2011. július 24., vasárnap

Savanyú leves

Igazi disznótoros leves, természetesen ezt is anyósomtól tanultam. Nálunk nem disznótorkor fő meg, csak olyankor, amikor disznó nyelvet, szívet (vesét) tudok szerezni. A vesét mi nem szeretjük, ezért ki is hagyom belőle. A leves így is finom.

Savanyú leves
1 nyelv
1 szív
(2 vese)
1 hagyma
3 evőkanál rizs
kevés zsír és liszt a rántáshoz
1 evőkanál só
ecet
kb 2 liter víz

Előkészítés:
A nyelvet és a szívet megabáljuk. Egy fazékban hideg vízben feltesszük főni a szívet és a nyelvet. (Ha vesét is teszünk bele, azt nem abáljuk.) Addig főzzük, míg a nyelvről a felső réteg kaparással el nem távolítható. Ez több óra lesz. Megtakarítjuk a nyelvet, a mirigyeket eltávolítjuk (ha rajta maradt volna) Ha vesét is teszünk bele azt is megtisztítjuk.

Elkészítés:
A szívet kisebb kockákra, a nyelvet kicsivel nagyobb kockákra vágjuk. (A szív lassabban fő meg.) Bő vízben főni tesszük. Hozzáadjuk a sót, az apróra vágott hagymát, lefedjük és puhára főzzük. Ez a művelet úgy két-három órát is igénybe vehet. Amikor a nyelv és a szív majdnem megfőtt, hozzáadjuk a megmosott, kiválogatott rizst. Ha a rizs megfőtt, rántást készítünk, és besűrítjük vele a levest. (A rántást habarással is helyettesíthetjük.) A rántással együtt még jó tíz percet főzzük. Az ecetet a főzés befejezése után adjuk hozzá, kanalanként. Kellemesen savanyú-sós ízt kell éreznünk. Nekem most 3 kanál 10%-os ecet hozzáadásával sikerült ezt elérnem.

A barátnőmék ugyanezt a levest nem rizzsel, hanem egy jó darab hurka hozzáadásával sűrítik.

Nincsenek megjegyzések: