2012. október 20., szombat

Birsalma...

Van a kertben két terebélyes, de kissé elvadult birsalma bokor. Tavasszal,  mikor G. jön metszeni, mindig meg akarja csonkítani, de mi sose hagyjuk. A két bokor télen a madaraim búvóhelye, onnan közelítik meg az etetőt, oda repülnek a napraforgóval. Már hozzászoktunk, hogy teremni alig terem, ha egy kompótot tudok belőle főzni, akkor már jó évünk volt. Persze minden tavasszal tele van virággal, nyár elején apróka birsalmákkal, de őszre valahogy nem marad rajta szinte semmi. Most a nyáron hiába kukucskáltam, semmi érdekeset nem láttam szeptember közepéig. Akkor viszont alig akartam hinni a szememnek sok-sok birsalma mosolygott rám. A feldolgozásnak is elérkezett az ideje. Leves, kompót és befőtt készül belőle. Sok befőtt:) 




A feldolgozás a tisztítással kezdődik. Férfimunka lenne ez a javából, erő és ügyesség kell hozzá. A birsalmákat egy deszkára teszem, nagyon éles és nagy pengéjű késsel 4-8 darabra vágom, majd a darabokat  egy kisebb, de még mindig széles pengéjű, erős késsel csumázom, hámozom, a rossz részeket eltávolítom, a szeleteket enyhén citromos vízbe teszem,  hogy ne barnuljanak meg. Azért persze rendre megbarnulnak, de majd főzés közben visszanyerik a sárgás, vagy rózsaszínes színüket. (Olvastam a neten kutakodva, hogy nem kell hámozni előre, fel kell főzni, úgy tisztítani és az előfőző vizet ízesítik be utána... Na most vagy nagyon félre olvastam, vagy nem értem. Nálam mindig! rossz a birsek közepe. Olyan földszerű izé van benne, vagy még legjobban a kávézaccra hasonlít. De nem csak a saját termés, hanem a kapott, vagy piacon vett darabok is ilyenek. )

Birsalma leves:
3-4 nagyobb birsalma
kb 4 evőkanál cukor
1 nagy csipet só

egész fahéj (pár darabka)
szegfűszeg  (3-4 db)
kb 2 l víz
1 ek liszt
1 tejföl

Elkészítés:
A birsalmákat megtisztítjuk, daraboljuk,  a cukorral, sóval, fűszerekkel főni tesszük. Ha megpuhult a levest behabarjuk. Eddigre megváltozik a színe is. Ha szükséges citromlével savanyítjuk, vagy egy kevés cukrot adunk hozzá.

Kompót:
Teljesen a leves analógiájára készítem, csak több gyümölccsel, és habarás nélkül. 

2012. június 20., szerda

Ebédek a kiskertből


Napok óta a kertből főzök. Egymást érte a borsó, a meggy, a cukkini és az alma. Az idén mintha valahogy összetorlódott volna a szezonjuk. Tavaly azért nem ennyire egyszerre értek.

Kicsi a kertem, nem sok minden fér el benne. Répa, petrezselyem, hagyma, fokhagyma, kevés borsó, néhány tő cukkini, uborka és patiszon. A borsó helyére kerülnek a palánták: paprika, paradicsom és zeller. Még ez a kicsi kert is ad elég munkát. Gyomlálás, locsolás, kapálás és ha szerencsénk van, akkor betakarítás.  Az idén nem volt kegyes az időjárás. Minden túl későn vagy túl hamar vagy túl sok volt... meleg, fagy, szárazság... a jég - szerencsére - elkerült minket. A szeszélyes idő a gyümölcsöst is megviselte. Mindenből sokkal kevesebb terem, mint tavaly. Még a bőtermő almafám is csak fele mennyiséget terem.

Ami megterem, és nem fogy el, azt feldolgozzuk. Kevés meggy lett, (4 fáról 3 kg) ennyiből nem érdemes befőttet készíteni. Magvalás után landol a fagyasztóban. Almás lepény sütéséhez, meg bármi sütéséhez, nagyon meleg van. Ezért az almát is lefagyasztom, csak előtte lereszelem.
Egyedül a cukkini "hozza a formáját", terem, mint a gomba. A felesleg felkockázva kerülnek fagyasztásra.

Csak azt akarom mondani, hogy még így is, ilyen rossz évben is megéri megművelni azt a kertecskét. A borsó "behozta az árát" már azzal, amit megettünk frissen és levesnek, de  ebből is sikerült néhány adagot eltenni későbbre - természetesen a fagyasztóba.

Mi készült eddig a kertből?
Borsóleves, borsó főzelék, rántott cukkini, meggyszósz, meggyleves, meggyes lepény,  almaleves...

A rántott cukkinit meggyszósszal próbáljátok ki. Valami isteni!

2012. január 27., péntek

Dobostorta

Születésnapra készült ez is. Nagyon tartottam tőle, nem tűnt egyszerűnek. Január eleje óta gyűjtöm hozzá a recepteket... egy dologra nem figyeltem, a cukormáz készítésére, mert abban jó vagyok. Persze ment minden pikk-pakk, hibátlanul, de a karamell.... négyszer kezdtem hozzá, de megérte. A tökéletes karamellt Macinál találtam meg.

Mondom, készültem rá, mint egy házi feladatra. Megnéztem minden szakácskönyvemben, újságokban, neten; kértem receptet ismerősöktől... Végül Horváth Ilona verziójánál maradtam, mert azt a fajtát kóstoltam már, és finom volt.

A tészta gyúrt alappal készül, leginkább a hatlapos tésztára hasonlít.

Tészta:

50 dkg liszt
30 dkg margarin
2 egész tojás
20 dkg cukor
1/2 sütőpor
fél dl tej (tapasztalataim szerint el is maradhat)

A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot és a sütőport, majd a tojásokkal (és ha szükséges a tejjel) meggyúrjuk.
Könnyű, kicsit lágy, de jól nyújtható tésztát kaptam. 6 cipóra osztjuk. Kerekre nyújtjuk (természetesen lehet téglalap is), zsírozott sütőlemezen sütjük. Én a csatos tortaforma (24 cm) alján sütöttem. A túl lógó tésztákat levágtam, ha kellett akkor pótoltam a "hézagot", ha nem akkor a levágott darabokat félre tettem, a végén megsütöttem, ebből lett a torta oldalára az édes morzsa. Közepes tűznél világosra sütjük. A sütőlap pont lehűl, mire a következő lapot elnyújtjuk.

Krém:
3/4 l tej,
35 dkg cukor,
10 dkg liszt,
1-2 evőkanál kakaó
25 dkg vaj
1 csomag vaníliás cukor

A tejből, lisztből, kakaóból és vaníliás cukorból sűrű pépet főzünk, kihűtjük. A vajat (fele lehet margarin is) a porcukorral habosra keverjük, a kihűlt pépet apránként hozzáadjuk.

Összeállítás:
A krémet hat részre osztjuk. 5 lapot megkenünk a krémmel, és egymás tetejére helyezzük őket. (A hatodik lapot karamellel vonjuk be.) A maradék krémmel bevonjuk a torta oldalát, és a szeleteket díszít(het)jük vele.

Karamell: (egy az egyben Macitól átemelve, mert így tökéletes, ahogy írta.)

A karamell hozzávalói:
  • 15 deka porcukor
  • 2 tk. ecet
  • 2 tk. vaj
  • víz
Egy kisebb teflonozott edénybe szitálom a porcukrot és annyi vizet adok hozzá, amennyivel épphogy simára lehet keverni. (úgy saccolom, talán 4-5 evőkanálnyi lehetett amit apránként hozzáadagoltam) Hozzáadom az ecetet és a vajat, és közepes lángon folyamatosan kevergetve elkezdem megolvasztani. Amikor elpárolog a víz, kikristályosodik a cukor, (nem kell megijedni!) aztán lassan-lassan elkezd olvadni, és pirulni. Mivel nem magas, hanem csak mérsékelt lángon olvasztom a cukrot, elég hosszadalmas ez a folyamat, talán 10-15 percig is eltart. Amikor borostyánszínű lett a karamell, azonnal leveszem az a tűzről és az előkészített piskótára kanalazom. Egy hosszú, vajazott pengéjű késsel felcikkezem a még forró karamellt.


Tanács:
Ezt a fajta dobostortát érdemes 1-2 nappal fogyasztás előtt elkészíteni, hogy a lapok meg tudjanak puhulni.