2014. február 2., vasárnap

Sós perec

Emlékeztek azokra a nagy perecekre, amit régen lehetett kapni? Ropogós volt, piros, és sós. Nálunk a pékségben frissen sütötték. Egy perec elég volt reggelire vagy tízóraira. Én mindig a sót ettem le róla legelőször, utána a vékony ropogós részeket, a középső, puhább, tekert rész volt a legutolsó.

Valami hasonlót sütöttem ma.

Ez egy egészen egyszerű recept, még tojás sem kell bele! Ha igazán jól sikerül, akkor a perec ropogós, piros, és világít rajta a fehér só! 
Sós perec:
  • 1 kg liszt
  • fél csomag élesztő
  • fél liter tej
  • 1 evőkanál só
  • 12 dkg zsír
 A kenéshez 1 evőkanál lisztet egy evőkanál sóval és kevés vízzel elkeverünk.

A lisztet a zsírral elmorzsoljuk, közben az élesztőt kevés tejben felfuttatjuk a szokott módon. A szokásos módon tésztát gyúrunk, és jól kidolgozzuk. Keleszteni nem kell, hanem rögtön dolgozhatunk vele. A tésztából lecsípünk egy darabot, nudlit sodrunk belőle, és perecet formázunk. Zsírozott sütőlemezre szorosan egymás mellé helyezzük. Sütés közben nem fog nőni, tehát nem kell távolságot tartani a perecek között. Érdekes, hogy akkor lesz igazán ropogós, ha nem túl kicsi pereceket formázunk. Nem kell megkenni tojással sem! Amikor már félig megsültek a perecek, akkor kell a lisztes-sós keverékkel “megspriccelni” – a recept szerint. Anyósomtól én úgy tanultam, hogy villával kenjem a perecekre a keveréket. Ha kisebb pereceket formázunk, akkor remek sörkorcsolyát kapunk. Ha nagyobbakat, akkor akár tízóraira is csomagolhatjuk. Vigyázat, nehéz abbahagyni!

Apró perec:

2014. február 1., szombat

Citromfű szobahőmérsékleten horgol, és néha köt is egy picit

Spórolás közben kreatívkodjunk is egy kicsit!

Gyerekkoromban/fiatal koromban mindenki kötött. A fodrásznál a búra alatt, utazás közben a vonaton, a kollégiumban a tv előtt. Én is.
Mostanában újra elővettem a kötőtűket. Meg a horgolót is:) Esténként ilyesmik kerülnek le a tűkről.
Fülbevalók:


Ruhák kütyüknek