2013. november 1., péntek

Csipkebogyó


Népies neve: csipkerózsa, gyepűrózsa, vadrózsa, bicskefa, ebrózsa termése: csipkebogyó, csipke, csitkenye, hecsedli
A házipatika ezt írja róla:


Csipkebogyót szedni jó. Ilyenkor együtt a család, még a kutya sem hiányozhat.  Az idő csodás, mert rossz időben el sem indulunk:)
Csipkebogyót szedni rossz, mert szúr. Szúr a bokor, nem akarja adni a kincsét. Mire elegendő bogyót szedünk tele vagyunk horzsolásokkal, karcolásokkal, szúrásokkal. 
A szedés után a tisztítás következik: a bogyó két végéről levágni a szárat, és a kocsányt. Ha teának szántuk, akkor már csak a szárítás van hátra. 
Nálam most két tepsiben aszalódnak a tisztított bogyók. Ha süt a nap, akkor a napon szárítom, amúgy a szekrény tetején. 

Lekvár készítése:
Találtam egyszerűbb módját is a néhány éve leírtnál. 

A megtisztított csipkebogyót egészben nagy fazékba teszem. Annyi vizet engedek rá, hogy egy ujjnyira ellepje a bogyókat, és puhára főzöm. Nagyon puhára. Ekkor fém szűrőn átpasszírozom, a sűrítményt lemérem. 50% cukrot adok hozzá (tehát 1 kg csipkebogyó sűrítményhez 50 dkg kristálycukrot) és állandó kavarás mellett sűrűre főzöm. Kis üvegekbe merem, a tetejére késhegynyi nátrium benzoátot teszek, lezárom és száraz dunsztba ültetem.

Készítettem "jam"-ot is, mert nagy munka után is csak kevés lekvárhoz jutottam. (Mindössze 4 üveg lekvár lett kb. 3 kg bogyóból)
Az egyszer már átpasszírozott bogyóhoz 2 l vizet öntöttem, ezzel újra felfőztem, ismét átpasszíroztam. (Ez már sokkal könnyebben ment.) A gyümölcspépet lemértem, kb fele mennyiségű cukorral és Haas lekvár tartósítóval a csomagoláson előírt módon elkészítettem. Üvegekbe szedtem, és száraz dunsztba helyeztem.



Nincsenek megjegyzések: