2009. szeptember 27., vasárnap

Újra megjöttem

Jól eltűntem megint.
Nem csak a munkám, a munkaidőm, hanem a főzési szokásaim is megváltoztak szeptember elseje óta. Reggel korán megyek, délután viszonylag későn jövök. Igaz, suli-munkát már ritkán hozok haza. A menetrendnek hála, bőven van időm elintézni "kint". Főzni viszont alig marad időm. Legtöbbször este főzök másnapra. Az ebédet a férjem itthon fogyasztja, én dobozolok. Illetve ő dobozol nekem, és hozza utánam az ebédet. Sokszor fordul elő, hogy én "csak" előkészítem az ételt, az utolsó simítások pedig rá maradnak. (tészta főzése, lasagne megsütése, stb.)
Ezért ha lehet, még az eddiginél is egyszerűbb konyhát viszek. Gyakran főzök több napra előre. Szerencsére egyikünknek sem okoz problémát "másnapos" ételt enni. Sok kész ételt fagyasztok le. Jobb megoldásnak tartom, mint a félkész vagy készételek vásárlását, fogyasztását. Persze ez azt is jelenti, hogy mostanában inkább a hagyományos, bevált ételeket főzöm. Talán ezért is járok erre ritkábban.

Hogy ne maradjon recept nélkül a bejegyzés, kiválasztottam egy régebbi képet. Házi, nyári disznósajt. Még augusztusban "disznótoroztunk", csak úgy "városi" módra. Vettünk egy fél sertést, és darabolva, porciózva elraktároztuk a fagyasztóban. Az egész fej a miénk lett, mert akivel közösködtünk nem kért belőle. Ebből készült a házi sajt. A nyári nevet pedig azért viseli, mert nincs megfüstölve. Ez a fajta sajt édesanyám specialitása. Nagyon régen készíti. Azért szétnéztem a neten, hogy nehogy má' eltulajdonítsam valaki találmányát! Találtam néhány leírást, megállapítottam, hogy anyukám is majdnem pont így készíti. Biztos, ami biztos még telefonon megérdeklődtem anyunál a készítés módját. Elkészült, finom lett, sok lett. Természetesen ebből is fagyasztottunk le, egy-egy reggelire való adagot.

Házi nyári disznósajt

1 sertésfej
1 sertés nyelv
1 sertés szív

piros paprika
bors
fokhagyma

A fejet kicsontozzuk, mirigyeitől megtisztítjuk, a szívével és a nyelvével sós, fokhagymás vízben puhára főzzük. Nagyon puhára.
Ha kihűlt, akkor keskeny csíkokra szeleteljük a megfőtt disznóságokat, és egy mély tálban összekeverjük a fűszerekkel. A disznótorkor megszokottnál erőteljesebben kell fűszerezni, mert ez a sajt nem a sós bendőbe lesz töltve, hanem jénai tálba. Mi a főtt fokhagyma gerezdeket is beledaraboltuk a sajtba. Ha alaposan összekevertük a sajtnak valókat, akkor egy jénai tálba szorosan belenyomkodjuk a masszát, úgy, hogy minél kevésbé legyen levegős. A tálat szorosan lezárjuk fóliával, és néhány napig a hűtőben érleljük a sajtot. (Néhány nap: anyukám szerint másnap már ehető, párom szerint várjunk vele 3-4 napot.) Anyukám "nyomatni" is szokta, nálunk ez elmaradt. Mégsem esik szét a sajt. Finom lett, nagyon.

Ui: Mit ajánl a helyesírás ellenőrző a "disznótoroztunk" helyett? Disznót oroztunk. :) Nem, mi nem oroztuk a disznót, hanem disznótoroztunk!


7 megjegyzés:

Yasmine írta...

Nagyon szeretjük, finom, házi, hmm... Most sült ki a kenyerem. Egy csücsökért cserébe egy szeletkét? :-))

citromfű írta...

Ok, megdumáltuk:)

szepyke írta...

Hahó, ok, hogy megjöttél, de ne tünj el!

fülike írta...

Engem a gyorsan és finomat dolgok is nagyon érdekelnének. Néha már egy kicsit elegem van abból, hogy időm nincs, mégis valami finomat szeretnék adni és enni, és valahogy kifogyok az ötletekből.

citromfű írta...

Szepyke, próbálok nem eltűnni, ígérem.

Na ez az Fülike, mostanában engem is az ilyen kaják érdekelnek. De: alkotói válságban szenvedek... Próbálom magam összekanalazni, hogy legyen végre valami használható recept a blogba is.

fülike írta...

Szurkolok neked, hogy sikerüljön a kanalazás, és várom az ötleteket!

citromfű írta...

Füli, köszi!