kevésbé legyen levegős. A tálat szorosan lezárjuk fóliával, és néhány napig a hűtőben érleljük a sajtot. (Néhány nap: anyukám szerint másnap már ehető, párom szerint várjunk vele 3-4 napot.) Anyukám "nyomatni" is szokta, nálunk ez elmaradt. Mégsem esik szét a sajt. Finom lett, nagyon.

Ui: Mit ajánl a helyesírás ellenőrző a "disznótoroztunk" helyett? Disznót oroztunk. :) Nem, mi nem oroztuk a disznót, hanem disznótoroztunk!


2009. szeptember 17., csütörtök

Segítség! Mi ez?

Ma a leveleim között néhány új zsannás kommentekről értesített. Bizonyos disa küldte őket. Csak nem tudom elolvasni egyiket sem!


Ez pl. a kűrtőskalácshoz érkezett. Próbáltam a webfrodítóval, de ő sem tud vele mit kezdeni :( Esetleg valaki érti? Vagy másnál is járt disa?

2009. szeptember 14., hétfő

Miért vagyok ma hálás?

Belly talált meg ezzel a kérdéssel. Elgondolkoztam.
Nagyon szomorú hét van mögöttem. Az elmúlt héten elveszítettünk valakit a tágabb családból, értelmetlenül, váratlanul. Autóbaleset. Egy szó, és mennyi szomorúságot rejt magában.

Szóval miért is vagyok hálás?

A családomért. A férjemért, a fiaimért. Az egészségünkért. Hogy együtt lehetünk. A szüleimért, a tágabb családomért. Nekem ezek a szavak, most nagyon másként hangzanak, mint akár egy hete is.

A munkámért, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Végre, azt, amit szeretek.

A barátaimért. A hús-vér és virtuális barátaimért egyaránt.



Minek tudok örülni?

Egy jó könyvnek, egy jóízű beszélgetésnek, egy kedves mosolynak, szívből jött szónak.
Annyira kevés is elég, mert megvan mindenem: szerető családom van.

Gondolom egy hete még egészen mást írtam volna. Most ennyire futja.


Nem találok idézetet. Amit nézek mind szomorú.

Ne haragudjatok, de ezt a kérdést nem adnám tovább név szerint senkinek, tovább adom hát mindenkinek.

2009. szeptember 6., vasárnap

Majdnem valódi szilvalekvár


Szombaton szilvalekvárt főztem. Majdnem teljesen hagyományosan. Csak az üst, a lekvárkavaró és a velem együtt lekvárt főző asszonyok hiányoztak. Egyszer, amikor a Nagy még nem volt egy éves voltam egy ilyen hagyományos lekvárfőzésen. Tegnap megfogadtam, hogy legközelebb én is a kalákát választom. Most is hívtak, de én egyedül akartam szilvalekvárt főzni. Hiába tudtam, hogy nagy meló, ki akartam próbálni. Kipróbáltam. Nagyon elfáradtam. Négy órát álltam a fazék mellett. A lábam, a derekam teljesen kikészült. Ma totál izomlázam volt:) A jobb kezem "kiázott" a gőzben. Tiszta ránc volt, mint amikkor órákig áztatom a medencében... De megérte. Igazi sűrű, cukor és tartósítószer nélküli lekvárom lett. Amikor hozzákezdtem a főzéshez, a nagy 16 literes fazék tele volt szilvával. Mire végeztem, a lekvár bele fért 8! hét decis üvegbe.
Azt mondjátok, hogy ez már önkínzás? Lehet. Amikor megláttam a magvalt szilva mennyiségét, megfordult a fejemben, hogy akkor én is inkább a sütőben főzöm a lekvárt. De a fazék nem fért be:( Ahhoz pedig, hogy több napig főzzem a lekvárt semmi hangulatom sem volt. Így maradt a kavargatás.

Egy vödör bercencei szilvát megmostam, magvaltam és közben válogattam is. (A kukacos, vagy túl érett szilva a cefrébe került.) Ezután ledaráltam a gyümölcsöt, majd egy nagy fazékba töltöttem. Meggyújtottam a gázt, és négy óra szorgalmas és folyamatos kavarás után üvegekbe töltöttem a kész lekvárt. Az üvegek száját két réteg celofánnal zártam le, a celofánok közé késhegynyi szalicilt szórtam. Így biztosan nem romlik meg. Az üvegeket ezután szárazdunsztba tettem.

Kép innen.