2009. október 17., szombat

Dupla muffin

Tudom, nagyon ritkán írok mostanában. Már mentségem sincs. Azért főzni főzök, sőt, néha újdonságokat is kipróbálok.
Mióta nem írtam szert tettem egy Tefal wokra, amivel szorgalmasan ismerkedek. Jó nehéz. Mármint a wok. Különlegességek még nem készültek benne. Krumpli sütésére viszont ideális! Azért remélem, hogy ezt a szentségtörést elvakult wokrajongók nem olvassák, és nem fogtok engem megkövezni.

Aztán előfordul olyan, hogy hirtelen felindulásból veszek valamit, majd nem jut rá időm, és elpihenget a kamra polcán. Legutóbb a szeletelt mandulával jártam így. Mikor a Nagy már harmadjára akarta csak úgy csupaszon felfalni, rászóltam, hogy az sütibe lesz. Tágra nyílt szemekkel kérdezte, de mikor? Az eredetileg tervezett túrótorta éppen nem volt aktuális, mert nem volt túróm. Mondta a gyerek, hogy akkor legalább valami muffin... Annyira reménykedett! Elkezdtem recept után kutatni. Gyakorlatilag a Fűszerkerten talált receptet sütöttem. A változtatás mindössze annyi volt, hogy nem kikenem a formát, hanem papírkapszlit használtam. Meg a vanília aroma maradt ki. Valamiért nem rajongok az aromákért. A tetejét pedig megszórtam a maradék szeletelt mandulával.
Ja, és az eredeti recepthez tartozó kép sokkal, de sokkal jobb, mint ami nálunk készült!

Mandulás muffin (12 db)

25 dkg liszt
fél teáskanál szódabikarbóna
2 teáskanál sütőpor
8 dkg őrölt mandula
2 tojás
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
0,8 dl étolaj
30 dkg tejföl
2 dkg szeletelt mandula


A sütőt bekapcsoltam 180 fokra, és hozzákezdtem a tészta összeállításához. A hozzávalókat lazán összekevertem, a muffinsütőt kibéleltem papírkapszlikkal. Belekanalaztam a masszát. Sajnos, volt olyan mélyedés, amibe kicsit több tészta került, ezért lett néhány óriás muffinom is. A tetején elosztottam a szeletelt mandulát. Kb. 25 percig sütöttem. A formában hagytam kihűlni.
A tészta annyira finom, hogy legközelebb tortaalapként szerepeltetem.



Míg a mandulás muffin hűlt, addig összekavartam egy körtés-fahéjas muffint is. Ez a recept a Muffinok, kenyerek és péksütemények című könyvből való. Ott klasszikus muffin néven szerepel.


Körtés muffin (11 darab)

25 dkg liszt
fél csomag sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
2 tojás
2 dl tejföl
10 dkg cukor
10 dkg margarin
25 dkg apróra darabolt körte
1 teáskanál őrölt fahéj
színes szórócukor

A sütőt előmelegítem 180 fokra. (Nekem ugye ezt már nem kellett.) A formát sütőpapírral béleljük.
A vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojásokat, a tejfölt, összekavartam. A lisztbe belekevertem a sütőport és a szóddabikarbónát és az őrölt fahéjat. Összekevertem lazán a két masszát, és hozzáadtam a kb. centis darabokra vágott tisztított körtét.
Hiába ügyeskedtem, nekem ez a tésztamennyiség csak 11 mélyedésbe volt elég. A 12. lyukba vizet töltöttem, mert valahol (Bombadil Toma?) azt olvastam, hogy így kell. A muffin finom, puha lett, cseppet sem volt fojtós. Viszont kapásból belenyúltam a forróvízbe, mikor olyan 25 perc múlva kivettem a sütőből a megsült muffinokat.
Ja, a tetejét, hogy csinosabb legyen szórócukorral hintettem meg.

Mindkét muffin nagyon finom lett.
Hogy miért kellett dupla adagot sütni? Mert ha csak egy tepsivel sütök, akkor a Nagy nem tud vinni a kollégiumba.

1 megjegyzés:

Garffyka írta...

Azt hiszem ugyanaz a forrásunk, vagy nagyon hasonló a muffin receptekhez, pár napja nézegettem ezt a körtéset.
Remélem az ujjaid-kezed gyógyult a forró vízbe nyúlás óta.
Csábítóak a sütik a fényképeken :)