2010. január 22., péntek

Disznótor a "Régi jó világ!" -ban

Mesemondó versenyre készülve jutottam hozzá a helyi múzeum egy még feldolgozatlan kéziratához. Szarka Ferenc írta, 1959-ben. A címe: Régi jó világ.
Igazi néprajzi csemege!

A sertés tartásról ezt írja:
"Sertést az 1800-as évek elején nem hizlaltak, hanem ősszel egy vagy két pásztor felügyelete alatt kondába verték a levágásra szánt sertéseket és elhajtották az aradi erdőbe makkolni, ahol a sertések feljavultak. A módosabb gazda a makkon hízott sertéssel megetetett egy pár zsák árpa darát, hogy puhább és ízletesebb legyen a szalonnája és húsa. A szegényebb ember pedig levágta úgy, amilyen volt."

A disznótorról pedig így számol be:
"A disznótor családi ünnep számba ment falun. Ilyenkor összejött az egész rokonság és forraltbor mellett perzselték, bontották a sertést. Bontás után jött a sertés igazi felmunkálása. Az asszonyok a vastagbelet nagy teknőkben árpával, esetleg kukoricával 12 léből dörzsölték, hogy megtisztuljon és vékony legyen. A férfiak öregjei sózták a húst és szalonnát, s közben ugyancsak a már letűnt régi jó időkről, vagy egyes emberséges uradalmi ispánokról beszélgettek. A gyerekek, hogy az amúgy is szűk szobában jobban férjenek bevonultak a sutba, ahol mesével szórakoztatták egymást. A fiatal emberek tőkén két bárddal vágták a kolbásznak való húst, mert csak jóval később jöttek reá az emberek, hogy a húst az asztalon két késsel is meg lehet vágni. A húsvágógép már nem a régi jó világ találmánya. A tőkén összeaprított - s néha a földről felvett - húst és hurkaanyagot ökörszarvvégen az asszonynép disznótor után néha napokig csömöszölte ujjával a hurba, hogy abból hurka és kolbász legyen.
A préselős hurka és kolbásztöltő, amelyet az emberek a mellükhoz, vagy a székkarjának támasztva húztak, - mint gyerek a bodzafa puskát - ez is csak később jött divatba, de nem hódította meg egy csapásra, mert a hurkaanyagot, hogy a zsírt ki ne préseljék belőle még továbbra is, - a rendes húsvágógép használatba jöveteléig - ökörszarvvégen töltötték az asszonyok a hurba.
Disznótor befejezte után a házigazda a húsvágó tőkét, hogy a reá ragadt kevés zsiradék se menjen kárba, birkabőr bekecsével, - hogy az is had puhuljon - ledörzsölte; amely nem volt valami épületes dolog, mert ha az akkori divat szerint az ilyen bekecs tulajdonosa a kemencének dőlt melegedni, a megolvadt zsírtól a bekecs úgy a kemencéhez ragadt, hogy nem csak a meszet, de gyakran a tapaszt is leszedte."

4 megjegyzés:

akiram45 írta...

Szia! Régen voltál, remélem nem vagy beteg? Üdv: Marika

szazala írta...

Valóban régen olvastam már Tőled,azért is jöttem,hogy megnézzem mi újság?
Remélem csak a sok munkától noncs időd erre járni!

szepyke írta...

Áldott, békés húsvétot Neked és a szeretteidnek!

citromfű írta...

Akiram, köszönöm az érdeklődést, minden rendben. Csak úgy látszik "fogalmazásgátlót" szedek.

Szazala, neked is köszönöm az aggódást. Jól esik :)

Szepyke, köszönöm szépen!

Lányok, megpróbálom magam összeszedni, és jelentkezni. Kisdobosbecsszó