2009. szeptember 6., vasárnap

Majdnem valódi szilvalekvár


Szombaton szilvalekvárt főztem. Majdnem teljesen hagyományosan. Csak az üst, a lekvárkavaró és a velem együtt lekvárt főző asszonyok hiányoztak. Egyszer, amikor a Nagy még nem volt egy éves voltam egy ilyen hagyományos lekvárfőzésen. Tegnap megfogadtam, hogy legközelebb én is a kalákát választom. Most is hívtak, de én egyedül akartam szilvalekvárt főzni. Hiába tudtam, hogy nagy meló, ki akartam próbálni. Kipróbáltam. Nagyon elfáradtam. Négy órát álltam a fazék mellett. A lábam, a derekam teljesen kikészült. Ma totál izomlázam volt:) A jobb kezem "kiázott" a gőzben. Tiszta ránc volt, mint amikkor órákig áztatom a medencében... De megérte. Igazi sűrű, cukor és tartósítószer nélküli lekvárom lett. Amikor hozzákezdtem a főzéshez, a nagy 16 literes fazék tele volt szilvával. Mire végeztem, a lekvár bele fért 8! hét decis üvegbe.
Azt mondjátok, hogy ez már önkínzás? Lehet. Amikor megláttam a magvalt szilva mennyiségét, megfordult a fejemben, hogy akkor én is inkább a sütőben főzöm a lekvárt. De a fazék nem fért be:( Ahhoz pedig, hogy több napig főzzem a lekvárt semmi hangulatom sem volt. Így maradt a kavargatás.

Egy vödör bercencei szilvát megmostam, magvaltam és közben válogattam is. (A kukacos, vagy túl érett szilva a cefrébe került.) Ezután ledaráltam a gyümölcsöt, majd egy nagy fazékba töltöttem. Meggyújtottam a gázt, és négy óra szorgalmas és folyamatos kavarás után üvegekbe töltöttem a kész lekvárt. Az üvegek száját két réteg celofánnal zártam le, a celofánok közé késhegynyi szalicilt szórtam. Így biztosan nem romlik meg. Az üvegeket ezután szárazdunsztba tettem.

Kép innen.

7 megjegyzés:

KataKonyha írta...

Ó de kár, hogy nem néztél be hozzám, van egy tavalyi bejegyzésem:
http://katakonyha.blogspot.com/2008/08/szilvalekvrhogyan.html
Olvasd el légyszi, hátha még hasznát veszed...

Palócprovence írta...

Minden elismerésem! Nekem a 10 literes fazéknyiból csak 3 db 3 decis üveg lett. Igaz, én teljesen sűrűre főztem, olyanra, amilyet régen nyitott csuporban tároltak.

Yasmine írta...

Rengeteget dolgoztál, de gondolom megérte. Az ilyen házi, cukor nélküli szilvalekvárnak nincs párja. Most elképzeltem buktába, isteni lenne. :-))

szepyke írta...

Hu, de jó, hogy benéztem, ma kezdenék neki a szilvalekvárnak. Palócprovence már mondta, hogy a négy kilómból nem sok lesz, de elolvasom KataKonyha bejegyzését is, mert nem akarom elbénázni. Mindenképpen veszek még szilvát is, mert azt már megtudtam, hogy a négy kiló elég kevéske...

citromfű írta...

Kata, tényleg kár:( Pedig kutakodtam a neten előtte, és nem adta fel ezt a bejegyzést egyik kereső sem...

Palócprovence, én is olyan hagyományos lekvárt akartam főzni. Nagyon sűrű lett az enyém is, de azért a kanál még nem állt meg benne.

Yasmine, tényleg buktába, meg gombócba főztem:) És szerintem is isteni lett. Tudod melyik szilvalekvárt szeretem a legjobban? Ami már olyan öreg, hogy kanalazni nem is lehet, csak késsel vágni, és harapni, mint a csokit.

Szepyke, a 4 kg szilvából kb. 1 üveg lekvár lesz. Jó munkát a befőzéshez!

Lányok, nézte valaki a házi szilvalekvár árát? A Békési Portékák oldalán 1 üveg lekvár 2300 Ft-ot kóstál!!!

Belly írta...

Szia!
Nézz be hozzám légy szíves:-)

Garffyka írta...

Szia, hatalmasat dolgoztál, elismerésem a kitartásodért. Gondolom most már nem aktuális a szilvalekvárfőzés, de talán jövőre. Én cukrosan és többféle fűszerrel ízesítve teszem el, de a cukor mennyisége szinte elhanyagolató. Nagymamám ugyanígy készítette, de cukor nélkül. Sűrű lett, szinte harapható. Sütőben nem kell kavargatni, gáztepsibe nekem 5 kg befért és amíg sült, tudtam mást csinálni. A fűszeres egészen különleges lett. (blogspot és sült szilva lekvár).